Idézetek a beszédről
(1103)
A szavaknak, ha összpontosítva és erős vággyal, megfelelő szándékkal és bizalommal ejtik ki őket, nagy értékük van.
A kik fiatalabbak nálad, azokkal úgy beszélj, mintha egykoru volnál velük, az öregekkel pedig úgy, mintha a kortársaid lennének, s mindannyian szeretni fognak.
Előfordul, hogy szóban kimondok olyan ostobaságokat, amelyeket ugyan olykor le is írok, de ott legalább van módom kontrollálni, és akkor kijavíthatom.
Nem beszélek sokat: nem szavak teszik vitézzé az embert. A csatasorban ismerszik meg, ki mit ér.
Az élet egyik legnagyobb tragédiája az, ha végig kell néznünk, hogyan hullik szét a kapcsolatunk egy olyan probléma miatt, amit meg lehetett volna oldani egy intelligens, felnőttekhez méltó beszélgetéssel.
Hatalmat nyerünk vagy veszítünk minden lépésünkkel, minden hangrezdülésünkkel. Nem csak a szavak számítanak, hanem a hangsúly és a hanglejtés is.
Minél nagyobb az ékesszólás az érzelmek terén, annál kisebb rész jut az igazságnak.
Mindenki csak addig hisz a másiknak, amíg az állításai teljesen stimmelnek azzal, amit ő gondol. Ezen érdemes lenne változtatni, jó lenne meghallgatni, meghallani egymást.
Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.