Biológiai idézetek
(508)
A gének és a környezet szoros versenytársai egymásnak. Mondhatnánk, hogy arra sodródunk, amerre a génjeink terelnek bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy előre meg van írva, hogy ilyen vagy olyan ember lesz belőlünk.
A természetes kiválasztódás olyan, mint egy gondos intéző. Láthatatlanul számolgatja a filléreket - azokat a kiadásokat és bevételeket, amelyek még a tudósok számára is nehezen megfoghatók.
Nem csak a környezetünk és a különböző történések alakítanak minket, már fogantatásunk pillanatában sem vagyunk tabula rasák.
A napközbeni alvás olyan az agyunknak, mint a jégsimító a korcsolyapályának: kisimítja azokat a karcolásokat, sérüléseket és gödröket, amelyek nap mint nap kialakulnak az agyunkon.
Ahol nagy esemény egy faluból átbiciklizni a másikba, ott a vírus szenved. Ahol unalmukban Balira röpködnek az emberek, ott viszont szinte provokálják a kórokozókat.
A vírus nem más, mint egy nagyon sikeres homokszem a gépezetben. Kis fehérjébe csomagolt géndarab, amely leszakadt egyszer, össze-vissza sodródik a világban és ha véletlenül bekerül valaki más szervezetébe, azt átprogramozza arra, hogy őt sokszorosítsa. Egy genetikai hekker.
Az emberek voltaképp csak nagyra nőtt majmok, akik felegyenesedve járnak, de igencsak el vannak telve maguktól.
Az ember őseinek tapasztalatait megőrzi, elraktározza a hagyományokban, írásokban, tudományban és művészetben. Ez a "külső" öröklési képesség különbözteti meg az embert leginkább az állattól.
Az ember hajlamos a korábbi ökológiai eseményekre normaként tekinteni, ahelyett, ami napjainkban veszi körül a természetben, és az az érzésünk támadhat, hogy a világ csak mostanában indult el lefelé a lejtőn - holott ez a hanyatlás nem most kezdődött el.
Kémiai szempontból élet és halál között akkora különbség sincs, mint a desztillált víz meg a között, ami a csapból jön.
Az ember csupán cső. Egyik végén berak magába dolgokat, melyek a másik végén megemésztve kijönnek.
Amit halálnak nevezünk, nem más, mint testünk átalakítása a föld által, mely molekuláinkat átrendezi, és újra összerakja. Ha így nézzük, halál nem létezik, csupán a halál és az élet örök egymásba alakulása, mely folyamatban az élő egyén veszi át a molekulák funkcióját és szerepét. Ennyi.