Szerelmem csupa láng, tiéd meg csupa jég,
Te alszol, én ülök, míg kékül fenn az ég.
Szivem, szemem felitta csudás szépségedet,
A szívem nem felejt, szememből könny pereg.
Örökké hű leszel, a szád ezerszer esküdt,
Én megtartom ma is, s te meggyaláztad esküd.
Irántam irgalom szivedben nem terem?
Azért jöttél csupán, hogy kínt szerezz nekem?
Ha meghalok, barátim, legyen kövemre írva:
"Itt fekszik egy bünös, szerelme vitte sírba!"
S a szív keserveit ki megpróbálta már,
Szánó tekintetet vet rám, ha arra jár.

Fordította: Honti Rezső

Hűtlenség Fájdalom