Vers

(4074 idézet)

Megtanultam
másképp nézni a Természetre, mint a
gondtalan ifjú; s kihallom belőle
az emberiség csöndes, bús zenéjét:
nem durva, sértő, de van ereje,
hogy tisztítson, legyőzzön. Szellemet
láttam meg benne, nagy eszmék vidám
izgatóját; valami áthatóbb,
fenséges értelmet, melynek lakása
a naplementék tündöklése és
az élő szél s a kerek óceán
és a kék ég.

William Wordsworth

Sírok között bolyongva, megcsap
Az elmúlás lehellete,
Úgy érezem: én se vagyok több,
Mint a fa hulló levele!
Ha testileg megszűntem élni,
Idők vihara elsodor,
Anyagom, e csipetnyi por,
Benne lehet a falevélben,
Nem sejtve: éltem vagy nem éltem.

Dura Máté

Élünk tovább a nagy Tejutnak
Tán százezer uj csillagán,
De szerteszórva, öntudatlan.
Minő alakban? Az talány.
Szivemből gyöngy, vagy drágakő lesz,
Agyamból fényes napsugár,
Mely egy Mindenséget bejár;
Mig két kezem, sziklákba nyomva,
Vulkánok láváját kidobja.

Volt anyagom csak meg se sejti,
Hogy uj körében mit művel
Ujabb erő uj tettre készti,
Körforgását végezni kell!

Dura Máté

Vigasztal, hogy a gyorsuló demenciát
fékezni fogja az intelligenciád.

Bertók László

Egy szó, egy érintés, a szemek, gesztusok...
S a villanás, mikor érzed, hogy hazudott.

Bertók László

Valakinek úgy jó, hogy félj, hogy féljetek?
S higgyétek, hogy ő majd megment benneteket?

Bertók László

Akkor hát félsz vagy írsz? Ez a döntő kérdés.
S a válasz, hogy írni csak úgy tudsz, ha nem félsz.

Bertók László

Édesapám nevenapját
Hej, de régen várom!
Bukfencet vet örömében
Mókus is az ágon.
Hegyes orrú víg mókusnak
Vigyorog a képe,
Csörgő-börgő-zörgő diót
Hajigál a légbe!

Benedek Elek

Kinyílott már az ibolya,
Megjött apa nevenapja.
Kicsi lánya azt kívánja:
A jó Isten áldja, áldja!

Benedek Elek

A szép tavasszal megjött
Névnapod, jó anyám:
Ibolyákkal köszöntlek
E reggel hajnalán!

Benedek Elek

Túl sokat álmodtam, álmodtam rólad.
Túl sokat néztem a távolba várva.
Itt tartlak most a karomba zárva
És nem vagy közelebb.

Balázs Béla

Nem tudod, honnan jöttem,
Nem tudjuk, merre megyünk.
Életbe ágyazva, mint folyóágak
Folyunk lefelé, úszunk az árral,
Én téged viszlek, te engem:
Így kell ennek lennie.

Mielőtt felkel a Nap c. film

Az őszi köd paplant terített
Mezőre, rétre, fára, fűre.
A nótás nyárnak csendbe eltörött
Víg nótát zengő hegedűje.

Móra László

Eltört a nyárnak hegedűje.
Melegje elfogyott a Napnak.
Szívünkre csend, fészkünkre gond száll
S ajtót nyitunk a téli fagynak.

Móra László

Olyan boldog a mi házunk,
Hogy nagyanya itt van nálunk!
Unokáit úgy szereti,
Csókolgatja, ölelgeti.

Áldja meg az Isten érte,
Éltesse is egészségbe.
Hogy még sokszor legyen nálunk.
Akit mindig szívből várunk!

Benedek Elek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom