Vers

(3970 idézet)

Itt születtem, nevekedtem s élem hosszú éltem;
Milyen furcsa, hogy magamat idegenben érzem.
A világ ki van fordulva régi jó sarkából,
Ki is jutott a fülünknek a nagy csikorgásból.

Agyagási Károly

Úgy szeretlek, mint az árvák,
kik szülőik megtalálják
és minden mást elveszitnek.

Kiss Dénes

Szép hajnaloknak s alkonyoknak csendjét
lelkemben illatozza még az emlék,
sírtam, nevettem és szerettem nemrég,
e drága földön nyughatatlan vendég.
De rég volt, szent ég!

Havas Gyula

A percek jönnek, nem köszönnek,
Nem búcsúznak, tovább úsznak,
Nesztelenül ellebegve
Végtelenből végtelenbe.

Szenes Hanna

A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.

Reményik Sándor

Ha látsz tört virágot útközepre vetve,
Hervadó szeretőd jusson majd eszedbe.

Petőfi Sándor

Szeretem az égnek csillagtáborát.
Szeretem a Földnek parányi porát.
Szeretem az erdőt, a vadvirágot.
Szeretem a jót és az Igazságot.

Móra László

Csak érteném, csak tudnám legalább,
hogy kezdődött, mi hozta
létre - a társadalom? a család?
Isten? hogy megpofoztak
négyévesen? - ezt a fekete lánc-
reakciót, a rosszat...

Olyan mindegy ugyan. A lavinát
elindíthatja bármi:
görögjön életek sorain át...
Hogy képzeltem: talán mi...?
Csúszik velünk is lejjebb a világ -
ki bír útjába állni?

Rakovszky Zsuzsa

Beláttam: fontos ügyeiben nem
dönt szabadon az ember - erről ismerszenek meg.
Akarat, ész, ilyesmik - amiket úgy szeretnek
belékeverni - szép, szép, csak épp a lelked ellen
- vagy nevezd, aminek akarod - nem tehetnek
semmit, vagy szinte semmit. Persze, komoly kísértés
szabadnak lenni... Másrészt nem rabság minden érzés?

Rakovszky Zsuzsa

Minden elmúlik egyszer, de hogy mindezt a sok kínt
- elég nézni a tévét: az úttestre folyó vért,
kiégett szobabelsőt - vagy akár az egérét
a macska karma közt - ezt menti, hogy leforog mind
nyom nélkül valami kozmikus lefolyóban?

Rakovszky Zsuzsa

Gyorsan fogyó időmben úgy lakom,
mint égő házban, az utolsó ép sarokban.
Mindjárt bedől a tűz az ablakon,
ágyam előtt a keskeny rongyszőnyeg lángra lobban.

Mint akit álmában már-már beért
a gyilkos, reszkető kezem hiába zárat,
rést keresgél a lét falán, s egyszerre épp
itt benn, az én agyamban nyílik a vészkijárat.

Rakovszky Zsuzsa

Tudtam, hogy meghalok, hogy egyszer eljön értem,
ami mindenkiért, s lezuhan a sötét
alagsorba velem a lift... Mégiscsak érdem,

azt hiszem, valamit mindez mégiscsak ért,
ha lesznek is, kik azt mondják felőlem,
csak félig éltem, vagy félig sem, s többet élt

nálam a pók, a tigris vagy akár a belőlem
nőtt, gyorsan hervadó gyom, mely mint valami kék,
fénytől részeg ütőér lüktet a levegőben.

Rakovszky Zsuzsa

Voltam valaha. Már élő emlékezet sem,
írás sem őrzi rég a nevemet.
A múltba, a világon tátongó résbe estem,
amely benyeli majd a földet s az eget.

Rakovszky Zsuzsa

Most mondd: ha már csak egymást öli két
ember, nem jobb, ha válik,
mint valami vétlen bűn örökét
hurcolni mindhalálig,
mikor a végső perc mécseseként
egy gyűlölt arc világlik?

Rakovszky Zsuzsa

Az ózonpajzs lyukas. A szénmonoxid
szunyogfelhő-lepel alatt kimérten izzik
kevés időnk, kiszáradt, lázas szájként reped
a földfelszín fakón. A gabonaövezet
csúszik észak felé, a búzatáblák helyét
gyapot hódítja el rendre. A sarki jég
homályos tömbje mállik, duzzasztja a vizet,
a túlkelt óceán a partra árad...
Majd akkor, ott! Szeles szállásainkon, étlen,
mi, egynéhány túlélők, a szabvány szenvedésben
mind egyformák leszünk. Igen, majd nemsokára.

Rakovszky Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom