Vers

(4047 idézet)

Repülj gondolatom ki a nagyvilágba,
Hogyha megszülettél, mért is lennél zárva?

Agyagási Károly

E könnyek, melyek fel-feltörnek,
Úgy kínoznak és elgyötörnek,
A mosolyunkat megtapossák,
De lelkünket tisztára mossák.

Szenes Hanna

Fut az idő és elsodor vad árja
Minden gyönyört és minden bánatot;
Mindazt a sír örök sötétje várja:
Mit a lét múló fénye áthatott,
A gyermek férfivá sietve érik,
Gyorsan redőkbe süllyed mosolya...
Jövőm` a szem hiába látja végig:
Húsz éves többé nem leszek soha!

Rudnyánszky Gyula

A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.

Tábori Piroska

Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú,
A rozsda-álom lepte meg;
De tart a harc... a kard s az ágyú
Helyett most eszmék küzdenek.

Petőfi Sándor

Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
Nagyapóék itt pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Benedek Elek

Szép a szép szemek haragja,
Mint villám s az éj,
Ah de édesebb a béke,
Megbékülni kéj.

Vörösmarty Mihály

Immár gyógyulok,
A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem.
Immár mosolyogni megtanultam újra
És aztán rendre szépen elfelejtem.

Berde Mária

Ki mást csak néz is, engem nem szeret.

Ignotus

Az éhező s a torkig jóllakott
Könnyen felejt ős-parancsolatot.

Tábori Piroska

2

Szeretem a szemed!
Az ilyen szemekben koldul és kántál
napfényt koldul a hold, napkrajcárjait csörgeti - még! még! -
százezer napraforgó

Az ilyen szemekben
fekete tulipánok
párbajoznak örökké:
kardjuk csöngése puha csönd,
cseppenként elhullajtott vérük
hajnali harmat, lila árnyék
árvácskás szemedalján,

- hogy szeretem a szemed!

Bella István

Minden embernek annyi az értéke,
amennyi igazság lakozik szívébe.

Kiss Dániel

Természetet, barátaim,
Nem válthatunk (se én, se más).
Hibásak vagyunk. Mindenik
Hibánk egy egyéni vonás.

Ki gyarló - máris önmaga.
Ki megjavul - máris hamis.
Hibák sajátos összege
Tesz önmagammá engem is.

Hibáim halmaza vagyok.
Leszokva őket, úgy hiszem,
Nem is leszek többé, nem is
Marad belőlem semmi sem.

Székely János

Börtön a világ,
Mégiscsak börtön, noha véghetetlen. (...)
Ez a ketrec: maga a világ!
És rabja lenni: maga a szabadság. (...)
Ki szökne innen: magától szökik,
S ki cserbenhagyná: magát hagyja cserben.

Székely János

Bárhová is jutnék a világban,
Akármi messze, látnom kellene,
Hogy még mindég és mindenütt világ van,

S nincs benne vég - de kezdet sincs sehol,
Nincs hátra és előre, nincs le és föl,
És mindenütt a közepén vagyok,
És nem juthatok ki a közepéből.

Székely János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom