Idézetek a birtoklásról
(596)
A legtöbb ember olyannyira a szenvedélyek rabja, a vágyak oly nagy teret töltenek be életében, hogy minden erőfeszítése hiábavalónak tűnik.
Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől.
Ha a hobbijuk, a munkájuk, a szellemi életük teljesen kitölti az érdeklődésüket, az emberek nem futnak a pénz után. A szerzés pótcselekvés.
Ez a világ a szenvedésé, és mindannyian tolvajként élünk benne. A becsület és a hűség nem erény, csak kifogás arra, hogy valaki még többet lopjon.
Az igényeim nem növik túl a lehetőségeimet, sokkal jobban örülök annak, amim van, mint vágyakoznék azok iránt, amik hiányoznak.
A rengeteg "made in China" címke (...) azt jelenti, hogy egy másik ország rengeteg energiát éget el az általunk használt termékek előállításához.
Mindig csodálkoztam rajta, hogy némelyek egész életüket annak szentelik, hogy leképezzék a világot, mégsem sikerül nekik - vagy ha mégis, hát csak a mulandót gyarapítják mulandóval: amijük nincs, megtoldják azzal, ami sosem lesz az övék.
Nem az a fontos, hogy mije van vagy nincs valakinek; az a fontos, hogy mit félne elveszíteni.
A tipikus mai ember - háztulajdonos, befektető, politikus, egyetemi adminisztrátor vagy bárki más - különösebb következmények nélkül képes folytatni pazarló életmódját mindaddig, amíg a gazdaság állapota rendben van. Így aztán elfeledkezik arról, hogy a körülmények változhatnak, és nem mindig látjuk előre, hogy legközelebb mikor fognak megváltozni. Így amikor tényleg megváltoznak, már úgy hozzá vagyunk szokva a környezetünknek túl sokba kerülő életmódunkhoz, hogy a teljes csőd alternatívájaként az olcsóbb megoldásokat nem fogadjuk el.
A presztízsért folyó verseny mindig azzal a veszéllyel jár, hogy rövid távú eredményei hosszabb távon megbosszulják magukat.
Ha csak arra figyelünk, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, aminek pedig lennie kellene, akkor nem látjuk annak értelmét sem, ami van.
Amikor figyelmünk azt keresi, hogy mi az, amit nem kaptunk meg, amit elveszítettünk, akkor nem a jelenben vagyunk.
A tárgyakba néha beköltözik valami gyöngédség, valami torz gyöngédség, amit nem is vár tőlük az ember.