Idézetek a békéről
(241)
Válasszatok olyan vezetőt, aki hidakba fektet, nem falakba. Könyvekbe, nem fegyverekbe. Erkölcsbe, nem korrupcióba.
Mindaddig falakat fogunk építeni, amíg el nem fogadjuk az emberiség egyetemes testvériségét, és el nem jön egy olyan világ, amelyben nem egymással versenyzünk az erőforrásokért. Mindig is így volt. Hiszen magunk is állatok vagyunk. Csodálatosak, néha gyönyörűek, néha csúnyák, fantasztikus képességűek, végtelen képzelőerejűek - de mindezzel együtt is e világ teremtményei, és mint minden más teremtménynek, nekünk is szükségünk van a saját területünkre.
Ha újrakezdhetnénk, tiszta lappal és eddigi teljesítményeink ismeretében, minden bizonnyal másfajta szabályokat alkotnánk arról, hogy hogyan kell együtt élnünk és osztozkodnunk. Az emberi létállapot együtt jár azzal, hogy talán sosem juthatunk el a tökéletes harmóniához, de ez nem ment fel minket az alól, hogy kötelességünk erre törekedni.
Bár mindig karácsony lenne! Ilyenkor van mit enni, és békesség van. Lehet, ha mindig volna mit enni, karácsony nélkül is békesség lenne.
Álmodtam egy világot, hol nincs több harc s a békének zaja szól.
Szívemből kívánom, e meghitt hely csak létezzen valahol,
Hol nem fáj a szegénység terhe, szárnyalunk a boldogságtól.
Ez volna Isten terve.
Háborúk teremtette békeállapotok nem békék, hanem csak fegyverszünetek. Igazi békét csak a népek kölcsönös értelmi belátása teremthet.
Az emberek meg vannak róla győződve, hogy a béke nem létezik, hogy ma már csak vicc az egész. Valaki megnyer egy szépségversenyt, és az a végén a poén, hogy világbékét akar. Mindenki jót röhög rajta. Senki nem hisz a békében. Szép gondolat. De csak ennyi. Nem több, mint egy kedves kis öreganyó ábrándozása. Értelmetlen. Soha nem valósulhat meg. A pokolban élünk, és azt hisszük, ennek így kell lennie.
De mi van akkor, ha tévedünk?
Oly erősen hittem benne, hogy a világ úgy fog fogadni engem, ahogyan én a világot, hogy nem voltam hajlandó felfegyverezni magam.
Ha hadviselés helyett csak azért küldenénk tömegeket külföldi országokba, hogy hordószám igyák a borukat és céltalanul lődörögjenek városszerte, a világ valószínűleg sokkal, de sokkal vidámabb hely lenne. Bár most, hogy ezt leírtam, rájöttem, hogy ez lényegében az Európai Unió.
A diplomácia tudománya megtanít nagy embercsoportokat arra, hogyan ne viselkedjenek egymással seggfej módon, vagy legalább egyezzenek meg: rendben, mindenki seggfej néha, de azért egyszer-egyszer vegyünk kicsit vissza.
Hiába papol bármelyik elnök vagy politikai párt békéről, amíg saját népe körében képtelen kordában tartani a szélsőséges mozgalmakat, amelyeket közvetetten a vezetők önző politikai és gazdasági érdekei is segítenek fenntartani.
A háború egyidős az emberiséggel, a béke viszont modern találmány.
Nehéz a párbeszéd, de mindig meg kell próbálni. (...) Olyan ez, mint egy hegy, amelynek a két oldalán állunk. A másik oldalt nem látjuk. De hogy jobban ismerjük a hegyet, átkiabálhatunk egymásnak. Megkérdezem azt, aki a túloldalon áll: te mit látsz? És én is elmondom neki, én mit látok. Talán így jutunk valamire.