Biológiai idézetek
(586)
A vírus a valóságban mikroszkopikusnál is kisebb - ne is nevezzük élőlénynek - dolog, ami a gazdatesten kívül tehetetlen. Enélkül semmi olyan jelenséget nem mutat, ami miatt élőnek hívhatnánk. Csupán tárgy, egy tehetetlen valami. A terjedése minden esetben passzív.
A vírus a gazdatest sejtes hátterét, a szervezet építőanyagait használva képes önmagát sokszorosítani, viszont nem mozog, mint egy baktérium, egy állati egysejtű, például a malária-kórokozó. Megtapad egy sejten, és amikor beférkőzik abba, darabjaira hullik, és elkezdi a sejttel milliárdszámra legyártatni a saját másolatait. Majd a levegővel vagy más módokon kikerül a külvilágba, és a ciklus újraindul.
A vírusok sem örökéletűek. Tulajdonképpen ők is biológiai entitások, úgy épülnek fel, mint bármely élőlény: fehérjékből, zsírmolekulákból, nukleinsavakból, ezért kedvezőtlen környezetben, például UV-sugárzásnak kitéve szétesnek, elpusztulnak. Ám nagyon hidegben, oxigénhiányos környezetben jó eséllyel szaporodásra képesek maradhatnak.
Igazából csak idő kérdése volt, hogy a vadállatokról mikor ugrik át egy olyan vírus, amely már hatékonyan tud emberről emberre terjedni. A természet sokszor figyelmeztetett bennünket, és ezt a kutatók már leírták. Ám a politikusok nem akarták megérteni, hogy már úton van egy nagyon veszélyes vírus, amellyel számolni kellene. Remélem, hogy a jövőben másképpen fognak gondolkodni erről.
Az evolúciót nem helyettesítheti semmilyen emberi bölcsesség és előrelátás, sem egyéni, sem kollektív - akkor sem, ha az evolúció működésében nincs semmiféle előrelátás vagy céltudatosság.
Az embernek semmiféle oka nincs arra, hogy azt gondolja, rá nem érvényesek a természet szabályai, pusztán azért, mert az állatokénál összetettebb, komplexebb rendszert tudott létrehozni.
A klónozott gyermek nem hasonlítana jobban genetikai donorához, mint az egypetéjű ikrek egymásra, sőt ha a klón és a szülő közötti korkülönbséget is beszámítjuk, akkor még annyira sem. Mitől a nagy felháborodás?
A saját, önkényesen formált fogalmaink révén igyekszünk kiemelni magunkat az állati sorból, miközben ugyanúgy biológiai lények vagyunk, mint a repülőkutyák vagy a malacok, és ezt a vírusok világosan jelzik számunkra.
A vírus számára nincs alapvető különbség "ember" és "állat" között, csupán különböző fajok léteznek, melyek egyedeinek szervezetében jól, kevésbé jól vagy éppen nem képes replikálódni.
A denevérek számos kórokozót hordoznak. Tartós együttélésben léteznek nem egy ilyen patogénnel, sajátos szervezetüknek köszönhetően. Repülő emlősök. Nagy távolságokat tesznek meg. (...) A hatókörüknek megfelelően nagy kiterjedésű ökoszisztémában jelentenek tényezőt más fajok életében. Minél inkább megzavarjuk természetes élőhelyeiket, minél inkább arra kényszerítjük őket, hogy az ember által lakott területen boldoguljanak, szűkös körülmények között, annál valószínűbb, hogy egy szerencsétlen kimenetelű interakció során - közvetett vagy közvetlen kapcsolat révén, akár a denevérek és az emberek között, akár a denevérek és az emberek által tartott "haszonállatok" között - egy kórokozó átadása bekövetkezik.
A vírus egy időről időre újrakonfigurálódó kód. Egy szoftver, mely az emberek és más állatok hardverével találkozik, és azon egy számítógépes program módjára futtatja magát. A vírusreplikáció során létrejövő kópiák nem azonosak a minket megfertőző vírusrészecskékkel. Nem egyetlen élőlény-egyed vezényli a járvány folyamatát, úgymond a terjedési láncok tábornokaként.
Leíró jelleggel természetesen semmiféle probléma nincs azzal, ha [járvány]hullámról beszélünk az esetszámok növekedése és visszaesése kapcsán. Minden járvány húz maga után egy ilyen görbét, harangok vagy púpok sorozatával. Látni kell azonban, hogy a hullámok alakulása nem valamiféle tisztán természeti folyamat - elered az eső, hullik az eső, eláll az eső, erősödik, majd gyengül. Nem elég ügyesen kivárnunk, amikor már nem szemerkél, hogy onnantól aztán mindent ugyanott folytassunk, ahol abbahagytuk. A hullámokat jelentős részben a közegészségügyi intézkedések és az emberek magatartása alakítja.
A biológia egy hihetetlenül nyers, kegyetlen, de jól szabályozott rendszer. Ha valaki olyan hatalmas, akkor ezt a rendszert eleve úgy konstruálja, hogy az önmagát szabályozza, tehát nem kell folyton belepiszkálni. De mégsem olyan hatalmas, hisz az egész Biblia arról szól, hogy az Úr folyton belepiszkál a dolgokba, mert azok nem úgy mennek, ahogy kellene. Így aztán nagyon egyszerű logikával belátható, hogy vagy az Úr nem ért hozzá, vagy esetleg csak mi képzeljük ezt az egész dolgot.
Nem lehet általában azt mondani, hogy jó és rossz környezet, mert ha egy halat kiveszek a vízből és kiteszem a legszebb fűre, az annak nem jó környezet. De ha egy nyulat beteszek a tengerbe, az neki nem lesz jó körrnyezet. Szóval nincs jó és rossz környezet, csak az a jó, amihez hozzá vagyunk "szabva".