Idézetek a beszédről
(1368)
Vannak olyan ölelések, amikor nincs szükség a szavakra. Egy erős kézszorítás a vállon többet mond el, mint amit az átkozott szavakkal ki lehet fejezni.
Az igazi beszélgetés az, amiben az igazság megmutatja magát. Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.
A szavak és kimondásuk különleges jelentőségű. Elképzelhető, hogy kevés szó hangzik el, sok hallgatással, szünetekkel megszakítva. Máskor áradnak a mondatok, mégsem érik el a céljukat, mert túlságosan kuszák.
Az "Ön" és a "Maga" az első védőkorlát az életben, egyben a tisztelet jele is, amellyel az egész emberiségnek tartozunk.
Minél többször bánnak velünk úgy, mintha nem tudnánk, miről beszélünk, annál többször bizonytalanodunk el mi magunk is abban, hogy tényleg tudjuk-e, miről beszélünk.
Az életben nagyon ritkán fordul elő, hogy mások igazán hallják, amit mondunk.
A szavak nagyon is számítanak. Nem értelmetlenek (...). Ha csupán szavak volnának, akkor nem lennének történetek az írás feltalálása előtti korokból. Nem is tanultunk volna meg írni nélkülük. Ha pusztán csak szavak volnának, akkor az emberek nem esnének szerelembe miattuk, nem éreznék pocsékul magukat miattuk, nem éreznének fájdalmat miattuk, és nyernének enyhülést belőlük.
A könyvekben az emberek nyilatkoznak szerelemről, gyűlöletről, szívüket mondatokba öntik; az életben sohasem ejtenek ki olyan szót, melynek súlya lenne.
A kérdezés a szabadság. (...) Amelyik ember a kérdésére normális választ kap, nem hazugságot, az már boldog ember, hiszen a szabadság felé közelít. A legtöbb esetben kérdezni sem szabad, vagy ha kérdeznek, akkor nem kapnak választ.
A szavaknak sosincs akkora súlyuk, mint amikor egy másik ember érdekében szólnak.