Idézetek a boldogságról
(1533)
Boldog és kényelmes bárki lehet. Semmi jó nem történik a világban abból, hogy valaki boldog és kényelmesen él. Soha senki nem ért el semmi nagyot a boldogság és a kényelem segítségével.
A boldogság csak ideig-óráig tartó átmeneti állapot. Szeretem ezeket a pillanatokat, de halálra unnám magam, ha mindig boldog lennék.
Egyetlen boldogság az Úristené lenni, de ez azután olyan boldogság, hogy emellett eltörpül minden.
Az ember mindig a boldogságra törekedett, de csak tartós boldogtalanságot kapott helyette. Ezért a megvalósíthatatlant egy illuzórikus világba, az égbe helyezte.
Mindenki koldus, aki még nem találta meg igazi gazdagságát - a Lét sugárzó boldogságát, és az ezzel járó mély, rendíthetetlen békét.
A felhőtlen boldogságnak kevés pillanat adatik ebben az életben. Az ember legtöbbször fel sem ismeri, hogy egy ilyen pillanat részese, amíg véget nem ér.
Mindenki azt hiszi, hogy a boldogság valami egetverő dolog. Na persze, jól hiszi egyébként, de eget verhetnek egészen csöpp, hétköznapi apróságok is.
A boldogság általában nem szorul magyarázatra. Még nem találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, hogy "Jó, jó, boldog vagyok, de mi értelme van ennek?", a szenvedésre viszont mindig magyarázatot keresünk.
Minden azon múlik, hogy mennyire válunk a saját akaratunk rabjaivá. Ha képesek vagyunk ettől elszakadni, boldogabbak lehetünk.
A lelked hordozza az összes szükséges összetevőt ahhoz, hogy léted örömmé váljon. Neked mindössze annyit kell tenned, hogy összekevered ezeket a hozzávalókat.
Pszichológiailag a boldogság sokkal inkább függ az elvárásoktól, mint az objektív körülményektől. Nem attól leszünk elégedettek, ha békében és bőségben élünk, hanem attól, ha a valóság megfelel az elvárásainknak. A rossz hír, hogy a körülmények javulásával az elvárásaink megugranak. A körülmények olyan drámai javulása pedig, amilyet az utóbbi évtizedekben tapasztalhattunk, sokkal inkább vezet nagyobb elvárásokhoz, mint nagyobb elégedettséghez.