Idézetek a becsületről
(346)
A becsületesség (...) nem érdekelte, azt a kizsákmányolt kis ember fájdalomdíjának és mentőövének vélte, vagyis inkább gyengeségnek, mint erénynek.
Az elvekre alapozott élethez bátorságra van szükség, főleg akkor, amikor azt látod, hogy a hozzád közel álló emberek jobban boldogulnak az életben hazugsággal, csalással, sumákolással, és mindent csak a saját malmukra hajtanak. Azt azonban nem látod, hogy ezeknek a normáknak a megszegéseiért végül mindig megfizetnek.
Ha nem dolgoztál meg valamiért, lehet, hogy egy darabig elboldogulsz, de a végén úgy terjed a becsületed, mint a szalonnabőr a tűzön. (Zsugorodik.)
Aminthogy az ember kettőből, úgymint testből és lélekből áll: úgy vagyon testi, világi, a testtel vagy világi élettel együttjáró és ugyanazzal együtt elmúló becsület, hírnév; és lelki, állandó, és valamint a lélek, úgy ez is halhatatlan.
Minden szervezet számára, amely egynél több ember csoportja, a tisztesség csupán vágyálom.
Senki sem bízhat egy olyan otthon becsületében, ahol nincs törvényes feleség a férfi mellett.
Semmi szükség nincs arra, hogy becsületesek legyünk, teljesen elég, ha annak látszunk.
Olyan parancsnak engedelmeskedni, ami megfoszt a becsületedtől, ez a katona tragédiája.
A jó vezető lehet elnéző a hibákkal szemben, de nem tolerálhatja a becstelenséget.
Bizonyos ígéreteket nehéz megtartani! Jobb meg sem ígérni őket, hisz akaratlanul is hazudunk velük.
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad...