Bizalommal kapcsolatos idézetek
(625)
Ha nem vagy őszinte, akkor nem adsz esélyt a másik embernek, hogy megismerjen és véleményt alkosson rólad. Ha folyamatosan egy maszk van rajtad, akkor maximum arról kapsz visszajelzést, hogy ez a maszk jól áll-e neked vagy nem. De hogyha ezt a maszkot le tudod venni, akkor esetleg arról is visszajelzést tudsz kapni, hogy te, a te személyiséged, a te lelked, a te gondolkodásod valakinek tetszik, valakinek nem tetszik.
Őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért és az elvesztegetett időért.
Ő az egyetlen ember, akinek képtelen vagyok hazudni. És sehogy sem bírok rájönni, pedig sokat töprengtem rajta, hogy vajon a szorongás-e az oka, vagy inkább a kettőnk közt feszülő távolság áthidalhatatlanságának érzése, amin egy kvázi gyermeki csíny sem változtatna semmit, vagy csupán a bizalmatlanság, félelem attól, hogy ha fény derülne a mellébeszélésre, pont nekem nem bocsátana meg soha. Talán mindezek összessége.
A kényszerű őszinteségem nem a nyitottság érzését növeli bennem, inkább a lekötelezettségét.
Hibáinkról csak azokkal szemben beszélhetünk nyíltan, akik elismerik előnyös tulajdonságainkat.
Ha először nem bízunk valakiben, de végül kellemesen csalódunk, a legtöbben hajlamosak vagyunk rögtön a másik végletbe esni: erőnek erejével igyekszünk bebizonyítani az illetőnek feltétlen és odaadó bizalmunkat.
Amikor felfedjük mások előtt, hogy kik vagyunk és min megyünk keresztül, sokkal inkább elfogadnak. A szégyen eltűnik. A büszkeség győzedelmeskedik.
Két ember, ha már beszél egymással, együtt tölt órákat, akkor kötelessége megosztani a másikkal, ha elég volt, ha túl messze mentek.
Az igazi társunk előtt nincsenek titkaink, mert beengedjük magunkba, és ő is minket. (...) Szeretni igazán ugyanis csak akkor szeretünk valakit, ha a hibáival együtt szeretjük.