Bizalommal kapcsolatos idézetek
(615)
Két ember, ha már beszél egymással, együtt tölt órákat, akkor kötelessége megosztani a másikkal, ha elég volt, ha túl messze mentek.
Az igazi társunk előtt nincsenek titkaink, mert beengedjük magunkba, és ő is minket. (...) Szeretni igazán ugyanis csak akkor szeretünk valakit, ha a hibáival együtt szeretjük.
Mindenkiben van valahol belül magánterület; határán megvasalt barikád és körkörösen meredező karók jelzik: eddig jöhetsz velem, és tovább nem.
Mindig meg kell fontolni, kit tüntetsz ki a bizalmaddal ezen a világon. Nem adhatod oda a szíved, a barátságod, a tested olyannak, aki nem tud vigyázni rá.
Először a fegyverekről mondj le, majd az ételről, a bizalomról ne mondj le soha. Az ember nem élhet bizalom nélkül. A bizalom fontosabb, mint az élet.
A bizalmat természetesen ki kell érdemelni, de ha az ember képes megbízni valakiben vagy valamiben, akkor egy csapásra minden nagyon egyszerű lesz. Ha hiányzik a bizalom, minden bonyolult.
A bizalom nem valamiféle jelentéktelen apróság vagy az élet opcionális kiegészítője. Mindennapi tevékenységeink során mindannyian függünk tőle. Hogyan tudnánk enni, autót vezetni, dolgozni, vásárolni, repülni, elmenni az orvoshoz és titkokat elmesélni, ha nem bíznánk másokban?
A szeretethez hasonlóan a bizalomnak is sok arca van. Nem olyan, mint egy megbízható motor, amelyhez kézikönyv jár és amelyik csak egyféleképpen működik. A bizalom adott helyzettől és kapcsolattól függően változó, azaz egyszerűbben fogalmazva helyzetfüggő.
Az ismeretlenbe vetett bizalom új lehetőségeket teremt, akadályokat dönt le és hozzásegít bennünket új kapcsolatok kialakításához. (...) Az ilyen fajta bizalom átsegít minket a félelem szakadékán, a közöttünk és az ismeretlen közötti távolságon.
Sokszor feltesszük a kérdést másokkal kapcsolatban, "Bízom benne?", de megfelelőbb lenne az a kérdés, hogy "Bízom abban, hogy ezt vagy azt megteszi?". A bizalmat úgy kellene felfognunk, hogy bízunk valakiben, hogy megtesz valamit.
Minél inkább meg tudunk nyílni társunk felé, annál önállóbbak és függetlenebbek lehetünk.
Kultúránk és korunk legnagyobb átka a beteges bizalmatlanság a fiatalokkal szemben. A bizalmatlanság mögött az emberi természetbe vetett hit hiánya húzódik meg. Mindenütt azt tanuljuk: ne bízzál a másikban! Ez praktikus filozófia, csak az a baj, hogy ördögi körhöz vezet: senki nem bízik senkiben, mindenki csak a saját előnyeit lesi.