Ateista idézetek
(355)
Csak üres formaiság a vallás annak, aki azt hiszi, hogy amikor felebarátja hosszú tépelődés és lelki vergődés vagy érett gondolkozás után elvesztette az istenben való hitet, őneki az a feladata, hogy erőszakkal verje ezt a hitet abba a felebarátjába.
Sajátságos rövidlátás! Tagadásnak nevezik azt, ha a tudomány nem ismer el valóságnak és létezőnek olyan valamit, amit egyszerűen a hagyomány - minden bizonyíték nélkül - annak állít.
Lehet-e felemelőbb tudat, mint az, hogy a világegyetem természeti törvényein belül csak a saját erőnktől függünk? Mi acélozhatja meg jobban izmainkat, mi adhat nagyobb mozgékonyságot szellemünknek, mint az, hogy a világegyetem Robinsonjai vagyunk, s csak a magunk elmebeli és erkölcsi erejére támaszkodhatunk? Ez a tudat nyugalmat és biztonságot ad kedélyünknek, amelynek soha ki nem fogyó táplálékot szolgáltatnak a természet és a művészet szépségei.
Ha már senki nem keresi az isteni valóságot, ha üresek a templomok, az azt jelenti, hogy már nincs rá szükség.
Szabadságot az ateizmusnak - mert csak ez biztosítja az igazi szabadságot a hitnek is!
Mi, ateisták, nem hordunk hivalkodóan pl. a nyakláncunkon valami jelvényt, amellyel megkülönböztetjük magunkat a többiektől. A mi világnézetünk ennél szerényebb.
Hihetetlen nagyképűség az ember részéről azt hinni, hogy ha elképzel egy ilyen mindentudó, mindent teremtő, mindent csináló lényt - már eleve nagyképűség, hogy lénynek hívjuk -, akkor ez a lény azért van, hogy velünk törődjön. Nálam ez az irracionalitást súrolja.
Én magam, ateistaként, kínosnak tartom ezeket az "újateista" írókat. (...) A prominens képviselői közül senki sem vallástudós, vallástörténész vagy kulturális antropológus, aki képes például azokat a kulturális, történelmi, irodalmi vagy nyelvi összefüggéseket vizsgálni, amelyekben a Biblia különböző részeit írták, és így magyarázatot tudna adni arra, hogy miért tévednek és miért tudatlanok a fundamentalista, Bibliát szó szerint értelmező keresztények.
Ateista vagyok. Az Isten az emberek leghőbb vágyálma. Magányosak vagyunk egy fagyos és egykedvű világmindenségben.
Uram, én nem hiszek Benned, bár ettől még el tudom képzelni, hogy létezel. Ebben az esetben ne haragudj rám, létezz nyugodtan.
Bátorság és kockázatvállalás kell ahhoz, hogy megszabadulj a történettől, és úgy élj, hogy nem tudod, mit hiszel. Ha teret engedsz ennek a nyitottságnak, felfedezheted, amit valójában érzel, és a saját igazságod.
Sokan, az egyértelmű állásfoglalás helyett az agnoszticizmus álláspontjára helyezkednek, azt állítván, hogy sem a létezést, sem a nemlétezést nem tudjuk bizonyítani. A helyzet azonban az, hogy korántsem egyenrangú állításokról van szó, hiszen a létezést kell igazolni, nem pedig a nemlétezést.
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha hinnék istenben! Na, nem mintha bármi okom lenne rá. Ha létezik is, egész biztosan totál diszfunkcionális alak. Semmiben, soha nem segített.