Álmokkal kapcsolatos idézetek
(485)
Napközben voltaképp jobb nem tudni, mi minden megy végbe az emberekben (...). Éjjel azonban (...) már nem áll ott gátként az emberek saját óvatossága, így aztán minden félelem, vágy és bolondság gátlástalanul kavaroghat a fejben.
Nem is az a lényeg, hogy beszélgessünk az álmokról és azok lehetséges értelméről vagy esetleges értelmetlenségéről, hanem kizárólag az, hogy az álmokat minden várakozástól mentesen elmondjuk, gyakorlatilag, mint a mozgóképszínházban, egyszerűen csak a fejünk belsejéből a külvilág üres vásznára vetítsük, és ezzel a véletlenül arra járóban vagy a szándékosan elébe lépő szemlélőben felkeltsünk valamit, egy kis szerencsével talán valami érdekeset, fontosat vagy maradandót.
Nincs rosszabb annál az érzésnél, hogy elmegyünk az életünk mellett, csak mert (...) nem maradunk hűek legmélyebb értékeinkhez, a gyerekhez, akik egykor voltunk, az álmainkhoz.
Egy álom lehet varázsos, mégis jelentés nélküli, de lehet a valóság magyarázata is. Az álmok a képzelet és a kreativitás szülöttei, és valóságos emlékek elegyei. Ezért tűnnek olyan meseszerűnek, mégis valóságosnak.
Az emberi agy hatalmas, bonyolult szerkezet, (...) nincs olyan pillanat, amikor minden része be lenne kapcsolva. Bizonyos értelemben egész életedben alszol. Bizonyos értelemben egész életedben álmodsz.
Ilyen az álmok természete: eleve furcsák, valószerűtlen érzést keltenek az emberben; miként is vennénk észre, amikor saját magukhoz képest különösen viselkednek?
Minden meg nem fejtett álom olyan, mint egy fel nem bontott levél. Úgy vélem, ezeket a leveleket a tudattalanunk küldi nekünk minden éjjel.
A tudattalan nem egyezményes nyelveken szólal meg, hanem a teremtő fantázia sajátos nyelvén, s bár minden tolmácsolási kísérlet fontos lehet, az igazi választ egyedül az álmodó adhatja meg a saját kérdéseire.
Az álmok megvilágítják azokat a homályos helyeket, ahová az értelem még nem jutott el.
Ami az ébrenlét világában leginkább megközelíti az álmot, az az éjszaka egy nagyvárosban, ahol senki sem ismer bennünket (...). Mert itt is megvan a végtelen szabadság; itt zajlik minden, sorsok dőlnek el körülötted, tüsténkedés és tevékenykedés vesz körül mindenfelől, és mégsem érint, nincs hozzá semmi közöd.
Mikor álmodunk, az idő és tér korlátai ledőlnek, a logika szabályai és a lelkiismeret kényszere szétfoszlanak és mi múlékony életünk isteneivé válunk.
Milyen hosszú a sötét éjszaka? Ha álmainkkal mérjük, minden bizonnyal végtelen. De minden reggel újra kezdődik az élet. És mi egyebet sem teszünk: tagadjuk rossz álmainkat.