Idézetek a birtoklásról
(588)
Mindig csodálkoztam rajta, hogy némelyek egész életüket annak szentelik, hogy leképezzék a világot, mégsem sikerül nekik - vagy ha mégis, hát csak a mulandót gyarapítják mulandóval: amijük nincs, megtoldják azzal, ami sosem lesz az övék.
Nem az a fontos, hogy mije van vagy nincs valakinek; az a fontos, hogy mit félne elveszíteni.
A tipikus mai ember - háztulajdonos, befektető, politikus, egyetemi adminisztrátor vagy bárki más - különösebb következmények nélkül képes folytatni pazarló életmódját mindaddig, amíg a gazdaság állapota rendben van. Így aztán elfeledkezik arról, hogy a körülmények változhatnak, és nem mindig látjuk előre, hogy legközelebb mikor fognak megváltozni. Így amikor tényleg megváltoznak, már úgy hozzá vagyunk szokva a környezetünknek túl sokba kerülő életmódunkhoz, hogy a teljes csőd alternatívájaként az olcsóbb megoldásokat nem fogadjuk el.
A presztízsért folyó verseny mindig azzal a veszéllyel jár, hogy rövid távú eredményei hosszabb távon megbosszulják magukat.
Ha csak arra figyelünk, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, aminek pedig lennie kellene, akkor nem látjuk annak értelmét sem, ami van.
Amikor figyelmünk azt keresi, hogy mi az, amit nem kaptunk meg, amit elveszítettünk, akkor nem a jelenben vagyunk.
A tárgyakba néha beköltözik valami gyöngédség, valami torz gyöngédség, amit nem is vár tőlük az ember.
Az ember nagy nehezen szerez magának valamit, amitől az élet egy kicsikét szebb lesz, és akkor megjelenik egy udvari nemes, egy gárdatiszt, és elkaparintja az orra elől.
Az év végi békés, meghitt és visszafogott családi ünnep valójában a költekezés és a fogyasztói társadalom legnagyobb közös orgiája.
Ami van, csak az adásban nyer jelentőséget.
S ebben a viszonyban aki ad, mélyebbről
van kötve, mint aki kap, mert nem
a szükséglet köti, hanem a bőség.
Minden árucikk. (...) Ha valaki meg akar kapni valamit, akkor arra árcédulát lehet ragasztani. Az ár a vásárlótól függően változik, de mindenki fizetni fog.
Az összevásárolt dolgoknak nem csak előnyei vannak, de költségei is. Az életidőd, amit a pénz megszerzésére fordítottál, a mókuskerékben eltöltött rohanás, ami miatt az igazán fontos dolgokra nem maradt se időd, se energiád. Túl rövid az élet ahhoz, hogy arra pazaroljuk, hogy olyan dolgokért dolgozzunk, amik igazából egyáltalán nem számítanak. Még nem hallottam olyan emberről, aki visszatekintve az életére, a halála előtt azt mondta volna, hogy de kár, hogy nem dolgoztam még többet vagy nem vettem még két szobával nagyobb házat.
Használd a pénzt arra, amire való: adja meg azt a szabadságot, hogy az igazán fontos dolgokkal tudj törődni. De ha mindig elköltöd a pénzed minden felesleges dologra, akkor te fogod szolgálni a pénzt egész életedben, és nem az téged.