Idézetek a barátságról
(956)
Az igazi barátokról sosem feledkezünk meg, szívünkben és lelkünkben élnek. Örökké és mindig táncolnak az emlékezeted színpadán.
Ha régi barátok találkoznak, fennáll a veszélye, hogy csak a múltról fognak beszélgetni.
Az eltűnt bajtársat nem pótolhatja soha semmi. Öreg bajtársak nem könnyen teremnek. Mi érhet föl a közös emlékek, együtt átélt nehéz órák, viták, megbékülések, érzelmek kincsével!
Mi az a lelki kötelék vagy élethelyzet, ami a legjobb barát rangjára emel valakit? Valamiféle feltétlen elfogadást vagy önfeláldozást jelenthet. De ezek a végletes, vegytiszta fogalmak olyan könnyen feloldódnak a hétköznapokban. Inkább szerencse dolga, vagy a pillanat kegyelme, vagy csak önámítás. Akárhogy is van, jó érzés, ha valaki a bizalmába fogad, a legbenső titkait bízza rád. Csak aztán bírd el a terhet, amit ezek a titkok jelentenek.
Amikor mindennek vége, nem ellenségeink szavaira fogunk emlékezni, hanem barátaink hallgatására.
Ha barátkozni akarsz, olyan dolgokat kell tenned, amiket a barátok szoktak. A barátok telefonálnak, és áthívják egymást.
Nincs nagyobb boldogság annál, mint amikor az ember tudja, hogy jóbarátokkal dolgozik együtt.
Nem engedhetjük, hogy egy sérelem a barátságunk útjába álljon, és azt sem, hogy a sértettség és csalódottság érzése irányítsa viselkedésünket.
Az emberek különbözőek, így a barátságok is. Minden barátunk más-más személyiségjegyeket vált ki belőlünk.