Vers

(4058 idézet)

Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú,
A rozsda-álom lepte meg;
De tart a harc... a kard s az ágyú
Helyett most eszmék küzdenek.

Petőfi Sándor

Egykor, régen, haj de féltem,
Ha temetőkertbe léptem!
Vége már a félelemnek:
Nagyapóék itt pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jőni érzek vágyat;
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Benedek Elek

Szép a szép szemek haragja,
Mint villám s az éj,
Ah de édesebb a béke,
Megbékülni kéj.

Vörösmarty Mihály

Immár gyógyulok,
A fájdalmam is mind mélyebbre rejtem.
Immár mosolyogni megtanultam újra
És aztán rendre szépen elfelejtem.

Berde Mária

Ki mást csak néz is, engem nem szeret.

Ignotus

Az éhező s a torkig jóllakott
Könnyen felejt ős-parancsolatot.

Tábori Piroska

3

Szeretem a szemed!
Az ilyen szemekben koldul és kántál
napfényt koldul a hold, napkrajcárjait csörgeti - még! még! -
százezer napraforgó

Az ilyen szemekben
fekete tulipánok
párbajoznak örökké:
kardjuk csöngése puha csönd,
cseppenként elhullajtott vérük
hajnali harmat, lila árnyék
árvácskás szemedalján,

- hogy szeretem a szemed!

Bella István

Minden embernek annyi az értéke,
amennyi igazság lakozik szívébe.

Kiss Dániel

Természetet, barátaim,
Nem válthatunk (se én, se más).
Hibásak vagyunk. Mindenik
Hibánk egy egyéni vonás.

Ki gyarló - máris önmaga.
Ki megjavul - máris hamis.
Hibák sajátos összege
Tesz önmagammá engem is.

Hibáim halmaza vagyok.
Leszokva őket, úgy hiszem,
Nem is leszek többé, nem is
Marad belőlem semmi sem.

Székely János

Börtön a világ,
Mégiscsak börtön, noha véghetetlen. (...)
Ez a ketrec: maga a világ!
És rabja lenni: maga a szabadság. (...)
Ki szökne innen: magától szökik,
S ki cserbenhagyná: magát hagyja cserben.

Székely János

Bárhová is jutnék a világban,
Akármi messze, látnom kellene,
Hogy még mindég és mindenütt világ van,

S nincs benne vég - de kezdet sincs sehol,
Nincs hátra és előre, nincs le és föl,
És mindenütt a közepén vagyok,
És nem juthatok ki a közepéből.

Székely János

Micsoda éjjel!
Aluszik minden élő.
Álmukra hull a hold igézete.
De megpezsdül az élettelen dolgok
Különös élete.

Egy csonka tönk szemén kigyúl a szikra.
Aztán pendülve pattan szét a szikla.
Fel-felpöfög a parti szik.
A víz magától gyűrűzik.
Borzong a száraz nád, a sás,
Felszínre bugyborogja fájó
Sóhajait a rothadás
Borong a vízmosás,
Hegyomlás zaja döndül messze.
A fonnyadt fű felül a tompa neszre,
És nyújtózik.

Székely János

Hideg sötét az én világom,
S a te szerelmed oly meleg!
Tüzét, fényét e csillagnak még
Nem olták ki az emberek
Még mindig ott ragyog előttem...
Álmodjál szépeket felőlem.

Lévay József

Még hány esztendőt élhetek?
Vagy hány hónapot, hány hetet?
Tán napokat. Csak perceket?

Csak azt tudnám hogy érdemes:
Ha lelkünk szenvedő, nemes,
Vagy ha az élet kellemes?

Kemény Simon

Az önző élet füszeres.
A jóság méze tizszeres.

Kemény Simon

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom