Álmokkal kapcsolatos idézetek
(447)
A gondolat (...) gyakran éjszaka, az ágyban születik meg; minthogy azonban a gondolat létrejötte nem jár fájdalommal, sokszor nem ébredünk fel eléggé, hogy keményen megragadjuk és a tudatba emeljük, mielőtt visszacsúszik a tudattalanba.
Sok ember sokkal jobban megrémül az álmaitól, mint bármi mástól, amit éber állapotban tapasztal.
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete, fekete, fekete.
Nem szabad elriasztani az álmot, ha szép. Csak addig szép, amíg álom, és csak álom, ameddig szép.
A halottak a mennyországban keresnek menedéket a halál elől, az élők az álmokban keresnek menedéket az élet elől.
Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér,
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén,
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él,
majd elhozza lopott kincseit, egy pillantásodért.
A madarak talán hasonlítanak az álmokra. Mennek. Elmennek messze, a tenger felé (...), majd visszatérnek. A nap lenyugszik, és minden reggel újra ébred. És az a kövér és szőrös hernyó a káposztaleveleken, arra vár, hogy szárnya nőjön, és pillangó lehessen.
Az óra ketyeg, a világ pörög, és egyszerűen nincs időnk arra, hogy kisszerűen gondolkodjunk.