Biológiai idézetek
(485)
Valami történik olyankor, amikor az emberek leülnek egy fortyogó levesesfazék mellé és együtt esznek, együtt törik meg a kenyeret. Az agy egy különleges hormont, oxitocint termel, ugyanazt, amit nemi aktus közben, az anyáknál pedig a szoptatáskor is. Ez a biokémiai szeretet. A szeretet mindent megbocsát és mindent elvisel, de talán csak egy hormon, gyógyító erő, amely összeköt bennünket.
Egy hó lefolyta alatt testünk teljes átváltozáson megy keresztül; ma merőben más anyagrészekből vagyunk összetéve, mint négy héttel ezelőtt. Hasonlóan azon felhő-darabhoz, mely egy magasabb orom fölött borongani látszik; a szem azt véli, mikép ugyanazon ködcsoportulatot látja maga előtt, pedig az folytonos enyészésben és támadásban lévén, egybetevő részei változnak, de alakja megmarad. Vagy hasonlóan azon habfürtözethez, mely megtartja ugyan állandóan alakját, de a folytonos eloszlás és alakulás folytán uj meg uj haboknak köszöni lételét.
A gének nem a szervezet főparancsnokai, hanem inkább olyanok, mint egy billentyűzet, amelyen a szervezet játszik.
Amit (...) átélünk, azt az agyunk észleli és biológiai jelzésekké alakítja át. Agyunk a pszichológiát biológiává változtatja.
Az agyban, és csakis az agyban keletkezik örömünk, vígságunk, nevetésünk és bolondozásunk, éppúgy, mint bánatunk, szenvedésünk, gyászunk és könnyünk.
Bár a tudatosan cselekvő ember a földi élet legbonyolultabb, legszínesebb természeti jelensége, a működését biztosító alapvető természeti törvények egyszerűek, szürkék.
Aki éveket tölt egy gén megtalálásával, lényegében mindent egy lapra tesz fel. Ha nem jár sikerrel, eltűnik a tudományos süllyesztőben - ha viszont igen, bizonyosan dicsőség és hírnév vár rá.
Az emberek még mindig nehezen hiszik el, hogy létezhet olyan gén, amelyik elhízást okoz. Egy olyan gén, amelyik a viselkedésre is kihat. Hiába mondjuk el százszor, sokan még mindig képtelenek elfogadni a tényt. Szerintem arról van szó, hogy az emberek nem szívesen néznek szembe azzal, hogy nem tudnak mindent irányítani. A gondolat, hogy egy furcsa genetikai mutáció hatására valaki egyfolytában a süteményes bödönt dézsmálja, még sok orvos számára is nehezen hihető.
Maguk a gének csupán egy tényezőt jelentenek a testsúlyra hatók közül. Hogy milyen az életvitelünk, sokkal többet számít. A döntéseink, hogy mit és mennyit eszünk, hogy mennyire rendszeresen sportolunk, végül legyőzik a gének hatását.
Az agy olyan bolygó, amelyen számos felfedezetlen kontinens és óriási ismeretlen területek találhatóak.
A tünetek végül is nem egyebek, mint a szenvedő szervek segélykiáltásai.
Egy EEG-felvétel olyan, mint amikor egy felhős éjszakán a Holdat bámulva azt hisszük, hogy a látottak alapján elég információnk van ahhoz, hogy mindent elmondjunk a Hold felszínén zajló folyamatokról.