Idézetek a barátságról
(1133)
Ki a barátom? Aki hozzásegít fejlődésemhez, gondolatokat sugall, alkotásra serkent. A többi csupán ráadás.
Érdek nélküli barátság nem létezik, sokkal önzőbb az ember, minthogy ilyesmire képes volna.
Nem fogadtam meg
a saját tanácsomat,
Magam mellé vettem én
a csalfa barátokat.
Mindig azt mondják, hogy szerelmek jönnek-mennek az életükben, de igazi csak kevés akad. Hát így van ez a barátokkal is. Lehet, hogy sok olyan ember van az életedben, akiknek tudod, mi a kedvenc színe, vagy időnként felköszöntöd a születésnapján - de csak kevesen vannak olyanok, akiket tényleg ismersz, és akikre valóban számíthatsz. Akiknek igazán kitárhatod a szívedet, és akikkel együtt tudsz nevetni vagy sírni. Nehéz igazi és jó barátokat találni, és még nehezebb megőrizni a valódi, mély barátságokat.
A felszínes ismeretségeknek is megvan a a rendeltetése a sorsunkban, de nem szabad túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek. Felvillantanak egy képet, megmutatnak egy új szemléletmódot, de csupán ennyi a szerepük, s idővel ki is kopnak az életünkből. Azonban vannak olyan barátok, akik akkor is velünk maradnak, ha éppen távol vagyunk egymástól: az igazi, mély kapcsolatokat valahol egy láthatatlan szál mindig összeköti.
A barátság kényes szerkezet; beletörődik bizonyos osztozkodásokba, de vannak monopóliumok, amiket megkövetel.
Elleneink kényszerítnek magunkra figyelni, s ezen uton ismerhetünk leginkább tévedéseinkre. Barátaink csak elaltatnak, csalfa önbizalomra szoktatnak, - a mi hiúságra s tudatlanságra viszen.
A felnőttek azt mondják, hogy az embernek nincs szüksége sok barátra, elég, ha csak egy van. Esetleg tudja valaki ennek az egynek a számát?
Sokszor gondolkodtam már azon, hogy vajon két ember között miért alakul ki barátság. Mi az a mélyebb kapocs, ami eldönti két ember egy életre szóló viszonyát. Számos olyan helyzet adódik, ahol akaratlanul közel kerülünk emberekhez, de mégsem állja ki minden emberi kapcsolat az idő próbáját.