Mondják: ragyog tudásod, akár a Hold az égen.
De jaj, mit ér az ész, ha meg kell halnom éhen?
Ha zálogba tennének - tudásomat meg engem,
Hogy árán egy napi falat kenyérre teljen,
Könyv, penna és tudás - ott visszadobnák nyomba,
"Nem kell ez" - mondanák, vetnék szeméthalomba.
Nyomornak bölcsességből eddig mi haszna vált?
Csak ínség látogatja a szegény asztalát,
Még nyáron sincs kenyér a házában sehol,
És téli öröme a parazsas-csupor.
Az utcán minden eb dühödten ráugat,
Csavargó is, ha látja, szór rá vad átkokat,
Kinek könyvében a szegénység meg van írva,
Annak jobb lenne, ha leszállna már a sírba.
Fordította: Honti Rezső, Bakucz József
Szerző:
Az Ezeregyéjszaka meséi
középkori eredetű arab mesegyűjtemény, melynek változatait különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze
Kedvencnek jelölték:
2 láthatatlan tagunk