Idézetek az álmodozásról
(270)
Semmi sem tud oly valóságos lenni, mint egy álom, de ha kitartunk mellette, bár minden más megváltozhat, álmunk változatlanul ott marad.
Ha az otthonomról álmodom, akkor mangófákról álmodom, és csendről és fűről. És békéről. Ezt pedig senki nem veheti el tőlem.
Mindenki vágyik valamire. Mindig. De az ember sosem tudja pontosan, hogy mi is az, ami után vágyakozik.
Álmot álmodni nem olyan, mint a tökéletes szemüveg, amelyet egész életében keres, de soha nem talál meg az ember. Benne lenni: ez az álom.
Vannak az időnek és a térnek olyan kanyarulatai a látomás és valóság között, amelyeket csak egy álmodó képes megsejteni.
A vízió mindig szép és igazságos, oly elandalító. De megenni sajnos nem lehet, takarónak is vékony. Ezért ha éhes vagy, azt nézd, hogy hol osztják a levest.
Gyerekkorától kezdve egészen haláláig az utca embere közel négyévente lecseréli álmodozásainak tárgyát. Sőt ezek a cserék meglepően kiszámítható séma alapján történnek. Mivel minden álom valami módon a hatalomhoz kapcsolódik.
Az élet néha nagyon megtréfálja az embert, amikor képzelgései tárgyával egy fatális kaland során váratlanul szembesíti.