Azt mondják, hogy a súlyos veszteség utáni első év a legkritikusabb. Ez eufemizmus; a veszteség az őrület saját jogú hajtása, és nincs, ami enyhülést hozhatna ellene. Nem lehet megúszni; a gyászon csak egyetlen módon lehet túljutni: meg kell élni. Felkelni minden reggel, arra várva, hogy mikor fekhetünk már le, aztán megismételni ezt, újra és újra. Amíg egy szép napon arra nem ébredünk, hogy partot értünk.
Fordította: Morvay Krisztina
Kedvencelők neme:
Kedvencnek jelölték:
Zsuska, Berni14, Bella88, _csak_egy_lany_, monccsika, Csibe88, werussh, feherfelho05, levendula71, Nikolett829, felhocske, Murtim, nyuszatka, xujia, 1 láthatatlan tagunk