Változás
(79 idézet)
Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled.
A természet világában minden nap új nap. Mi, emberek hajlamosak vagyunk megrekedni a múltban, de amikor virágot nevelünk magról, tudatosítjuk, hogy semmi és senki nem maradhat egy helyben.
Minden állandó változásban van. Változunk, ahogy idősödünk, és változások vannak környezetünkben is. Nincs semmi félelmetes ezekben a változásokban. A rugalmas gondolkodás elfogadja a változást, és nem ragaszkodik a múlthoz. Ahelyett, hogy siratná a változást, új szépséget és reményt talál benne.
Gyakran barátkozunk meg olyan emberekkel, akiket először ki sem állhattunk! Amikor te változol, helyzeted is megváltozik. Ez törvényszerű. Nem kell azon morfondíroznod, hogy hogyan is történik mindez. Átalakulásod átformálja körülményeidet is.
Miért félünk a folyamatos változástól, a fényárnyék játéktól, ha egyszer nem tehetünk ellene semmit, az égvilágon semmit? Miért vagyunk képtelenek jó szívvel fogadni alakváltozásainkat? Ha magamat figyelem, kívülről, ahogyan a felhőket is nézem, látom, milyen sok formában létezem, és el kell döntenem, melyik forma felel meg leginkább annak a nőnek, aki vagyok. Olyan formába akarok belebújni, amelyet szeretek, a magaménak tudok elfogadni, és remélem, nem a saját magam teremtette illúziók csapdájába esem. A döntés az enyém, nem várhatok vele sokáig. Választanom kell.
Vannak olyan kanyarok, amiket mi veszünk be könnyebben, vannak, amiket mások, mert azok másnak otthonosabbak, de előbb-utóbb beveszünk minden kanyart.
Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszűnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak.
Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás.
Amikor változásról beszélünk, sokan valami hatalmas, radikális dologra gondolnak, holott az élet döntő változásai apró, látszólag semleges átalakulásokkal kezdődnek...
Nagyon megváltoztak a dolgok a gyerekkorunk óta, talán nem annyira, mint szerettük volna, de a világ más hely lett. Gyorsabb, hangosabb, magányosabb. A körülöttünk lévő világgal ellentétben mi egyáltalán nem változtunk, nem igazán. A történelem a tükör, és valamennyien csak önmagunk idősebb verziói vagyunk, felnőttnek álcázott gyerekek.
Így működik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tűnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.
Ha kicsit olyanokká válunk, mint a másik, az nem baj, feltéve, hogy nincs köztünk igazán lényeges különbség.