Vers

(3733 idézet)

Látod, ez lett belőled is,
szavak,
pedig tényleg hiányzol.

Simon Márton

Úgy élünk mint két társbérlő
a hétköznapi létezésben
egymásnak tartozunk
de nem egymáshoz.

Cseh Katalin

Haldoklik szerelmem. Jobban szeretlek
most, hogy kialszik, s véle magam is.
Ez nem a láng utolsó lobbanása

ez nem az alkony szelíd permete.
Nem lefoszlás az elfoszló világról

Hanem a világ lassú búcsúzása
Tőled.

Beney Zsuzsa

Mint ahogy testi szükségleteken, halálfélelmen,
Istenen is osztozunk, egymáson is osztoztunk,
egészen véletlenül, mint ahogy szemnek, hajnak
oszt színt a születés, vagy az aknamező méri
kegyelmét, betartja vagy visszafogja törvényeit.

Horváth László Imre

Az elgurult szavakat
összeszedni fölösleges. Ha olykor kérdez is
még rólunk bárki, a válaszaidban minden
határozatlan névelő én vagyok.

Závada Péter

Ahogy kiejtem, a földre zuhan
a neved, és meglazítja a foghíjas
parketta léceit. Még egy ilyen
becsapódás, és szilánkosra
törnek padlón heverő viszonyaink is.

Závada Péter

Nem haragszom,
de volt idő, hogy a Nap
arcod viselte.

Demény Péter

Úgy élek most is, mintha még jöhetnél
viselkedem, gondolok magamra
mintha meglenne a mi időnk valahol
érintetlenül, biztos helyen
egy felhő mögött, a párna alatt.

Tóth Erzsébet

A csillagkép, mely régen holt,
Lassan suhan az égre;
Amíg nem látta senki: volt,
Ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süket
És éjbe hullt a vágyunk,
A holt szerelmek fényüket
Még küldözik utánunk.

Mihai Eminescu

Jutok-e néha - mondd - eszedbe
S nem fáj-e szíved kedvesem?
Midőn a kósza esti szellő
Füledbe suttogja nevem.

Vay Sándor

Amikor úgy tűnik, minden rossz,
És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel,
Amikor örömet semmi nem okoz,
Mert többé az öröm sem hoz örömet,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre.

Leiner Laura

S kellett-é ez a fájdalom
- mert egyikünk se boldog -
ha oly nagy hatalom
két kéz, mely összefonódott?

Wladyslaw Broniewski

Ki tudja hány napkelte után váltál
súlytalanná lelkem zárt terében.
ne vágyódj utánam mint viharban
kifordult növény a föld után. én már
nem sietek boldogtalanná lenni.

Pethes Mária

Kissé fáztam, és úgy feküdtünk,
a semmit nézve, szótlan, ébren,
mint két fogoly az éjszaka
fekete bársonybörtönében.

Kálnoky László

Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért, mert csillaghullás van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem.

Radnóti Miklós

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom