Rasszizmus
(42 idézet)
Valaki azt mondta, hogy a patriotizmus a csőcselék utolsó mentsvára: akinek nincsenek erkölcsi elvei, az többnyire valami zászlóba burkolózik, a korcsok pedig mindig a fajuk tisztaságára hivatkoznak. Aki nincstelen, az végső soron a nemzeti hovatartozásából merít magának erőt. A hovatartozás-érzés viszont a gyűlöletből fakad, annak a gyűlöletéből, aki máshová tartozik. A gyűlölet ápolandó polgári érzemény. Az ellenség a népek barátja. Mindig kell valaki, akit gyűlölhet az ember, hogy magyarázatot leljen a saját nyomorúságára. A gyűlölet az igazi ősszenvedély. Rendellenes állapotnak a szeretet számít. Ezért ölték meg Krisztust: a természet ellen beszélt. Nem lehet egy életen át szeretni; ebből a hiú reményből lesz a házasságtörés, az anyagyilkosság, az árulás... gyűlölni viszont egy életen át lehet valakit.
A veszekedés helyett érvelhetnénk és rezeghetnénk együtt. De túljár az eszünkön a rendszer. Radikális nacionalista agendák befolyásolják a kultúráinkat, gyűlöletet és diszkriminációt terjesztve, de a valóság nem így működik. (...) Politikai célokat finanszíroznak, amik rasszizmust és a diszkriminációt gerjesztenek mindkét oldalon, hogy beindítsák a szegregációt. De együtt talán felülkerekedhetünk ezen.
Az ego fölösleges falakat állít a csapatunkba tartozónak tekintett emberek és a világon élő többi ember közé. Az ego lerombolásával eltörölhetjük az értelmetlen választóvonalakat, az öklöket nyitott kezekké változtatva.
Emlékszem anno a gyermekkora,
mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent,
és nem érdekelt, melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk.
Mi mások voltunk, mégis összeszoktunk.
Most egymásra vagyunk mégis idegesek,
pedig egy nép vagyunk, és nem idegenek.
A világnézet, ha igazi, minden nép és foglalkozás embereit befogadja és értelmileg, érzelmileg kielégíti, hiszen éppen ezért világnézet. Nem úgy, hogy örökölt emberi mivoltunkból, színes vagy fehér bőrükből, és nem úgy, hogy eredeti természeti élményvilágukból kiforgatja őket, hanem magába fogadja, és kölcsönösen gazdagodnak vele.
Nemzetileg, fajilag vagy vallásilag különbséget tenni ember és ember között: barbarizmus. Minden elfogulatlan és értelmileg fölvilágosodott ember számára csupán jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen, tehetséges vagy tehetségtelen az embertárs.
A rasszizmus szerint a bőrszínünk tesz különbözővé bennünket. Mivel azonban a rasszizmus idiótaság, könnyen ki lehet cselezni. Ha egy rasszista találkozik valakivel, aki máshogy néz ki, és nem egy nyelven beszélnek, máris megerősítést nyernek a faji előítéletei: "ez az ember más, ostobább". Tök mindegy, hogy, mondjuk, egy zseniális tudós költözik-e Amerikába Mexikóból, elég tört angolsággal megszólalnia, és máris nem bíznak meg benne. - De hát tudós! - A mexikói tudomány más tészta. Nem bízom benne. Amikor pedig olyasvalaki beszéli a nyelved, aki egyáltalán nem hasonlít rád, az agyad rövidzárlatot kap, mert a rasszista programozásod nem tér ki erre a kombinációra.
Az intézményesített rasszizmusra épülő társadalmakban a fajok közötti keveredés nemcsak a rendszerben rejlő alapvető igazságtalanságokra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a rendszer fenntarthatatlan és értelmetlen. A fajok közötti keveredés bizonyítja, hogy a fajok keveredhetnek... és sok esetben keveredni is akarnak. A fehér és nem fehér szülők gyermekei a rendszer logikai cáfolatát testesítik meg.
"A földönkívüliek műve", ez feltűnően gyakori és nyilván rendkívül racionális magyarázata azoknak a talányoknak, amikor nem fehér emberek építenek olyasmiket, amikre a fehérek nem tartották őket képesnek.
Nem vagyok rasszista, mert nem szeretek senkit, lehet fehér, sárga, barna, fekete, mind idegesít.
Noha az összes érzelmi állapotunk közül bizonyára a pökhendiség a leghiábavalóbb, mégis sokszor ennek a bűnébe esünk, mert az arrogancia a könnyebbik út. A szellem lustaságából fakad, és ugyanazon a logikán alapul, mint a rasszizmus: az alapértelmezett beállítás a másik lebecsülése, már az első találkozást megelőzően.
Az intoleranciából soha semmi haszon nem származott, a legkevésbé a gazdaságban.
A rasszizmus sohasem növelte a nemzetek életszínvonalát. Az önelégültség viszont sokszor vezetett gazdasági összeomláshoz.