Gyászértesítő idézetek
(32 idézet)
A gyászértesítő valakinek a halálát tudató nyomtatvány vagy képeslap, melynek célja tudatni a távoli hozzátartozókkal és ismerősökkel a halálhírt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak az teheti tiszteletét a temetésen, aki gyászértesítőt kapott.
A gyászjelentés szövegét tekintve elsősorban a legszükségesebb információkat tartalmazza: az elhunyt nevét, a halál dátumát, a temetés időpontját és helyszínét. Ezeken kívül ki lehet térni a halál okára, továbbá arra, hogy a temetés egyházi jellegű-e, kik búcsúztatják az elhunytat, ők rendeznek-e fogadást a szertartás után, lehet-e vinni virágot vagy koszorút (például urnatemetőben nincs hely nagy méretű csokroknak), és bele lehet írni bármi olyan információt vagy személyes gondolatot, amit fontosnak érzünk elmondani.
Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet,
de a kegyetlen halál mindent összetépett.
Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél,
nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk van, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk veled.
Ha rám gondoltok, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok,
Emlékem így áldás rajtatok.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt mi sem örök,
S melletted leszek újra én.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Egy hangszer voltam Isten kezében,
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott,
de fölöttem ragyognak a csillagok.
Megpihent a kéz, mely értünk dolgozott,
megpihent a szív, mely értünk dobogott,
könnyes az út, mely hozzád vezet,
örökké őrizzük emlékedet.
Most elmentél s mint golyót a fában
hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban,
hogy bennünk csak a borzalom maradt.
Míg jövőjét építettük
Sorsa el volt döntve rég.
Megkivánta, elszerette
Tőlünk a hatalmas ég.
Nem törődve semmit azzal,
Hogy szivünknek fájni fog:
Jöttek érte s mosolyogva
Vitték el az angyalok!
Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!
Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell,
Hiszen ő a földnél jobbat érdemel.
Így jó, nem éred el,
De átölel majd, ha jó leszel.
Úgy mentél el, mint a madár,
elköszönni már nem tudtál.
Tiéd a csend és a nyugalom,
miénk a könny és a fájdalom.