Álmokkal kapcsolatos idézetek
(513)
Ez a veszélyes az álmokban... az, hogy az ember olyan gyorsan beléjük tud keveredni.
Tente baba, tente,
A szemedet hunyd be!
Alugy ingó-ringó,
Piczi rózsabimbó!
Majd felkölt a hajnal
Fülemile-dallal,
Fölkel a kis czicza,
Gyuricza, Katicza,
Méhe, lepe, dongó,
Aranyos pillangó,
Fölkel az ibolya...
Csicsija, bubuja!
Nem lehet, hogy valójában az a normális, hogy amikor valakivel álmodsz, aztán hurcolod magaddal egész nap, akkor ő is ugyanígy van vele? Csak sosem mondjuk el.
Gyakran a pihenés, sőt esetleg maguk az álmok teszik szabaddá az agyat az ötletekkel való játékra, és ennek a játéknak a gyümölcsei mutatkoznak meg az agyban, ha az tudatosan végzi a dolgát.
A szép és színes álom szüli az élet minden rútságát, mert ha az álmok nem volnának olyan ragyogóan káprázatosak, talán az élet se volna olyan rút, olyan csúnya és olyan csalfa.
Ha magányosan álmodsz, az álmod csak álom marad, de ha másokkal együtt, akkor megteremted a valóságot.
Minden gyerek álmokkal a szívében születik. Ezek nem csupán olyan álmok, amelyeket éjszakánként álmodunk, hanem olyanok is, amelyeket későbbi életünk során megvalósítunk.
Mint bárkinek, nekem is vannak álmaim.
Csak megtanultam őket elrejteni,
hogy megóvjam magamat
a beteljesüléstől.
Néha, mélyen belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe, ugyanazon képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk, oly messze, messze látszanak az álom varázsködén keresztül az egész éjjel hányt-vetett gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna el aközben.
Egy gyermek álmai (...) frissek és furcsák, még nedvesek a színei, mint a kötélre száradni csipeszelt fényképeké.
Az álmok csak rám és megint csak rám tartoznak. A szégyenletességük, a furcsaságuk. Kell valami, ami az enyém, hát nem?