Szerelembe esni
(39 idézet)
Hogy szerelmes legyél valakibe, ahhoz aligha elég csupán beszélgetned vele, hanem a mozdulataiba, az illatába, a másokra gyakorolt vonzerejébe, otthonának a stílusába, az öltözködésébe, a nevetésébe és a hangjába, a gyors észjárásába és a tettrekészségébe szeretsz bele, abba, ahogyan más nők megszólítják és ránéznek.
Talán csak akkor eshetünk szerelembe, ha nem tudjuk pontosan, kibe is szeretünk bele.
Egy pillanatnyi valódiság, amikor a sors és a terv egybeesik, és nem csak lehetséges minden, hanem karnyújtásnyira is kerül. (...) Szerelmes lettem. Őrülten, részegítőn. Azt hiszem, talán ő is. Csak egy pillanatra. De sohasem tudtam meg biztosan.
Azt mondjuk, szerelembe esünk, mintha az valami tenger lenne, amibe bele lehet fulladni, vagy egy gödör. Semmi másba nem esünk, sem barátságba, sem dühbe, sem reménybe. Csak szerelembe.
Szerelembe esni könnyebb dolog, mint a nagymamának pofára esni egy gördeszkáról.
Úgy hullottam alá a szerelembe, ahogy az ember elalszik: lassan, azután egyszerre.
Sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia.
Rengeteg macerával jár, ha valakibe beleszeretsz. Az agyad felforrósodik, és az elméd fogaskerekei addig súrlódnak, míg végül elfüstölik a gondolataid kenőolaját. A tűz átterjed a mellkasodra, szénné égeti a tüdődet, és hamut csinál a szívedből. És amikor már azt hiszed, hogy a tűz a csontvázadon kívül mindent elpusztított, a csontodból kipattanó szikra nemcsak a húsodat semmisíti meg, hanem az egész életed is.
Gyerekkorod óta mérgeztek azzal a marhasággal, hogy "a szeretet türelmes, jóságos". De a szerelem mögött igazából tudomány van. Úgy értem, ez egy agyban fellépő kémiai reakció. Néha egy életen át tart, újra meg újra megismétlődve, néha nem. Néha szupernóvaként felrobban, és aztán halványulni kezd. Mindannyian csak kémiai szívek vagyunk.
A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született.
Aki szerelmes, az egymást követő kis felemelő érzéseket élt meg, mint még soha így előtte, mintha az életnek egy eddig elzárt része nyílna meg előtte: imádat, remény, kétség, lehetőség, félelem, eksztázis, féltékenység, fájdalom kavarognak benne őrült iramban.
Nem hiszem, hogy mi választjuk ki azt, akibe beleszeretünk. Szerintem ez egyszer csak megtörténik.