Állatokkal kapcsolatos idézetek
(494)
Semmi nem készítheti fel az embert arra, amikor először lát vadon élő tigrist. Hihetetlen kiváltságnak tűnik.
Sokan állítják, hogy a madárfigyelés nem az ő sportjuk. De (...) e csodás hobbi révén eljuthatunk a világ szépséges tájaira, és lenyűgöző bepillantást nyerhetünk a sokszínű természetbe.
Az állatok szeretete az egyetlen szeretet, amelyben az ember sohasem csalódik.
Azokkal, akik kutyát vesznek, sokszor az a probléma, hogy nem fogják fel, nem mi választjuk kutyát, hanem fordítva: ő dönti el, hogy kihez-mihez vonzódik.
Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetű; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők.
Erkölcsi korlátai vannak annak, hogy a jövedelemszerzés vagy a munkahelyteremtés érdekében meddig mehetünk el másokkal szemben - és ha ezeknek a céloknak érdekében érző lényeket nagymértékben károsítunk, akkor bizony túllépünk a határokon.
A döntő érv, amiért elítéljük az állatkínzást, szerintem nem más, mint hogy indokolatlanul és szükségtelenül ártalmára van az állatoknak, ami önmagában is helytelen.
Az emberekhez hasonlóan az állatoknak is vannak a létfenntartással kapcsolatos érdekeik, amelyeket sosem (vagy legfeljebb kivételesen) szabad megsérteni, még akkor sem, ha az emberi társadalom számára az hasznosabb lenne. Például az állatoknak joguk van a szabadságra, ezért nem szabad őket számukra ártalmas módon korlátok közé szorítani, még ha az sok előnnyel és költségcsökkenéssel járna is.
A galamboknak és más érző állatoknak van erkölcsi státusuk. Azaz érdekeiknek (más szóval: jóllétüknek) független erkölcsi jelentősége van. Úgy is mondhatjuk: kötelezettségeink vannak az állatok iránt, és ezek nem egyszerűen csak emberi érdekeken alapuló kötelezettségek. Az állatoknak önmagában véve is lehet ártani. Az állatokkal önmagukért kell jól bánnunk.
Hasonlóképpen ahhoz, ahogy erkölcsi alapon korlátozzuk azokat a területeket, ahol embereket használnának kutatási célra (függetlenül attól, hogy az ember lenne a lehető legjobb tudományos modell), erkölcsi alapon korlátoznunk kell az állatok indokolható felhasználását is. Végtére is az állatok nem az embert szolgáló eszközök!
Szerintem az állattartóknak két feltételt kellene teljesíteniük ahhoz, hogy az állat tartása indokolható legyen. Először is, az állat alapvető szükségleteit ki kell elégíteni. (...) Másodszor, az állatnak legalább ugyanolyan életet kell biztosítani, mint amilyet a természetben élne.
Ha egy faj eltűnik, akkor nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy a faj veszélyeztetett; a fajok nem érdekekkel rendelkező élőlények, ezért nem szenvedhetnek ártalmat. (...) Egy ökoszisztéma változásai, beleértve az fajok eltűnéséből származókat is, az egyedeket érinti. De az ökoszisztéma számára X faj eltűnése vagy X fajból néhány egyed túlélése nem jelent különbséget, főként ha a megmaradt egyedek állatkertben élnek!
Az állatok önmagukért fontosak, és nem csak azért, mert az ember használja őket eszközként vagy a maga szórakoztatására.