Álmokkal kapcsolatos idézetek
(508)
Van egy bizonyos ködös állapot az álom és ébrenlét között, amikor csak homályosan sejtjük, hogy mi van körülöttünk. Ilyenkor félig nyitott szemmel öt perc alatt többet álmodunk, mint öt éjszakán át, amikor teljesen csukott szemmel, teljes öntudatlanságban fekszünk. Ilyenkor a halandó elég tisztán látja, hogy mi megy végbe lelkében, mely a testtől felszabadultan, hatalmas erővel szökken fel a földről, és száguld időn és téren keresztül.
Van az alvásnak egy fajtája, amely a testet lenyűgözi ugyan, de a lelket csak félig ejti rabul.
Az élet körforgás, amely két szakaszból áll: a hajnali gongütéstől az estiig és az estitől a reggeliig. Amikor megszólal a reggeli hangjelzés, felélednek az érzékek, és gúzsba kötik a lelket: vége a paradicsomnak.
Ha a fáradtság és a kényelem együtt hívogatják az álmot, akkor a legszörnyűbb rémkép is elhomályosodik, és halkan zümmögő szomorúsággá csillapul.
Álom közben úgy találunk ki történeteket, ahogy az alkoholos demenciával küzdő ember konfabulál, olyasmivel tömködve be a lyukakat a memóriájában, ami sohasem történt meg. Utána néhány perc alatt elfelejtünk mindent - akárcsak egy Alzheimer-beteg.
El kell választani az álmot a valóságtól, tudni kell, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik.
Ritkán olyan a való, mint
Az álmodott boldogság,
Mindig édesebb az álom,
Mint a legszebb valóság.
Álmainkban minden üdvöt
Csak lelkünkkel érezünk,
Azért égibb a gyönyör, mit
Álmainkban élvezünk.
Ha valakitől elveszik az álmait, az mindennél fájdalmasabb. Mert álmok nélkül, remény nélkül meghal a lélek. Olyankor nincsenek nézőpontok. Csak a fájdalom van. Az üres, kisírt tekintetek, a gondolatok, amik kétségbeesetten cikázva keresik a magyarázatot azokra a miértekre, amikre néha nincs semmilyen magyarázat.
Ma azt álmodtam, hogy repülök. Mellettem két kisfiú: "Miért repül? - kérdezik - Maga felnőtt, csak gyerekek repülhetnek." Azonnal elszégyelltem magam és felébredtem.
Tudod, az álom az igen tiszteletreméltó isten, de esze ágában sincs, hogy olyanok után szaladgáljon, akik könnyű lábbal futnak előle. De ha lefekszel egy kényelmes heverőre, az álom szereti a kényelmet, odatelepszik melléd, és bő palástjával majd betakar, azzal pedig az embereknek nem csak a szemét zárja le, hanem az emlékezetét is homályba borítja.
Álmában a legszebb valaki, amikor nincs rajta mimika: az, aki. Nem játszik senkinek, nem viselkedik, a lelke nincs "egészen itt". Intim pillanat ilyenkor meglesni valakit, néha még az álmait is látni. Gyengéd, titokzatos, lelki pillanat ez.