Szokások
(61 idézet)
Amiként a szem elé emelt kéz eltakarhatja a legmagasabb hegyet is, úgy akadályozhatnak meg bennünket a mindennapok megszokásai is abban, hogy észrevegyük a világot kitöltő mérhetetlen ragyogást és a rejtett csodákat.
A szokás hatalmas szövetséges lehet, barátom. A félelem vagy a harag szokása csakúgy, mint az önfegyelem és bátorság szokása.
Számos döntésünk a szokásaink eredménye. Ezek közül néhányat örököltünk, másokra akarva-akaratlanul szüleink kondicionáltak bennünket nevelési eszközeikkel.
A rossz szokások felszámolhatók. Ehhez pedig nem kell más, mint egy kis őszinteség, sok-sok bátorság, pár száz munkát megszakító szünet és közös játék.
Alighanem igaz az, hogy az emberi élet második fele rendszerint csak az első felében felszedett szokásokból áll.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szorítják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szivünket.
Ha egy földönkívülinek pár szóval kellene jellemeznem az emberiséget, azt mondanám: tudod, földönkívüli, mi emberek a szokások rabjai vagyunk. (...) Megszoktunk dolgokat, és nem vagyunk hajlandóak másképp gondolkodni, nem vagyunk képesek kilépni helyzetekből. Pedig a szokások megváltoztathatók.
A jellem inkább szokások, hajlamok és érdeklődési területek laza szövedéke, amelynek megnyilvánulásai időnként a körülmények és a viszonyok függvénye. Azért tűnik úgy, hogy a legtöbbünknek állandó jelleme van, mert a legtöbbünk jól tudja kontrollálni környezetét.
Ritkán vagyunk egészen mentesek és eléggé szabadok természetes vagy szerzett vágyaink sürgetéseitől. Akaratunkat a bántó érzések állandó sora irányítja, amelyeket igények vagy szerzett szokások halmoztak fel bennünk.
A szokásokat lassan tanuljuk meg, de mihelyt elsajátítjuk őket, természetüknél fogva elég nehéz megszabadulni tőlük.
Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
Nézd, ahogy a gondolatok szavakká válnak, ahogy a szavak tettekké, ahogy a tettek szokásokká, ahogy a szokások jellemvonássá, és ahogy a jellem sorssá válik. Amit gondolunk, azzá leszünk.
Minden szokás - akár tudod, hogy az, akár nem - megszüntetése kemény munka. Ha tudod is, hogy az, aligha tudsz vele megküzdeni. Viszont, ha már rájöttél, és észreveszed, amikor csinálod, akkor meg tudod állítani. Ez nem egyszerű feladat. El lehet képzelni úgy, hogy van egy útelágazás. Az a szokásom, hogy mindig jobbra megyek. Mivel tudom az utat, olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom meg a választás lehetőségét. Nem veszem észre, hogy le lehet térni a főútról, és akkor más úton, talán a magam útján mehetek. Az első dolog, hogy az embernek le kell lassulnia, ha ki akar lépni egy szokásból. Lassan és figyelmesen kell mennem ahhoz, hogy észrevegyem az útelágazást, amit korábban nem is láttam. Persze, minden sejt a testemben arra akar menni, amerre addig ment. Keményen meg kell küzdenem magammal, hogy arra menjek, amerre még sosem jártam. Ha egyszer másfelé megyek, mint általában, akkor másodszorra kicsit könnyebb, harmadszorra pedig még könnyebb lesz. És ha úgy akarom, ez lehet az új szokásom.