Vers

(4037 idézet)

Nem túl rajtunk, nem távolban:
Az üdv saját keblünkben van.

Szemere Pál

Ember, állat jó kedvébe,
Fagyos télnek vége, vége,
De szép megint a világ!
Hol bús avar volt ősz óta,
Fölcsendül a madámóta,
S nyílik a sok szép virág.

Benedek Elek

Mi lesz a csókból ajkad bíborán?
Holnap a könnyed mossa le talán.

Mi lesz a könnyből, ha egyszer lehull?
Árad és forr örökké, szótlanul.

Zerinváry Szilárd

Meglévő kincsét az ember megszokja,
Értékét, ha elvész, csak akkor tudja.

Agyagási Károly

Mikor már telek hava halmozódik a szívben
s az évekkel mindinkább magunkra hasonlítunk,
csak felszínes pillantást vetünk arra a lényre,
ki idegenül-bántón mered ránk a tükörből.

Pia Tafdrup

Folyton feledjük, milyen magányos is tud lenni,
ha utazik, az ember. Elbúcsúzik,
vodkát iszik holdfénnyel a városi bárban
s az idegen rakparton önmagával találkozik a szélben.

Pia Tafdrup

Egyre-kettőre lekopik rólam,
Amit tudtam, amit akartam
Magam is alig emlékszem magamra,
S mire meghalok, rég meghaltam.

Ignotus

Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.

Reményik Sándor

Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.

Radnóti Miklós

Várnod egy jelre, várnod egy szóra;
Egyszer egy héten egy lopott óra
S ehhez vesszőfutásban érned:
Ezt adhatom, szegénykém, néked.

Ignotus

Vergődő testem fájások hona,
Zilálja, tépi vad zenebona,
Csúf macskazenével szerenádoznak ők:
Tűhegyen trillázók, dorongon dörmögők.

Hányféle fájás! Egy fájás-farsang!
Egyik nyivákol, a másik harsan,
Ez kínnal sziszeg, az váddal nyerit,
Fölverik testem hült rejtekeit.

Nagy Endre

Repül az ember, s alig tűr vitát,
Új életforma, új hit, új világ
Születik itt a technika jegyében.
De elborulok, hogyha nézem:
Az ember-szellem veszti fényét,
Becsét a nemesb ember-érték,
Pilóta üli a gépmadarat,
Euklid szárnyal, Plátó lemarad.

Bárd Miklós

Nem egyéb a mi életünk,
Mint egy hosszas utazás,
Amely után ölel minket
Egy örök boldogulás.

Dukai Takách Judit

A verseket át is kell élni.
Szenvedni kell érteik sokat.
Könnyekkel kell végigöntözni
az összecsengő sorokat.

Vértesy Gyula

A boldogság, az néma jószág.
A boldog költő hangtalan.
Akkor beszél a költő lelke
mikor halottja, gyásza van.

Vértesy Gyula

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom