Idézetek a boldogságról
(1663)
A boldogság (...) olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe. Mert a boldogság nem más, mint elégedettség. A boldogság nem természetes. A boldogság vibráló, rendkívüli állapot, másodpercek, percek, napok - és idővel rájössz, hogy nem tart örökké. A hiány pedig nem utána jön, hanem a boldogsággal egyidejűleg. Mert vele együtt megérkezik a fájdalmas felismerés, hogy már semmi sem lehet ugyanaz, és máris hiányzik az, ami megvan, rettegsz az absztinenciától, a veszteség miatt érzett gyásztól, átkozod, hogy megtudtad, mit vagy képes érezni.
Minden ember a boldogságot keresi, kivétel nélkül, bármennyire is különbözőek legyenek a módok, amelyeken elérni igyekeznek.
Választhatsz, hogy a meglepetésekre és az örömökre vagy inkább a csalódásokra figyelsz. Választhatsz abban is, hogy tudod-e értékelni a tapasztalás legapróbb morzsáit, a hétköznapi pillanatokat is, vagy pedig csak a legnagyszerűbb, legfelkavaróbb történéseket értékeled. Végső soron a valódi kérdés mégis az, boldog akarsz-e lenni.
Talán most először tapasztalod meg, milyen érzés elveszíteni valakit. De annál jobban értékeled a boldogságodat.
Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.
A Facebookon látszólag többnyire mindenki boldog; boldog születésnapja és boldog névnapja van, örvendezhetünk új frizurájának, jól sikerült profilképének, szerető párjának, gyönyörű családjának, gyermeke újabb sikerének, továbbá, hogy milyen káprázatos helyekre utazik, milyen jókat eszik-iszik. És mindjárt késztetést is éreznek, hogy az örömüket, sőt a táplálkozásukat is megosszák velünk. Mi meg csak szorongunk."Mi a fene? Mindenki boldog, csak mi szomorkodunk, mérgelődünk, bosszankodunk, sírdogálunk néha?" De inkább mi is megosztjuk az arcunkra erőltetett smiley-maszkot, hadd lássák az emberek, bennünket sem kell sajnálni, kicsit azért mi is boldogok vagyunk ám. Cserébe csupán egy felemelt hüvelykujjat, szívecskét, pár jó szót várunk. Sok embernek manapság csak ennyi figyelem jut.
Az anyagi jólét növekedése csak egy bizonyos pontig járul hozzá a boldogságszint emelkedéséhez, mert egy határon túl nagyon gyorsan hozzászokik az ember a jóléthez, majd egyre többet és többet akar.
Az ember a saját boldogságának kovácsa, rajtunk múlik, mennyire leszünk boldogok, és mi magunk is tudjuk ezt a képességet fejleszteni.
Éppen annyi nappal létezik, amennyi éjszaka, és az egyik éppolyan hosszú, mint a másik, évről évre. Még a boldog élet sem lehet híján némi sötétségnek, a "boldogság" szó is elveszítené jelentését, ha nem ellensúlyozná a szomorúság.
A boldogság csak a forrása tekintetében egységes, de egyébként sohasem egyforma. Minden napnak megvan a maga külön virágja.
A végső boldogság és a legnagyobb szerencse az utolsó csepp boldogság. Ez akkor köszönt be, amikor meghalunk.