Idézetek a boldogságról
(1334)
Hülye szó ez a boldogság. Megfoghatatlan kifejezés. Mert vannak másodpercek, percek, sőt órák, talán napok is, amikor az ember úgy érzi, valóban elégedett. Hogy van értelme mindannak, amit csinál, hogy van kedve élni, másnap felkelni, terveket szőni, álmokat kergetni. Aztán jön egy esős, borongós szerda, egy behavazott, szürke csütörtök, és máris szertefoszlik minden. Minden vágy.
Egyetlen ember sincs tudatában annak, amikor megtapasztalja élete legboldogabb pillanatát. Vannak, akik izgatottságukban azt hajtogatják, hogy ez életük legboldogabb pillanata, de a lelke mélyén mindenki azt reméli, hogy az a perc még nem jött el. Azt hiszik, hogy valamikor a jövőben egy sokkal szebb és boldogabb pillanat vár rájuk. Hiszen micsoda kegyetlenség volna, ha már fiatalon tudná az ember, hogy soha semmi nem lesz szebb ennél. Hogy minden csak rosszabb lesz. Nem igaz?
Nincs a világnak az a pontja, ahol pénzért lehetne megvenni a boldogságot, avagy erőszakkal el lehetne nyerni a szerelmet.
Nem a szenvedés az élet sója. A boldogság az élet sója, és létezik boldogság: az érte való harcban létezik.
A boldogság, melyet a világon élvezhetünk, sokkal kevésbé függ attól, miként viselik magokat irányunkban mások, mint inkább attól, mint járunk el mi magunk mások irányában.
A legjobb dolog a boldogságban - a csodálatos kis világkáoszban - az, hogy nem számít, mennyire tart soká vagy kevéssé, szárnyalni támad kedve az embernek, táncolni és nevetni. A boldogságtól minden lehetségesnek tűnik, és még szebb az egész, ha valakivel ezt meg is oszthatja az ember.
Fene nagy jó dolgunkban mi, emberek elfelejtjük, hogy mennyi láthatatlan, megfoghatatlan érték van az életünkben. Hogy milyen csodák történnek velünk nap mint nap. Záporozik ránk az áldás, de észre sem vesszük. Szabadságunk és egészségünk észrevétlen táplálói életünknek. Fel sem tűnik, hogy nélkülük semminek nem lenne értelme. Mégis olyan természetességgel kezeljük őket, mintha születésünk pillanatában valaki ígéretet tett volna, hogy boldogságban, egészségben fogunk élni. Halálunkig.
Ha nem vagy derűs, tudd, hogy nem hallod igazi önmagadat, és nem érted a világot, amelyben élsz. Nem érted az egészet. S ez a mai világ nem fog téged földeríteni, mert sötétségben jár. Magadban kell megtalálnod a derű fényét.
Ha gyengénlátó vagy, menj félszeműek közé, ha félszemű vagy, akkor nézd meg, mitől boldogok a vakok. A boldogság annyira relatív.