Álmokkal kapcsolatos idézetek
(481)
Ma azt álmodtam, hogy repülök. Mellettem két kisfiú: "Miért repül? - kérdezik - Maga felnőtt, csak gyerekek repülhetnek." Azonnal elszégyelltem magam és felébredtem.
Tudod, az álom az igen tiszteletreméltó isten, de esze ágában sincs, hogy olyanok után szaladgáljon, akik könnyű lábbal futnak előle. De ha lefekszel egy kényelmes heverőre, az álom szereti a kényelmet, odatelepszik melléd, és bő palástjával majd betakar, azzal pedig az embereknek nem csak a szemét zárja le, hanem az emlékezetét is homályba borítja.
Álmában a legszebb valaki, amikor nincs rajta mimika: az, aki. Nem játszik senkinek, nem viselkedik, a lelke nincs "egészen itt". Intim pillanat ilyenkor meglesni valakit, néha még az álmait is látni. Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat ez.
Ha valamit nagyon gyönyörűnek látunk, azt gondoljuk, csak álom lehet, ezért magunkba csípünk, hogy bizonyosak legyünk benne, nem álmodtunk. Ha fáj, akkor nem álmodunk. A valóság még akkor is megsebez, ha pár pillanatra álomnak tűnik.
Az álom, amely ilyen gyakran visszatér, üzenetet akar átadni, amely óv a jövendőtől, vagy emlékeztet a múltra, amelyet idő előtt elfelejtettél.
Szomorú, de alkalmasint csak a szenvedés az, amitől megbízhatóan fölszakad a lélek álma.
Nem ismerem a többi ember álmait. Az egyetlen álom, amit látok, az a sajátom.
Már jártam ott (...) a tejjel-mézzel folyó Kánaánban.
Csodás étkek mind azt várják, hogy a vándor jóllakjon.
Sült kacsák és libák járják a táncukat az utakon.
Nyárson forgó húsos sertés pironkodik a tűz felett.
Ó, ó, álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.
Mese a bőség földjéről c. film
Gyerekkorunkat azzal töltjük, hogy álmainkat naplóban írjuk. Felnőttként ezek az álmok nap mint nap valóra válnak, csak néha elfelejtjük észrevenni őket, amíg túl késő. Lassíts, és nézz körül, engedd, hogy átérezd, mert néha a leggyönyörűbb álmok is eltűnnek, amikor felkel a nap.
Napközben voltaképp jobb nem tudni, mi minden megy végbe az emberekben (...). Éjjel azonban (...) már nem áll ott gátként az emberek saját óvatossága, így aztán minden félelem, vágy és bolondság gátlástalanul kavaroghat a fejben.
Nem is az a lényeg, hogy beszélgessünk az álmokról és azok lehetséges értelméről vagy esetleges értelmetlenségéről, hanem kizárólag az, hogy az álmokat minden várakozástól mentesen elmondjuk, gyakorlatilag, mint a mozgóképszínházban, egyszerűen csak a fejünk belsejéből a külvilág üres vásznára vetítsük, és ezzel a véletlenül arra járóban vagy a szándékosan elébe lépő szemlélőben felkeltsünk valamit, egy kis szerencsével talán valami érdekeset, fontosat vagy maradandót.
Nincs rosszabb annál az érzésnél, hogy elmegyünk az életünk mellett, csak mert (...) nem maradunk hűek legmélyebb értékeinkhez, a gyerekhez, akik egykor voltunk, az álmainkhoz.
Egy álom lehet varázsos, mégis jelentés nélküli, de lehet a valóság magyarázata is. Az álmok a képzelet és a kreativitás szülöttei, és valóságos emlékek elegyei. Ezért tűnnek olyan meseszerűnek, mégis valóságosnak.