Idézetek a beszédről
(1451)
Nincs annál gyötrelmesebb érzés, mint amikor az ember mondana valamit, valami fontosat, de nem tudja, hogyan öntse szavakba. Ha átélt valamit, de nem képes kiadni magából, és ez belülről mardossa.
Felnőttekkel jobb, ha nem beszélget az ember. A felnőttek hajlamosak egy dolgot hallani, és másként értelmezni, mint amit hallottak.
Az emberek túl sokat dumálnak. Kibeszélik, megbeszélik, átbeszélik. Mi a baj a csönddel és az egyedülléttel?
A szó önmagában véve kevesebb, mint a gondolat, a gondolat pedig kevesebb, mint a tapasztalás. A szó már meg van szűrve, s abból, ami benne lecsapódik, már hiányzik a legjava.
Néha nincs szükség válaszra. Néha egy pillanatnyi hallgatás többet árul el, mint egy vaskos kötet.
A szó varázsige, az Én így gyakorolja hatalmát; először önmagán, aztán másokon, végül pedig, már amennyire sejtjük, a természet erőin is.
Minden ételnél jobban rágd meg szavaidat, mert ételünket magunk gyomra emészti, de beszédeinket mások ítélete.
Nem minden történet alkalmas arra, hogy elmeséljék. Néha már azzal is ellopunk egyet, ha elmondjuk. Ellopunk belőle egy kis rejtélyt.
A sakk ócska metafora. A férfiak mindig ehhez folyamodnak, ha hatásvadász módon akarnak beszélni egy konfliktusról.
Amire elég egy megbízható embernek szava, azt ne tegyük mindig egész testületek tanácskozásának tárgyává, s amit egy sorban megírhatunk, azt ne fejtegessük egész ívekben.