Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
Fordította: Babits Mihály
Forrás:
Tünemény c. vers
Kedvencelők neme:
Legutóbbi kedvencelők:
whiterose11, rebecca_024, cica, eva.csajby, strlion, Rielle, lacimaci93, Sphinx, jakabmarcsy, zsuka95