Idézetek a boldogságról
(1670)
Ne törekedj mások bámulatba ejtésére, magad légy az, ki csodálkozol, - s ez boldoggá tesz.
Ami belső melegséget okoz, lelkesít és lángba borítja a szívet, és hagyja lobogni a tüzet, az mind jó. Aki bátran megragadja a forró vasat, és életét a lelkesedés izzásában éli, szinte elégve azért és abban, amit szeret - elegendő melegséggel rendelkezik.
Az apró boldogságokban hiszek, ezek ugyanis valóban eljönnek. Egy csípős csirkés szendvics, egy jó beszélgetés barátokkal, egy új szalmakalap a méretemben, egy retro bicikli, ha megnevettetjük egymást a feleségemmel, vagy ha a gyerekek végigalusszák az éjszakát. Mostanában persze leginkább az, hogy még élünk.
Földi sorsunknak egy cukra van, a gyönyör.
Nincs, ami életünk jobban megédesítse;
folyékony aranyat csordít az kelyheinkbe
és gyöngyös örömök kincstárát tárja föl.
Tubarózsát teremt tél jegéből-havából,
és egész évre víg tavaszidőt varázsol.
Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau
A boldogság (...) nem feltűnő, nem kitörő. Olyan egyszerű, mint egy gesztus vagy egy mosoly. Mint az ujjaid között átpergő víz.
Megbékült ereimben
tejjel-mézzel folyik s lüktet a tiszta vér,
s a lelkem azt hiszi, hogy az egekben él.
Mindenkinek más módja van a boldogságra. Vigyázzunk, nehogy tönkretegyük valakinek az életét azáltal, hogy a magunk módján akarjuk boldogítani.
A boldogság (...) olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe. Mert a boldogság nem más, mint elégedettség. A boldogság nem természetes. A boldogság vibráló, rendkívüli állapot, másodpercek, percek, napok - és idővel rájössz, hogy nem tart örökké. A hiány pedig nem utána jön, hanem a boldogsággal egyidejűleg. Mert vele együtt megérkezik a fájdalmas felismerés, hogy már semmi sem lehet ugyanaz, és máris hiányzik az, ami megvan, rettegsz az absztinenciától, a veszteség miatt érzett gyásztól, átkozod, hogy megtudtad, mit vagy képes érezni.
Minden ember a boldogságot keresi, kivétel nélkül, bármennyire is különbözőek legyenek a módok, amelyeken elérni igyekeznek.
Választhatsz, hogy a meglepetésekre és az örömökre vagy inkább a csalódásokra figyelsz. Választhatsz abban is, hogy tudod-e értékelni a tapasztalás legapróbb morzsáit, a hétköznapi pillanatokat is, vagy pedig csak a legnagyszerűbb, legfelkavaróbb történéseket értékeled. Végső soron a valódi kérdés mégis az, boldog akarsz-e lenni.
Talán most először tapasztalod meg, milyen érzés elveszíteni valakit. De annál jobban értékeled a boldogságodat.
Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.