Szerelmes vers
(368 idézet)
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
nézésed kék halai bennem úsznak;
megérezlek, ha még a sarkon túl vagy.
Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s a labirintus: mindig benned járok.
Óh, mert nálad nem drágább nekem édesanyám se;
nélküle élni? minek? semmi se kellene már!
Te vagy az otthonom, óh (...), csak te
mindenem, életem és minden időm öröme!
Hittem, hogy a szerelem csak
Redves fának pislogása,
S ami benne olykor fénylik,
Csak a szívnek rothadása.
De mióta megláttalak:
Nekem a szerelem lángja
Egy, oltáron és temetőn
Egyaránt égő szent fáklya.
Dacolnék érted kisgyerek gyanánt,
peregne rólam minden intelem,
köhögnék érted, szívnék rossz dohányt,
vacognék érted éjjel ingtelen.
Minden, mi szép volt, drága, édes:
Ábránd, költészet - Benned látom;
Szebbet mint Te, sosem találtam,
S nem képzelek a nagyvilágon.
Te, te vagy a bűvös tündér,
Az az édes hatalom -
Ki miatt e kis szobában
Ily mosolygó, szép világ van:
Feleségem, angyalom!
Fázol? várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.
A merre jársz, gondolatba`
Rózsát hintek az utadba,
Úgy lebegsz a rózsák felett,
Mint a nyájas, szép kikelet.
Mosolygásod május fénye,
Beteg szívnek szép reménye,
Engemet a bú behavaz, -
Mosolyogj rám: legyen tavasz...
Az én szerelmem nem viharzó tenger,
Nem hajtja szenvedély.
Az én szerelmem nyugodt tónak képe
Oly csöndes, tiszta, mély.
Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.
Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak, hogy lényink egyesüljenek.
Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok öldöklenek;
Éltem csak gyötrelem.
Jőj és ne menj, s napom virad,
Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat
Siromba' meglelem.
A pók kirohanása
amikor megrezzen a háló
a háló rezzenése
amikor beleragad az áldozat
érkezésed
amikor megcsillan a lélek.