Idézetek a boldog szerelemről
(171)
Az első ifjúság idején a szerelem olyan, mint a hatalmas folyam, mely mindent magával ragad, és amelynek nem lehet ellenállani. Huszonnyolc éves korban azonban a gyöngéd lélek már ismeri magát; tudja, hogy ha még van számára boldogság az életben, azt csak a szerelem adhatja meg.
Ki szótlan voltam s keserű,
olyan vagyok, mint hegedű,
mely mester kezébe került,
a néma tárgyról kiderül,
hogy égig csapó örömök
s a szenvedély, mely dübörög,
a dermedt szíven rohan át
s hallatja vad parancsszavát.
A kapcsolatunk olyan volt, mint egy Word-dokumentum, amelyet együtt írunk és szerkesztünk, vagy mint egy hosszú közös vicc, amelyet senki más nem érthet.
Jó életet akarsz? Nem olyan bonyolult. Mondd a szeretett lánynak, hogy szereted!
Odaadó. Milyen különleges ez a szó! A második ó-n lévő ékezettől eltekintve teljesen szimmetrikus. Örülök, hogy rátaláltam erre a szóra. Kifejezi azt az érzékeny egyensúlyt, ami az igazán jó kapcsolathoz kell.
Sosem gondolta, hogy ő méltó arra, hogy bárki is szeresse. De most új élete lett, ez az első pillanata, sok év elteltével is azt fogja gondolni, igen, ez volt az, amikor elkezdődött az életem.
Senki nem szereti egyformán a csoki-vanília jégkrém mindkét felét. Vagy a csokisat eszed szívesebben, vagy a vaníliásat. Ha szerencséd van, olyan emberrel eszed a jégkrémet, akivel meg tudtok egyezni, így az egyikőtök csak csokisat, a másikótok csak vaníliásat kap.
Szeretet az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled, és tudod, az életedet is rábíznád. Szeretet az, amikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol. Szeretet az, ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed... amikor olyan titkaidat is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, és te boldog vagy.
A szerelem már csak ilyen. Megvilágosítja a küldetésünket ezen a földön, értelmet ad az életünknek. Aki ebben a tudatban cselekszik, azt oltalmazó jóság kíséri, az a nehéz pillanatokban megnyugvásra lel, mindenét odaadja, és semmit nem kér érte cserébe, csak a szerelme közelségét, a fény elnyelőjét, a termékenység kelyhét, a világosságot, amely beragyogja az utat.