Idézetek a barátságról
(1120)
A felnőttek azt mondják, hogy az embernek nincs szüksége sok barátra, elég, ha csak egy van. Esetleg tudja valaki ennek az egynek a számát?
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon két ember között miért alakul ki barátság. Mi az a mélyebb kapocs, ami eldönti két ember egy életre szóló viszonyát. Számos olyan helyzet adódik, ahol akaratlanul közel kerülünk emberekhez, de mégsem állja ki minden emberi kapcsolat az idő próbáját.
A barátság nem "csak úgy" létezik a világban, és találkozunk vele különböző élethelyzetekben. A barátság különleges állapot, melyet, ha egyszer elértünk valakivel, meg kell tudnunk tartani. Olyan gyöngyszeme ez a sorsunknak, amit ajándékba kapunk, és rajtunk múlik, vigyázunk-e rá eléggé, vagy elveszítjük. Egy embernek több gyöngyszeme is lehet, de minél több van, annál értéktelenebbek a gyöngyök számára. Nem kell gyűjtenünk őket, hogy később eldicsekedjünk vele, hogy nekem ennyi vagy annyi van, hanem ha találunk ilyet, akkor ismerjük fel, és vigyázzunk rá egész életünk során. Csiszolgassuk, fényesítsük, hogy minél ragyogóbb legyen, és hagyjuk magunkat is megérinteni, hogy mi is ilyen ragyogó gyöngyök lehessünk a barátunk ékszerdobozában.
Ha két ember az életük egyes szakaszában annyira közel áll egymáshoz, hogy őszinte barátság fűzi össze őket, akkor az hogyan múlhat el? Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát.
Megismerni egy gyönyörű nőt egy dolog, de rálelni a legjobb barátra a legszebb nőben, az valami egész más.
Azt állítják: a szerencsétlenség a barátság próbaköve. Pedig inkább a szerencse az. Mert a szerencsétlenség csak hamis barátoktól szabadít meg bennünket, míg szerencsénk ellen még legjobb barátaink is fellázadnak.
Változnak a dolgok és változnak az emberek is. A barátok megkomolyodnak, elköltöznek, megnősülnek, gyerekük lesz. (...) Ha az ember szerencsés, az idő múlásával megmarad néhány - vagy legalább egy - barát, akikkel az életünk során találkoztunk.
Nem találtam balladákat
nem olvastam könyveket a gyászról
amibe akkor zuhanunk ha elhagynak a barátok
ez a szívfájdalom nem úgy söpör el mint a cunami
lassú rák inkább
az a fajta ami hónapokig nem mutatkozik
nincsenek látható jelei
egy fájdalom itt
hasogató fej ott
de elviselhető
rák vagy cunami
a vége ugyanaz
barát vagy szerelem
a veszteség az veszteség.
A férfiak közötti barátság sokkal többet kibír, mint a nő-férfi kapcsolat. A szerelem jobban megsínyli a csalódásokat.
Az életben háromféle barátra van szükségünk: aki előttünk jár, és akire felnézünk és követjük; aki mellettünk sétál, és az utunk minden lépésénél velünk van; és végül akiért visszanyúlunk, és magunkkal visszük, miután kitapostuk az utat.