Ha valaki (...) ismeretlen környezetbe kerül, s kényszerítve van, hogy bármiből - a legcsekélyebb jelekből, a fal meszeléséből, az ablak nagyságából, egy elheverő késből, kalapácsból - olvassa ki ne csak jelenlegi helyzetét, de esetleg a vele történteket is, vagy azt ami várható: megteszi. Bizonyos jeleket baljósnak, másokat reménykeltőnek tart majd, egyes tárgyak, színek, mozgások hiányának is jelentőséget tulajdonít - tehát a kapott minimális információt szorult helyzetében maximálisan hasznosítja. De ha egy versben "csak" ennyit talál az olvasó, hajlamos érthetetlenségről, értelmetlenségről beszélni.
Forrás: