Szerelembe esni
(60 idézet)
A szerelemnek csak a szikrája az első időszak, a lángjai akkor lobbannak fel, amikor a két test lélekben is össze tud kapcsolódni, addig az a valami, ami vonz a másik felé, csak a kezdet, csak valami nagyon nagy mélységű és magasságú, iszonyú tág amplitúdójú érzeleminga, ami lüktet a gyomor és a szív tájékán felváltva. Kattan jobbra és balra, és az ereidben lüktető vér pulzálása nem hagy megnyugodni. Egyre csak űz és hajt afelé, hogy megtudd, a másik is ezt érzi-e. Hogy vajon az ő metronómjának a hangja egy ritmusban kattog-e a tiéddel.
Egy új, fellobbanó szerelem kicsit olyan, mint egy utazás a rettegés tornyán a Disney Worldben. A zuhanás egyszerre rémiszt el és dob fel. Izgatott vagy, de hánykolódsz is. Életed diorámája feje tetejére állt, és valaki elfoglalta a helyed a központi színpadon. Tudod, hogy ezek a furcsán csodálatos és őrjítő érzések lenyugszanak majd, de nem vagy biztos abban, hogy ezt akarod.
Vannak örökre belénk égő pillanatok. Nekem ilyen, amikor először megláttam őt.
Talán nem választhatjuk meg, hogy kibe habarodunk bele. Az élet csak eléd lök valakit, sokszor teljesen az ellentettjét annak, amit elképzeltél, hogy ezzel is csak szívasson.
Megállt a mutató... nem, nem az órám romlott el. Valami egészen más történt. Te történtél. Te állítottad meg a mutatót. És az időt. Ami megállt. Nálad. A mutató hozzád érkezett, és megállt. Az idő elérkezett. Hozzád.
Van, hogy zuhanni kezdesz. Beleesel valakibe, akibe nem kellene. Belehullsz, mint egy örvénybe, akkor is, ha nem akarod. Mert nem az akaratodon vagy a szándékodon múlik, és még csak azon sem, hogy a kérdéses személy hozzád való-e. Talán inkább a feromonokhoz van köze az egésznek, olyasvalamihez, ami illékony és megfoghatatlan, mégis valóságos.
Az igazi bilincs nem fémből készül. Nem kulcs nyitja. Semmi nem nyitja. Annyira erős. Egy szempár. Egy mosoly. Egy nevetés. Egy érzés. Egy Nő. Akiből nincs szabadulás.
Ez az együttlét, ez a néhány nap aztán az egész életemre kihatott. Nem csak azért, mert a közös élet reményét mutatta fel, hanem mert sok kérdést hagyott megválaszolatlanul. Méghozzá az összes olyan kérdést, amire választ keres az ember.
Amikor azt mondjuk, hogy szerelmesek vagyunk valakibe, akkor a szeretett személy jelenlétében megéljük saját legbelső lényünket. Ezt megélve beleszeretünk ebbe az élménybe, mert ez a szeretet élménye. Más szóval, a szerelembe - pontosabban annak élményébe - vagyunk szerelmesek.
Mindig történetbe leszünk szerelmesek, nem névbe, testbe, hanem abba, ami meg van írva benne.
Mi döntjük el, hogy kibe szeretünk bele, és nem csak úgy megesik velünk.
A valódi szerelem spontán, kiszámíthatatlan, és fellángolhat attól is, ha valaki felolvas egy levelet a tengerparton, egy elhagyatott postaláda mellett, egy viharos szeptemberi délutánon.