Politikusok
(35 idézet)
Sokkal egyszerűbb egy üzlet tulajdonosával tárgyalni, mint egy alkalmazottal, aki jövőre már valószínűleg nem is lesz a cégnél; ugyanígy jóval könnyebb egy zsarnok szavában bízni, mint egy törékeny, választott politikuséban.
Azoknak, akik a politika tüzénél sütögetik pecsenyéjüket, óvatosnak kell lenniük. Ők idehaza egyszerűen nem élhetnek nagy lábon, főként ismert emberként nem, mert mindig akad egy kamera, egy telefon, egy rosszakaró vagy egy rácsodálkozó állampolgár, aki rögzíti, hogy hol járnak, mit tesznek éppen. Egyetlen fotó vagy pár másodperces videó sokkal inkább okozhatja a bukásukat, mint megannyi parlamenti vizsgálat és újságcikk. Ez a nyerészkedő politikusok szomorú valósága: hiába pihen mesés vagyon a svájci bankszámlájukon, hiába vettek meg strómanokon keresztül egy fél megyét, az ő nevükön soha semmi nem lehet, és a gazdagságukat is csak ott élvezhetik, ahol senki sem látja.
Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.
A politikus a következő választásra gondol; az államférfi a következő nemzedékre. Az emberek a legjobb politikusokra szavaznak, aztán csodálkoznak, hogy rossz államférfiakat kaptak.
Vagy a politikáért él valaki, vagy a politikából. A politikából, mint hivatásból él, aki arra törekszik, hogy tartós bevételi forrássá tegye, a politikáért, akinél nincs így.
Manapság annyi az úgynevezett politikus, aki egyszer negyedórát töltött a boltban a pult mögött, vagy elhaladtában bepillantott egy üzemcsarnokba, és azt hiszi, ő már tudja, milyen a valódi élet. (...) A nyikhaj az orvosi tanulmányait szakította félbe, hogy jobban koncentrálhasson a politizálásra, de kérdem én: minek? Miért nem arra koncentrált, hogy megszerezze a diplomáját, miért nem dolgozott tíz vagy húsz évig orvosként, heti ötven hatvan órában, hogy utána, a rideg valóság iskoláját kijárva fokozatosan kialakítsa szuverén véleményét, és kidolgozza saját világképét, amellyel felvértezve végül jó lelkiismerettel kezdheti meg értelmes politikai munkásságát? (...) De hát ez a fickó is csak egy példány ebből az új, undok fajtából, amelyik azt hiszi, uccu neki, fejest ugrunk a politikába, aztán majd csak belejövünk menet közben. Úgy is néz ki a mai politika.
A politika és a tőzsde gyakran kéz a kézben járnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a politikai titkok tudói gyakran kísértésbe esnek, hogy hasznot húzzanak ismereteikből.
A kormányzás, a politikusi pálya, az elfogadottság önmegtartóztatást, "áldozatot" is kíván!
A politikusfeleségek ritkán szólalnak meg, ők az öltözködésükkel kommunikálnak. Az értékrendjüket, a minőség iránti elkötelezettségüket, a naprakészségüket mind-mind a ruhával és a kiegészítőkkel fejezik ki.
A sztár és a politikus között az a különbség, hogy a politikust választják - a sztárt tűrik.
Egy politikus legfontosabb képessége az, hogy egyik síkon gondolkozzék és egy másik síkon beszéljen.