Bölcsességek
(2548)
Az élet rövid, a mesterség hosszú, a kellő pillanat hamar elrepül, a tapasztalat félrevezető, az ítélet nehéz.
A leggazdagabb ember nem az, akinek a legtöbb tárgya van, hanem akinek a legkevesebbre van szüksége.
Ha boldogok akarunk lenni, másokat kell boldoggá tennünk. Ha szeretetet akarunk, előbb szeretnünk kell. Ha megbocsátást akarunk, meg kell bocsátanunk. Ha békét akarunk, nekünk kell békét teremtenünk a környező világban.
Egy sziklát pár centivel odébb tolni egy egész élet alatt, ugyanannyit tesz, mint naponta több száz kavicsot a tengerbe szórni. A nagy változások lépésről lépésre, lassan következnek be.
Ha az érzékek világában élünk, az érzékek teremtményeivé leszünk: gyarlók, hiányosak, mulandók. Csak ha sosem tévesztjük szem elől a Szépséget, az Igazságot és a Jóságot, amelyeket nem érzékeinkkel, hanem a tiszta gondolattal követünk, akkor fedezhetjük fel újra a lelkünkben a kétségtelen és örök tudást. És ez a bölcsesség útja.
Az összes ember közül egyedül azok nyugodtak, akik a bölcsességgel foglalkoznak, egyedül ezek élnek: nem csak a saját életidejüket óvják nagyszerűen, hanem a magukét meg is toldják minden korokéval, mintegy birtokába kerülve mindannak is, ami hosszú évekkel ezelőtt történt. Ha nem vagyunk teljesen hálátlanok irántuk, a szent tanoknak ama megalkotói a mi érdekünkben születtek, számunkra készítették elő az életet.
Minden bolond belekeveredhet egy verekedésbe, ám a bölcs ember azt is tudja, hogyan másszon ki belőle.
A tudás és a bölcsesség talán egyformának tűnnek, pedig nem azok. Amit az iskolában vagy magadtól megtanulsz, az a tudás. A bölcsesség ezzel szemben az, amit akkor szerzel, ha felhasználod a megtanultakat.
Azt mondják, Isten azért adott nekünk két fület és egy szájat, mert hallgatni kétszer olyan fontos, mint beszélni.