Idézetek a boldogságról
(1734)
Ki sok vagyonnal bír, sose azt nevezd
boldognak; inkább illik e büszke szó
a férfihoz, ki isteneknek
szép adományait éli bölcsen,
nehéz szegénység terhe alatt megáll,
a bűn ijesztvén csak s nem a földi vég,
s pillája sem rezdül, ha meghal
drága barátaiért s honáért.
A cégek sok milliárd dollárt költenek a marketingre és a reklámokra, melyek lerombolják önbizalmunkat annak érdekében, hogy azt az adott termék megvásárlásával állítsuk helyre. Boldognak lenni felér egy forradalommal! Vágjuk le a kapitalizmus gonosz csápjait és hajítsuk őket a komposztra, így megteremthetjük egy szebb jövő alapjait.
Az a boldogság egyetlen igazi formája, amikor az ember akar valamit, és a munkája egyre közelebb viszi hozzá.
Ostobaság igaz boldogságot várni földi vonzalmaktól vagy vagyontól, mert azoknak nincs hatalmuk megadni azt.
Szakadatlanul keressük a megelégedettséget vagy a boldogságot, és közben elménk érzékszerveinken keresztül a környezetünk felé figyel. Elmegyünk egy új moziba, étterembe vagy nyaralóhelyre. Új ruhákat vásárolunk, vagy új baráttal találkozunk. Ezekben az esetekben a boldogság érzése valamilyen külső tapasztalatból ered. Kellemes, élvezetes - addig, amíg tart. De az érzés csak átmeneti, hamar elillan. A nyaralás befejeződik, a film véget ér, és a barát is hazamegy. Mi pedig ezt követően feltartóztathatatlanul kifelé irányítjuk a figyelmünket, hogy megtaláljuk a következő "boldogságadagunkat". Létezik azonban az elégedettségnek és a boldogságnak olyan területe, amelyik nincs állandó változásban, nem átmeneti és felülmúl mindent, ami "kívülről jön". Erre a területre a gondolkodó elme legcsendesebb, legmélyebb szintjein találhatunk rá.
Minden madár, kicsi tücsök
Örömét zengi...
Legyek egyszer én is boldog,
Ne zavarjon senki!...
Senki sem boldogtalan, ha adott helyzetében jól érzi magát, s ha valakiről azt mondjuk, hogy szerencsétlen a helyzete, csak magunkról ítélünk, azaz mi az ő helyében boldogtalanok volnánk.
Nem írhatunk listát arról, hogy mi tesz minket boldoggá: például a fagyi, vagy egy séta a parkban, és attól, hogy többször csináljuk, ami kedvünkre van, nem fogjuk megérezni, hogy a megfelelő helyen vagyunk, célunk van, szeretünk, hasznosak vagyunk, közösségben élünk, hiszen az emberi lélek ezekben a dolgokban keres megváltást. Valami több munkál ennél bennünk, több, mint a boldogságkeresés.
A boldogság nem fennsík, ahová felkapaszkodhatunk. Inkább körforgás. A valódi boldogság és üdvözülés pillanatait csak útközben fedezhetjük fel, élményszerűen, úgy, ahogy szamócát találunk az erdőn.
A boldogság a tehetségünk gondozásának kreatív folyamatában beérő gyümölcs, amit aztán felajánlunk a világnak.
Sem a test, sem a vagyon nem teszi boldoggá az embereket, hanem az egyenesség és sokoldalú értelmesség.