Idézetek a beszédről
(1423)
A kimondott szavakat mindenki hallja, de csak kevesen értik a szívet, ami mögöttük van.
Nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő szavakat, ám ettől még részt vehetünk a beszélgetésben. Például úgy, hogy elkísérjük az embereket egy darabon, leülünk melléjük, meghallgatjuk őket.
Azok a szavak, amiket akkor mond az ember a kollégájának, amikor szimulált katasztrófákban vesz részt, és azok, amiket akkor, amikor a világ véget ér a távollétében, nagyon különböznek egymástól.
Vitatkozni mindig csak elalvás előtt volna szabad, a reánk váró álom biztos fedezékében. Nincs annál kínosabb, mint éberen járkálni komoly eszmecsere után!
Nem a másiknak az érdeklődése a döntő, hanem a magunké, vagyis az, hogy érdeklődést keltsünk, ami csakis akkor történhet, de akkor viszont föltétlenül meg is történik, ha bennünket magunkat alapvetően érdekel valamely tárgy, ha tehát róla beszélünk, akarva, nem akarva másokat is körébe vonunk, mintegy megfertőzzük őket érdeklődésünkkel, tehát eladdig, nem létező, sosem sejtett érdeklődést kreálunk, ami sokkal többet ér, mint hogyha a már meglévőnek kedvében járunk.
Nincsen az emberi nyelvben, nincsen a gondolatnak semminemű kiformálásában az a kifejező erő, akár színek, akár márvány, akár szavak vagy hangok útján is keres megnyilvánulást, mely lelkünk elé tükrözhetné az érzés teljességét, erejét, igazságát és közvetlenségét!
Mindenkit le lehet beszélni az utasításairól, ha az ember a megfelelő kifejezéseket használja, ha bejut az illetőhöz.
Az új szót mindig én töltöm föl tartalommal! A menekült szóban van tartalom, ő valami elől menekül, tehát van a szóban egy erkölcsi ellenpont; lebombázták a földjüket, levágták a kezüket, és X napja nem ettek. A migránsról nem merül fel, hogy miért van itt, csak az, hogy itt van.
A felnőtt kor egyik ismérve, hogy a szavak egyre teljesebb értékűvé válnak a számára. Minél műveltebb, annál maradéktalanabbul jelzi számára a szó a mögötte rejtőző fogalmat.
Egy nagyon fontos dolgot megtanultam a politikáról: bizonyos esetekben előfordul, hogy a stílus jelentősége felülírja a mondanivalóét.
Az emberek összevissza fecsegnek, akár tudnak valamit, akár nem. Nem tudnak mindent, de mindent mondanak.