Idézetek a birtoklásról
(573)
Az emberiség tömegei nem nyereggel a hátukon születtek, ahogy a szerencsés kisebbség sem csizmában és sarkantyúval, hogy nyugodtan lovagolhasson a többieken.
Ha valami nagyon fontossá válik nekünk, ha elkezdünk ragaszkodni a tárgyakhoz, ideológiákhoz és emberekhez, akkor előbb-utóbb hatalmába kerít minket a félelem - a veszteségtől.
Mi az élet értelme? Nyomot hagyni a világon, méghozzá jó nyomot. Élj és cselekedj úgy, hogy amikor a végére érsz, tudd, hogy jó emlékeket hagysz magad után! Próbálj meg jó emberként élni, és törekedj mindig a maximumra! (...) Minden körülmények között nyújtsd a legjobb formádat, és mindig tartsd szem előtt, hogy az időd véges! És sose próbálj meg azok rovására előnyhöz jutni, akik nem olyan szerencsések, mint te! Mindig csak azt vedd el, amit megérdemelsz, sose többet!
Nem mindig "az új a jó", ahogy Amerikában mondják. A régi valószínűleg jobb, mivel már kipróbálták.
Hány friss diplomás vállal megterhelő munkát nagy cégeknél, fogadkozva, hogy olyan keményen fognak dolgozni, hogy 35 éves korukra elég pénzt keresnek a visszavonuláshoz, és végre azzal foglalkozhatnak, ami tényleg érdekli őket? Aztán mire elérik ezt a kort, óriási jelzáloghitelük van, iskolába kell járatniuk a gyerekeiket, családi házban laknak, amelyhez legalább két autó szükségeltetik családonként, és úgy érzik, nem érdemes élni jó borok és drága külföldi nyaralások nélkül. Mihez kezdjenek, menjenek vissza gyökereket ásni? Nem, megduplázzák az erőfeszítéseket, és robotolnak tovább. A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár. Ha az emberek egyszer hozzászoktak egy bizonyos luxushoz, attól kezdve magától értetődőnek tekintik azt. Elkezdenek számolni vele. Végül elérnek egy pontra, ahol már nem tudnak meglenni nélküle.
A szívnek egyetlen ember mindene lehet, az észnek az egész mindenség is kevés.
Ki minden nélkül el tud lenni, és semmi szükségei nincsenek, irigylésre méltó, tagadni nem lehet; s kivált, ha egy olyan szabadulhat meg az élet számos kötelitől, ki annak minden javait ismeri is, s nem olyan, kinek minden nélkül ellenni kell, és szegénysége s nyomorúsága sohasem éreztete vele valami jobbat.
A határtalan bőség szinte sajnosb a szükségnél. Az első lelki, másik testi ínséget vonz maga után.
Egy embert, akinek minden vagyona az esze és a szivartárca-gyűjteménye, nem lehet tönkretenni.
Még fiatalon is a személyiségeddel lehet menőnek lenni, nem pedig valami áhított tárgy tulajdonlásával. Ha valaki érdekes, vicces, jó fej és jó vele lenni, mindig lesznek barátai, akik felnéznek rá! Tárgyak nélkül is.
Semmi olyat ne tartsunk az otthonunkban, amiről nem gondoljuk, hogy hasznos, vagy nem hisszük, hogy szép!