Szenvedély
(13 idézet)
A legtöbb ember olyannyira a szenvedélyek rabja, a vágyak oly nagy teret töltenek be életében, hogy minden erőfeszítése hiábavalónak tűnik.
Az erényeseknek mondott asszonyokat is magával sodorja olykor a vágy és szenvedély ez őrületes heve, mely akaratunk ellenére kél életre bennünk.
A szenvedély kiszakít a mókuskerékből, tiszta erővel löki az embert a hév ismeretlen tájak felé.
Az ember mindent cserélhet. Arcot, lakást, családot, barátnőt, vallást, istent, de van egy dolog, amit nem cserélhet. Nem cserélhet szenvedélyt.
Szemekbe zárt titkok (2009) c. film
Az élet szenvedély nélkül olyan, mint az égbolt nap nélkül, a hold csillagok nélkül.
Talán a szenvedély nem is csak a végeredmény, két ember közössége, hanem az azt megelőző részek is.
Hogy van az, hogy egyik nap az élet rendezett, elégedettnek érzed magad, talán kissé cinikus vagy, de alapjában mégis elégedett, és aztán, minden figyelmeztetés nélkül, egyszer csak a szilárdnak hitt talaj meginog, szétnyílik a lábad alatt, és hirtelen egészen máshol találod magad, olyan helyen, melynek pontos helyrajzát nem ismered, s a szokások teljesen idegenek.
Az utazónak legalább választása van. Aki útra kel, tudja, hogy a dolgok nem lesznek olyanok, mint otthon. A felfedező előre tudja ezt. De mi, kik csupán a véráramok útjait járjuk, s bensőnk egy-egy városára váratlan bukkanunk, nem tudunk felkészülni.
Isten és Ördög között valahol ott bújik a szenvedély, hozzá az utat megtalálni könnyű, visszajutni rajta nehéz.
Ha biztos a kezünk, és kristálygömbbe meredünk is, nem tudjuk úgy uralni a világot, ahogy szeretnénk.
Álmainkban néha megpróbáljuk kiküzdeni magunkat a vágyak tengeréből, és felmászunk Jákob lajtorjáján, fel arra a bizonyos rendezett helyre. Aztán emberi hangok ébresztenek, és megfulladunk.