Bölcsességek
(2568)
Az emberi élet célja nem más, mint szüntelen tanulás, tapasztalatszerzés, melynek során ismeretet, bölcsességet igyekszünk magunkba szívni.
Akkor vagyunk emberiek, ha a jelentéktelennek látszó dolgokról jelentős gondolataink vannak.
Életviteledet mintázd a fáról, melynek törzse gyökeret ereszt, míg levelei zöldellnek! Viselkedésedet mintázd az érméről, melynek közepe egyenes és határozott, míg az éle sima és gördülékeny!
Én nem tudom, mi a bölcsesség. Van, akire azt mondják: bölcsen hallgat. A másikra: bölcsen beszél, és bölcsen cselekszik. Mondják azt is: fiatalság - bolondság. Sokszor az öregkor bölcsességéről beszélnek. Néha azonban Alzheimer doktor elrejti ezt a bölcsességet.
Szeresd a családodat,
törődj azokkal, akik rád vannak bízva,
soha ne add fel,
soha ne szűnj meg játszani.
Semmi sincs magától és előzmény nélkül mint önmaga oka, hanem minden származik és visszafelé mutat, mindig mélyebbre, le az ősalapokhoz, a múlt kútjának fenekére és feneketlenségére.
Ha valaki mélyebb belső életet él, az egyszerűbb külsőségekhez vezet. Az egyszerű élet azonban, sajnos, nem hoz szükségszerűen mélységet magával.
Ami elkezdődik, az elmúlik, legyen az jó, legyen az rossz. (...) Az ember általában úgy szokott élni, hogy azt hiszi, ha süt a nap, akkor nem fog esni az eső, és hogyha esik az eső, akkor az nem áll el, pedig ez nem így van.
Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, az utoljára még mindenféle fontos pozíciót kapar ki magának, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, zsémbes öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, a dolgok és az értékek a helyükre kerülnek, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, tudja, min érdemes bosszankodni és min nem, megértő és derűs lesz.