A földbe hullt mag is kikel,
Ha a tavasz reá lehel.
Vágytól rég búra vált a kedve,
Már rég hevült s ábrándozott,
Végzetes italt szomjazott;
Fiatal keble rég epedve
Hordozta gyötrő vágyait,
S várt, várt a lelke... valakit.
Fordította: Áprily Lajos
Kedvencelők neme:
Legutóbbi kedvencelők:
jonasezti, soos_vivi, Bhaltamos, Agaska, Mariposa666, babanyusz, szohummedit, karolka, betti1005, hjiezkif