Biológiai idézetek
(609)
Nincs kitüntetett helyünk. Nem vagyunk az evolúciós fejlődés előre eltervezett csúcspontja. Mindössze egy faj vagyunk az élet terebélyes fáján.
A vírusok már az élet kezdete óta keverik a géneket. Darwin még családfa formájában értelmezte az élet evolúcióját, de ma már inkább úgy tűnik - a tengeri mikrobák és vírusaik között mindenesetre -, hogy inkább hasonlít egy nyüzsgő piacra, ahol vírusok hozzák és viszik a géneket gazdasejtjeik között.
Legintimebb pillanatainkban is, amikor egy új emberi élet születik, a vírusok létfontosságú szerepet játszanak túlélésünkben. Nincs mi és ők, csak a DNS örökké változó, összefonódó keveréke.
A szigorú határvonalak felállítása olykor hasznos lehet tudományos szempontból, de amikor az élet működését akarjuk megérteni, az ilyen mesterséges határok akadályozhatnak is bennünket. Ahelyett, hogy azt vizsgálnánk, a vírusokat mi különbözteti meg az élőlényektől, talán érdemes lenne arra koncentrálnunk, hogy a vírusok és az élőlények hogyan alkotnak rendszert.
Mi emberek emlős- és vírusgének keverékét alkotjuk. Ha elveszítenénk vírus eredetű génjeinket, már az anyaméhen belül elpusztulnánk.
A siker mindig is az alkalmazkodáson múlott. Az evolúció története tele van csodálatos állatokkal, amelyek nem tudtak alkalmazkodni.
Az élet is csak azért jöhetett létre, mert a DNS-fonalak másolódása nem tökéletes, s így lehettek olyan másolási hibák, amelyek az élet újabb és újabb formáit alapozták meg. Ami tökéletes, az nem lehet élő.
Mivel az intelligencia genetikája vagy a sztochasztikus fejlődési hatások következményei, illetve az egyes gének és a környezet kölcsönhatása még sokkal kevésbé értett és tisztázott, mint például a testmagasság esetében, bármilyen fajta előrejelzés, ami arra hivatott, hogy megjósolja a születendő gyerek IQ-ját, aligha vehető komolyabban, mint a csillagjegyekből olvasás.
A fogantatásunkkor örökölt gének olyanok, mint a pókerasztalnál kezünkben tartott kártyák: a nekünk osztott lapokból kell a legjobbat kihoznunk.
Abba ugyan nem volt beleszólásunk, hogy születéskor milyen géneket osztottak nekünk, környezetünket talán alakíthatjuk úgy, hogy hatással legyen a génkifejeződés módjára, valahogy úgy, ahogy egy profi pókerjátékos a győzelemig blöfföli magát egy vacak leosztásnál.
Intelligenciánk, humorunk és a művészet szeretete ellenére be kell látnunk, hogy legbelül nem vagyunk egyebek, mint DNS-építette túlélőgépek, melyeket rengeteg rejtett, irányításunkon kívül eső erőhatás mozgat.