Biológiai idézetek
(522)
Darwin magyarázatának szépsége, hogy sokkal nagyobb erő lapul benne, mint amennyivel bármilyen tervező valaha rendelkezni fog. Bár nem tudja a jövőt, de páratlan hozzáférése van a múltról szóló információkhoz.
Az ember ugyanolyan anyagból van, mint bármi más az univerzumban, ez az igazi paradoxon.
Az élet - pusztán az élés tényének köszönhetően - önmaga megsokszorozásán fáradozik. Mindörökre egyre többnek és többnek kell lennie - kénytelen ezt cselekedni, ha egyáltalán meg akar maradni.
Létezésed a neurotranszmitterek felszabadulása által okozott elektromos jeleknek köszönhető. Semmi olyan nincs benned vagy akár a szerelemben, ami ne volna megmagyarázható a neurotranszmitterek működésével.
Öt-hatmillió éve a bioszféra még üde színfolt lehetett a bolygón a sokféle állattal meg növénnyel, amelyek között persze szép számmal akadtak mulatságosak, netán bolondosak is, (...), de az ökológiai rendszer kiegyensúlyozott volt, és úgy tűnhetett, hogy megalapozott, tartós jövője sok százmillió évre biztosítva van. És ekkor a rendszer finom, olajozott fogaskerekei közé por, homok, autóroncsok, kátrány, mindent feloldó savak és lúgos, enzimes mosópor került. Recsegés, ropogás, pattognak a fogaskerekek, égett fémszag, füst és korom. Mi történt? Semmi különös, csak megőrült egy csimpánz-méretű, a fák ágai között még teljesen kiegyensúlyozottan élő, derék majom.
Az étvágy meghatározása: a mozgás és az életfolyamat a test folytonos anyagveszteségével jár, és porhüvelyünk, ez a bonyodalmas gépezet, hamarosan megtagadná a szolgálatot, ha a Gondviselés nem látta volna el egy olyan eszközzel, mely azonnal figyelmezteti, mihelyt erői és szükségletei nincsenek többé egyensúlyban.
A technikai fejlődésre ugyanazok a törvények érvényesek, mint a biológiaira: számos különféle lehetőséget próbál végig mindkettő, és csupán az eredmény dönti el végérvényesen, melyek a járható és tovább vezető utak. Egyesek ezt az analógiát a biológiai és technikai fejlődés között odáig viszik, hogy úgyszólván minden mozzanatnak a megfelelőjét megtalálni vélik a másik vonalon, így például azt állítják, hogy a dinoszauruszok a nagyvárosok megfelelői - mindkettő megalomán kísérlet, mely szükségszerűen kudarchoz vezetett.
Élet: az anyag olyan komplex rendszerű szervezettségi állapota, melyben más kémiai anyagok átalakításával önmaga fenntartására energiát szabadít fel, és az átalakítás során a kémiai anyagokat felhasználva képessé válik a homeosztázisra.
Ha azt kérdezi, hogy van-e olyan szöglete az agyunknak, amit sohasem használunk, a kérdésre nem a válasz. Ha arra kíváncsi, hogy van-e olyan idegsejtünk, ami sohasem működik, erre szintén nemmel kell felelni. Ha az érdekli, hogy az agy tárolókapacitását teljes mértékben kihasználjuk-e, akkor megint csak nem a válasz.
A rokonságot nem a hasonlóság, hanem a (...) szisztematikus különbözés bizonyítja.
Ó, hát a természet lehetőségei majdhogynem korlátlanok. Őszinte meggyőződésem, hogy nem tud olyan őrültséget kigondolni az ember, ami valaha valahol nem létezett már, vagy nem létezik, vagy nem fog létezni.
Erkölcsi értékeink, indulataink, szerelmeink semmivel sem lesznek kevésbé valóságosak amiatt, hogy a természet részét alkotják, hogy osztozunk rajtuk az állatvilággal, vagy hogy fajunk sok millió éves fejlődésével alakult ki, s ez a fejlődés határozta meg őket. Sőt még igazabbak emiatt: mert valóságos létezők - maga az összetett valóság, amelyből mi magunk is összetevődünk.
A dögevők Isten leghasznosabb teremtményei közé tartoznak. Nélkülük már réges-rég bomló húshegyek temetnének maguk alá minket.
A gének és a környezet szoros versenytársai egymásnak. Mondhatnánk, hogy arra sodródunk, amerre a génjeink terelnek bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy előre meg van írva, hogy ilyen vagy olyan ember lesz belőlünk.