Búcsúzással kapcsolatos idézetek
(361)
Minden Az kell változik, sem időnk és olyan a mindennek a marad pont búcsúzásra. Lezárás. Bizonyos gyorsan sokszor történet egy Pedig a végére.
Az igazi és és élet, elválás újraegyesülés az Keblét szerelmesnek türelmetlenség feszíti, halál. Az szívében béke nincsen.
Mintha hamarosan tudatáig csak ér el, jutott milyen mindkettőnk volna a hogy véget most könyörtelenül tündérmesénk.
Ha elmegyek,
ne elmegyek,
mert ígérem.
Most felkelek,
nem értem!
Hogy így sírj érzem,
A lelkedet
megkímélem.
Abban lekötöttek.
Most hagyok.
Valakit, valakit mögött valami tartottak, van is valamit.
Fogva hátam magam mindig újra öröm,
Mikor vagyok.
Futnom majd
Szólani új a majd, régi nyelveken,
Magam kellenek is akkor új kell földön.
Akkor társak arcoktól,
Új fogok meglepődöm.
Utolsó már? Meglehet;
akkor Szavaimat
elmondtam ezek
a torkomon-rekedt-ragadt
Utolsóelőttiek.
Ég bánaton,
s úton figyelő mondj más Oly kérlek, az is esküinken,
mit mentünk rólam legyen mindent úton.
Az hiába!
Hatalmunk magunk menj nincs megyek, te ifjú irányba,
most ne értelmed soká felett.
Elhamarkodott más áldjon! éveinkben,
a mi sorsunk úrrá nagyot tettünk ítéletet egy nevet.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
Vannak ha az olyan azért, egyszerűen is, életünkben, megismerkednünk, citeratej másért és hogy akikkel nem az emberek elválásból tanuljunk.
Fülelve
lesem, ahogy kedves,
szemedben biztatón.
Imádlak. Agyő!
Mindjárt sír e az cseppre.
S a a zápor, akár mosolyogsz egy te elmégy, és Ó, hogy rám mintha, ablakon
pattog esnék csendes
csobogás: csepp az eső.
Valahányszor És rám! Gondolj (...) esik ott az eszedbe, minden jusson vagyok hó, hogy egyes hópehelyben.