Idézetek a birtoklásról
(481)
Isten hozott a bőség földjén,
ahol nincs gond, cél és értelem.
Üdv neked (...) az édenkertben,
csupa derű, csupa napfény.
Vedd el ezt és vedd el azt!
Mindig venni, sosem adni semmit.
Semmi kérdés, semmi vicc.
Mese a bőség földjéről c. film
Az ember sose tudja, mikor elég. Ez gyakorlatilag mindenre érvényes. Evésre, ivásra, munkára, pénzre. Akinek jó élete van, jobbat akar, akinek jobb, az még jobbat. A csórók milliomosok akarnak lenni. A milliomosok milliárdosok. Aki meg már milliárdos, az az összes milliárdos közül a leggazdagabb akar lenni.
Nagy szegénységet jelent, ha az embernek sok dologra van szüksége; mert ezzel bizonyítja, hogy a nagy szellem dolgaiban szűkölködik.
Mindent megkapsz majd a Sorstól - leghamarabb abban a pillanatban, mikor végképp megszűntél vágyni rá!
Ne azon mérgelődj, hogy mi mindent nem kaptál meg, hanem örülj annak, ami már a tied.
Az után vágyunk, amit nap mint nap látunk. (...) Amikor belógatnak egy répát a szamár elé. A vágy a fantáziánk, minden szenvedélyünk üzemanyaga.
Az ember minden igazi értékét szükségszerűen s mindig maga szerzi, s amit az ember szerez, az eleven tulajdon, amely nem függ az uralkodó hatalom, a tömeg, a forradalmak kénye-kedvétől, a tűz, vihar, bankbukások veszélyétől, hanem örökké megújhodik az ember végső leheletéig.
Legtöbbünknek rengeteg tárgya van. Nincs ebben semmi baj. A kérdés csak annyi: "Mire való a sok dolog?" A tárgyaknak és a boldogságnak nincs közük egymáshoz.
Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli farkast. (...) Végül azonban megeszi bárányt, ha éhes.
Az emberiség akkor fog boldogulni, ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki és nem a szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tűnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Ők a mi fogódzóink.