Idézetek a barátságról
(995)
Nem ismerek szebb jellemvonást az emberi életben, mint az őszinte, megingathatlan barátságot. - Ez az, a mi fölemeli az emberi lelket s minden nagyra és nemesre ösztönt nyújt.
A barátság egyetlen trükkje az, hogy olyan embereket találj, akik jobbak, mint te... nem okosabbak, nem klasszabbak, hanem kedvesebbek, nagylelkűbbek és megbocsátóbbak... és becsüld meg őket azért, amit megtaníthatnak neked, és próbálj figyelni, hallgatni rájuk, amikor mondanak neked valamit magadról, akármilyen rossz... vagy jó is az... és bízz bennük... ez az egészben a legnehezebb. De egyben a legjobb is.
Két ember nap nap után együtt marad, nem a szex, testi vonzalom, pénz, gyerek vagy közös tulajdon köti őket össze egymással, hanem csak közös megegyezésük, hogy együtt élnek úgy, ahogy addig; kölcsönösen elkötelezik magukat egy olyan kapcsolatban, amit sosem lehet törvényesíteni. A barátság azt jelenti, hogy végignézik, ahogy a másikra lassan csepeg a nyomorúság, végigélik az unalom hosszú nyűglődéseit és időnkénti sikereit. Ennek az érzésnek az a kiváltság a jutalma, hogy az ember jelen lehet a másik legsötétebb, legnyomorúságosabb pillanataiban, és tudja, hogy neki sem kell titkolnia előle legsötétebb, legnyomorúságosabb pillanatait.
Ahhoz képest, hogy elég sok rejtélyben volt már részem, van egy, amit még mindig nem értek: hogy miért bukkannak fel bizonyos emberek az életünkben? Miért mennek el mások? És megint mások miért válnak a részeddé? Némely barátságról úgy érzed, örökké fog tartani, más barátságok pedig túl hamar érnek véget. (...) Nem minden barátság sorsa, hogy egy életre szóljon; ami tényleg örökké tart, az a fájdalom, amikor elveszítünk valakit.
Az ember társaival együtt áll vagy bukik, (...) nem hagyhatja cserben barátját és szövetségesét anélkül, hogy ezzel fel ne áldozná önnön lelkét.
Csak az ismeri igazán mi a barátság, a ki más jutalmat nem keres benne, mint azt magát.
A lélek nemességének legszebb vonása az emberi, baráti szeretet, mely az élet sötét ösvényein biztatólag int felénk s bátorít a nemesebb tettekre.
A barátok olyanok, mint a kő a falban: az első, mely leomlik, maga után vonja a többit.
Legyen sorsunk bármily kemény, bánatunkat elviselhetőbbé teszi az a tudat, hogy akkor, midőn balsorsunkban elfordulnak tőlünk az emberek, barátaink el nem hagynak bennünket.
Az életben az a legfontosabb, hogy jó barátaid legyenek, nem pedig az, hogy sok barát vegyen körül.
Egy szent szarvas meggyilkolása c. film