Amikor Matthew még itt volt közöttünk, örült, ha a nevetésed hallotta, és tudta, hogy örülsz az élet kellemes oldalainak. (...) Most, hogy eltávozott, bizonyosan azt szeretné, ha ez továbbra is így lenne. Nem zárkózhatunk el a természet gyógyító ereje elől. De megértem az érzéseidet. Ezen valamennyien átesünk. Gyűlöletesnek érezzük a gondolatát is, hogy örömünk leljük valamiben, ha az, akit szerettünk, nincs már itt, hogy megossza velünk, és szinte azt hisszük, elárultuk a gyászunkat, ha az élet iránt ismét visszatér az érdeklődésünk.
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kedvencelők neme:
Kedvencnek jelölték:
ColetteG, Csenga, 19gabi91, csroxi, Lara1984, SophieHarris, Muriendo, gepard22, TitaBexon, grtah0, Haruka16, bobi, kinganora, Bombili, viragocska, gabo1951, Vikita, judit15, bella351, kiralylany88