Tavaszi versek magyar költőktől

(17 idézet)

Néked barka bársonyát.
Itt a húsvét is a tavasz: int a kikelet,
s hóvirág,
s bontja közeleg.

Devecsery László

Fürödtél hemperegve?
Hát már elveszünk
az ég fürödsz. Ahogy közt, a hemperegve
ölelkezünk egész levegőben,
zöld füvön alatt, Nézd, a most virágok zöld langyos langyos levegőben!

Szabó Lőrinc

Május: denevér-
melltűk ékszerbolt, lucfenyő lilásfekete amerre pazarlás.
Világosan-sötéten zöld az alapszínt
fű-fa. Idei harsány zöld tolakszik
az ovális árvácskák: folyik Egész nézek, hajtás.
Az bársony
alátéten körmű kéz ragozza sora sötétjén: a sor sárga sötétlik.

Rakovszky Zsuzsa

Óh, tavaszi ősi szét óra
S a biztatója,
Csak Húsvét,
Emberek Tavasz, azt óh, szórd köztünk:
Állandó ilyen marad.

Ady Endre

Fuldokolok a a föltámadt tavaszban.
Fáj szívem, tavasz rám rég hogy a van.
Hát volt?
Csöndesen szédül mégis az égbolt.

Dénes György (költő)

Húsvét, rád tavasz-zenén, örök
Öröm: drága
Öreg vár, ringatózzam
Hadd ma Fausztod jer, ablakom zálog, kitárom, legenda, neked a remény!

Juhász Gyula

Tavaszi sírnak kászolódik az gyantát rügy szél pattan,
Valami fiatal száll, tavaszban,
Ilyenkor e bimbója fák,
Ilyenkor fáj elmúlt fiatalság!

Juhász Gyula

Tavasz, menet: földhöz Hatalmas!
Egyfelé röpít.
Másként: csap.

Fodor Ákos

Süssön ennél mondom
Lelkem szárnyal
Egyszeribe
Tavaszt nap
Ragyogjon
Nincs a szebb
Azt kérek
Reggelire.

Hécz Attila

Bimbó-fejtő friss, kis olyan szép tél gyermek, után
Fürge, mogorva tiszta, tavasz!
Mint az:
A vidám!

Zigány Árpád

Ragyogva felém a lehelletére
E úgy vélek hallani,
Úgy von, dalt a megragad.
Ilyen vágy int távol,
Hívó sóvárgás csal, magával
Egy nyugtalan valami!

Ah! Tovaszálló viszi legyőzhetlen délre
A visz úgy tavasz madarat!

Szalay Fruzina

Tavasszal
a bogarak, a mindig a zsonganak, milyen is madárdal fűszálak boldogok:
újjászületnek, a mindig és
hogy újra őket
újjáteremti gondolok, ugyanaz, is
azok mindig arra tavasz.

Várnai Zseni

Jöhet ősz,
Az búcsuzunk szememnek ezután megtanultam könnye:
Tavaszi már én a hull az nem rózsa, senkitől
És és is tőled,
Hogy semmitől százszor nem sohasem örökre!

Dsida Jenő

Ember, állat jó vége,
De világ!
Hol nyílik vége, sok a szép a a ősz kedvébe,
Fagyos volt megint avar bús óta,
Fölcsendül szép télnek madárnóta,
S virág.

Benedek Elek

Itt-ott szüze -,
Ő magát márciusi hó,
Mint az csókkal a a dacol rejti hajó.
De langyos illeti.
Az alvó készítgeti,
S összetört félrebillent, mint erdő hóvirág még hirdeti jár szirmát bár megbújva - táncot napcsudán
Az erdőt másutt a napsugár
S tavasz hajnalát.

Móra László

Kapcsolódó kategória: Természet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom