Idézetek a békéről
(234)
Oly erősen hittem benne, hogy a világ úgy fog fogadni engem, ahogyan én a világot, hogy nem voltam hajlandó felfegyverezni magam.
Ha hadviselés helyett csak azért küldenénk tömegeket külföldi országokba, hogy hordószám igyák a borukat és céltalanul lődörögjenek városszerte, a világ valószínűleg sokkal, de sokkal vidámabb hely lenne. Bár most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy ez lényegében az Európai Unió.
A diplomácia tudománya megtanít nagy embercsoportokat arra, hogyan ne viselkedjenek egymással seggfej módon, vagy legalább egyezzenek meg: rendben, mindenki seggfej néha, de azért egyszer-egyszer vegyünk kicsit vissza.
Hiába papol bármelyik elnök vagy politikai párt békéről, amíg saját népe körében képtelen kordában tartani a szélsőséges mozgalmakat, amelyeket közvetetten a vezetők önző politikai és gazdasági érdekei is segítenek fenntartani.
A háború egyidős az emberiséggel, a béke viszont modern találmány.
Nehéz a párbeszéd, de mindig meg kell próbálni. (...) Olyan ez, mint egy hegy, amelynek a két oldalán állunk. A másik oldalt nem látjuk. De hogy jobban ismerjük a hegyet, átkiabálhatunk egymásnak. Megkérdezem azt, aki a túloldalon áll: te mit látsz? És én is elmondom neki, én mit látok. Talán így jutunk valamire.
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép -
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Az erőszak máig az emberiség elmebetegségének egyik megnyilvánulási formája. Hiszen kulturális lehetőségeink, melyek részben megvalósíthatók lennének, módot adhatnának rá, hogy konfliktusainkat erőszakmentesen, együttélésünket pedig konfliktusmentesen intézzük - értelmünk segítségével.
Szinte szégyellem magam, hogy ilyen békében élek, miközben mások küzdenek és szenvednek.