Idézetek a boldogságról
(1407)
Minden cselekedet, amely vágyakozásból, ellenszenvből és nemtudásból ered, szenvedést okoz; minden vágyakozástól, ellenszenvtől és nemtudástól mentes cselekedet boldogságot okoz.
Általánosságban véve, a legkisebb rovar és a legintelligensebb ember is megegyezik abban, hogy boldogok akarnak lenni és el akarják kerülni a szenvedést.
A boldogság felettébb illékony dolog. Ma még ott dalol a pezsgőspoharunkban, és azt sugdossa a fülünkbe, hogy mindig mellettünk marad, aztán egyik pillanatról a másikra azt vesszük észre, hogy elhagyott bennünket, mint a hűtlen kedves. És mi bottal üthetjük a lába nyomát.
Nagyon fontos, hogy mindenki tudjon mosolyogni és megtalálja azt, ami boldoggá teszi őt. Elég egy kedves szó, meleg napsütés vagy egy finom kávé illata. A lényeg, hogy találjunk valamit az életünkben, ami boldoggá tesz minket.
Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét - az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek.
Akik azt hiszik, ha máshová költöznek, boldogabbak lesznek (...) rájönnek, hogy nem így működik. Akárhová mégy, saját magadat is viszed.
Az ifjúkor háborgó kedélye lecsendesedik a férfiúi kor zsámolyánál. Az idő változik, és mi az időben. A sebet, mit sokszor az ifjúkor túlkapásai ütöttek lelkünkön, begyógyítja rendeltetésünk időszaka, a mely a családi életbe vezet be bennünket, melynek melege áttör a lelkünkre nehezedő sötét légkörön, és sugarai alatt a kétes jövő kiderül.