Biológiai idézetek
(451)
Az emberi agy méltó párja az univerzumnak, amiben élünk; ugyanannyira átfogó, mint maga a világmindenség, nyugodtan lehetne az univerzum kistestvérének nevezni.
Kezdetben volt a kód. A kód benépesítette a tengereket üzenetével, szüntelenül és örökké másolva önmagát. A kód felfedezte, hogyan lehet átrendezni a molekulákat oly módon, hogy az entrópia áradatából kiragadva őket, élővé váljanak. A kód a bolygó szárazföldjeinek poros poklából zöldellő paradicsomot varázsolt. A kód végül is eléggé kifinomulttá és ügyessé vált ahhoz, hogy megépítsen egy kocsonyás szerkezetet - az emberi agyat, amely felfedezhette és tudatosíthatta magának a kódnak a létezését.
A szocializáció és a tréning is jelentősen módosíthatja a genetikai késztetést, de az alapvető különbségeket teljesen nem törölheti el.
A DNS nem csak betűk sorozata. Nem csak forgatókönyv. A DNS dinamikus mozi. Tapasztalatunk bekerül az interaktív filmbe. Mintha DNS-ünk segítségével életünk filmjét néznénk távirányítónk segítségével. Hozzáadhatunk és elvehetünk egy-egy színészt. (...) Egy szereplő eltávolításával visszapergethetjük a filmet, és új narratívát alkothatunk.
Az agy úgy választja ki a gondolatokat, mint ahogy a máj az epét vagy a vesék a vizeletet.
Több millió éves evolúció alakított minket úgy, hogy egy közösség tagjaként éljünk és gondolkozzunk. S csupán 2 évszázad alatt elidegenedett egyénekké váltunk! Semmi sem bizonyítja jobban a kultúra elképesztő erejét.
A természetes szelekció testünk minden részét úgy tervezte, hogy éppen elég időnk legyen megérni gyermekeink függetlenné válását, s nem többet.
Ha Ön azt gondolja, hogy a majmokkal közös leszármazásunk rosszat tesz önbecsülésének, akkor jobb, ha hozzászokik a vírusokkal való rokonság gondolatához is.
Saját egyéni belső világunk, tudatosságunk módja, az a tudatosságnak csak egy lehetséges formája. Még az általában vett emberi tudat is csak csöppnyi terület a lehetséges tudatok hatalmas világában. Egyéniségünk és belső világunk mindannyiunkban egyedi, de mind olyan biológiai mechanizmuson alapul, melyeken a többi élőlénnyel osztozunk.
A lábunk, ha közelebbről szemügyre vesszük, valóságos műalkotás. De ahelyett, hogy játszanánk ezen a csodás hangszeren, lényegében csak taposunk rajta.
A természet minimalista. Minden olyan szövet, amit nem használunk, leépül és sorvad - az izomzat, az inak és a szalagok is.
Ha a halálod előtt még szeretnéd megérteni, hogy miért is éltél, tanulmányozd a darwinizmust.
Soha senki nem lett még boldog attól, hogy nyert a lottón, új házat vett, előléptették, de még attól sem, hogy megtalálta az igaz szerelmet. Az embereket egyvalami, és csakis egyvalami teszi boldoggá - a kellemes érzet a testükben. Az, aki nyert a lottón, vagy rátalált a szerelemre, és most ugrál örömében, valójában nem a pénzre vagy a kedvesére reagál. Közvetlenül arra reagál, hogy csak úgy tombolnak a vérében a különböző hormonok, és elektromos jelzések valóságos vihara cikázik az agya különböző részei között.