Álmokkal kapcsolatos idézetek
(485)
Ritkán olyan a való, mint
Az álmodott boldogság,
Mindig édesebb az álom,
Mint a legszebb valóság.
Álmainkban minden üdvöt
Csak lelkünkkel érezünk,
Azért égibb a gyönyör, mit
Álmainkban élvezünk.
Ha valakitől elveszik az álmait, az mindennél fájdalmasabb. Mert álmok nélkül, remény nélkül meghal a lélek. Olyankor nincsenek nézőpontok. Csak a fájdalom van. Az üres, kisírt tekintetek, a gondolatok, amik kétségbeesetten cikázva keresik a magyarázatot azokra a miértekre, amikre néha nincs semmilyen magyarázat.
Ma azt álmodtam, hogy repülök. Mellettem két kisfiú: "Miért repül? - kérdezik - Maga felnőtt, csak gyerekek repülhetnek." Azonnal elszégyelltem magam és felébredtem.
Tudod, az álom az igen tiszteletreméltó isten, de esze ágában sincs, hogy olyanok után szaladgáljon, akik könnyű lábbal futnak előle. De ha lefekszel egy kényelmes heverőre, az álom szereti a kényelmet, odatelepszik melléd, és bő palástjával majd betakar, azzal pedig az embereknek nem csak a szemét zárja le, hanem az emlékezetét is homályba borítja.
Álmában a legszebb valaki, amikor nincs rajta mimika: az, aki. Nem játszik senkinek, nem viselkedik, a lelke nincs "egészen itt". Intim pillanat ilyenkor meglesni valakit, néha még az álmait is látni. Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat ez.
Ha valamit nagyon gyönyörűnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tűnik.
Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.
Szomorú, de alkalmasint csak a szenvedés az, amitől megbízhatóan fölszakad a lélek álma.
Nem ismerem a többi ember álmait. Az egyetlen álom, amit látok, az a sajátom.
Már jártam ott (...) a tejjel-mézzel folyó Kánaánban.
Csodás étkek mind azt várják, hogy a vándor jóllakjon.
Sült kacsák és libák járják a táncukat az utakon.
Nyárson forgó húsos sertés pironkodik a tűz felett.
Ó, ó, álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.
Mese a bőség földjéről c. film
Gyerekkorunkat azzal töltjük, hogy álmainkat naplóban írjuk. Felnőttként ezek az álmok nap mint nap valóra válnak, csak néha elfelejtjük észrevenni őket, amíg túl késő. Lassíts, és nézz körül, engedd, hogy átérezd, mert néha a leggyönyörűbb álmok is eltűnnek, amikor felkel a nap.