Álmokkal kapcsolatos idézetek
(522)
Az álmok érdekesek ugyan, de mégis minden fontos akkor történik, amikor ébren vagy.
Álom, álom, édes álom,
Suhanj végig szempillámon,
S ráterítve csoda-fátylad`,
Népesítsd be éjszakámat.
Csicsija, bubuja, én csillagom,
Bölcsődet dúdolva ringatgatom,
Két szemed álomba csókolgatom,
Csicsija, bubuja, én csillagom!
Az alvás (...) részrehajlást nem ismerő barát, az emberiség legjobb és legmegbízhatóbb dajkája az idők hajnala óta.
Ma már szinte senki nem mer álmodni. Az arcokon is látszik, csak nézz körül! Szürke, beszűkült, célok nélküli életek tömege. Pedig álmai mindenkinek lehetnének.
Akadályozza és elűzi az álmosságot minden, mi az agy működését emeli, név szerint megfeszített gondolkodás, érdekes tárgyak szemlélése, hallása, olvasása, kedves elfoglaltatás, élénk munka, heves érzelmek és indulatok, legyenek azok akár kedvesek akár kedvetlenek.
Ez a veszélyes az álmokban... az, hogy az ember olyan gyorsan beléjük tud keveredni.
Tente baba, tente,
A szemedet hunyd be!
Alugy ingó-ringó,
Piczi rózsabimbó!
Majd felkölt a hajnal
Fülemile-dallal,
Fölkel a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Méhe, lepe, dongó,
Aranyos pillangó,
Fölkel az ibolya...
Csicsija, bubuja!
Nem lehet, hogy valójában az a normális, hogy amikor valakivel álmodsz, aztán hurcolod magaddal egész nap, akkor ő is ugyanígy van vele? Csak sosem mondjuk el.
Gyakran a pihenés, sőt esetleg maguk az álmok teszik szabaddá az agyat az ötletekkel való játékra, és ennek a játéknak a gyümölcsei mutatkoznak meg az agyban, ha az tudatosan végzi a dolgát.
A szép és színes álom szüli az élet minden rútságát, mert ha az álmok nem volnának olyan ragyogóan káprázatosak, talán az élet se volna olyan rút, olyan csúnya és olyan csalfa.