Biológiai idézetek
(410)
Pénz, társadalmi státusz, plasztikai műtétek, gyönyörű házak, magas pozíciók - ezek egyike sem tesz minket boldoggá. Tartós boldogság csakis a szerotoninból, dopaminból és oxitocinból származhat.
A természetes kiválasztódás arra kényszeríti az embereket, ahogy a többi élőlényt is, hogy azt válasszák, ami a génjeik reprodukciója szempontjából a legjobb, akkor is, ha az nekik mint egyéneknek, rossz. A legtöbb hím gürcöléssel, aggodalmaskodással, versengéssel és harccal tölti az életét ahelyett, hogy a békés nyugalmat élvezné, mert a DNS-ük a saját önző céljai érdekében manipulálja őket. A sátánhoz hasonlóan a DNS a mulandó örömöket használja fel arra, hogy megkísértse az embereket, és a hatalmába kerítse őket.
Mendel és Darwin tökéletes párost alkottak. Csak az a gond, hogy miként a tökéletes párok általában, ők sem találkoztak egymással az életük során.
Az epigenetikai folyamatokban az a legbámulatosabb, hogy ezek teszik lehetővé az emlékezést, az emlékek tárolását nem csak egyetlen szervezetben évszakról évszakra, de nemzedékről nemzedékre is.
Az emberi agy működése és a növények fiziológiája között talán sokkal kisebb a különbség, mint gondoltuk.
Noha az emberek nyilvánvalóan intelligensebbek az állatoknál, nem túl valószínű, hogy az intelligencia mint biológiai jelleg a Homo sapiens kizárólagos kiváltsága legyen.
A növények érzékenysége nem jelenti azt, hogy tudnak szenvedni is. Egy látni, szagolni, tapintani képes növény nem szenved jobban, mint egy számítógép, amelyiknek meghibásodott a merevlemeze. A "fájdalom" és a "szenvedés" ugyanolyan szubjektív fogalmak, mint a boldogság, és a növények összefüggésében teljességgel helyénvalótlanok.
Tágabb biológiai értelemben véve nemcsak a csimpánzokkal és a kutyákkal állunk rokonságban, de a begóniákkal és a mamutfenyőkkel is. Fel kell ismernünk, hogy réges-régen elszármazott unokahúgocskánkat köszönthetjük a virágzó rózsabokorban, amely ugyanúgy érzékeli bonyolult, ezer ingert kínáló környezetét, ahogy mi, és amellyel számos génünkön közösködünk.
A Homo sapiensnek kizárólag az evésen, az iváson és a szaporodáson kellene töprengenie. Minden más csak úri hóbort, ami a jólét szövődménye. Kóros agyi elváltozás.
A biológia is tömény reprodukció. Utódlásnak csúfolt önismétlések sorozata az idő függvényében. Megismétlődése az első sírásnak, az utolsó sóhajnak, továbbá a kettő közt ostobaságaink újbóli elkövetése. Generációk, alig eltéréssel, ugyanazon tragikus eredménnyel. Az ember ismételgeti önmagát.
Kevesebb mint egy óra kellett az atomok létrehozásához, néhány száz millió év a csillagok és a bolygók létrehozásához, de öt milliárd év kellett, hogy az ember létrejöhessen.
Nem túl sikeres faj ez a Homo Sapiens, hiába a magas intelligenciája. Épp hogy csak 200 000 év... az aligátorok 200 millió évet túléltek, pedig az agyuk nem nagyobb egy diónál.