Búcsúzással kapcsolatos idézetek
(343)
Ki tudja, mikor látlak (...), de a gondolatom mindig veled lesz, s akárhová vet a sors, őrködök feletted, még ha a sírba jutok, onnan is.
Azt akarom,
hogy lassíts.
Azt akarom csak,
hogy lassuljon le minden;
Építsünk erdőt
a pillanatból,
és éljünk ott
örökké,
mielőtt elmész.
Akadnak drága dolgok, melyek csak egy röpke pillanatig léteznek az életünkben. El kell engednünk őket, hogy egy másik égboltot is beragyoghassanak.
Aludj, édes gyermek, szárnyalj a széllel.
Várok rád, míg eljő a reggel.
Aludj, édes gyermek...
Nehéz felhők tengerén
ússz távoli földekig,
s a hangom vezessen majd hazáig.
Aludj, édes gyermek,
semmitől se félj.
Ha rád köszön a hosszú álom,
örökké emlékünkben élsz.
A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.
Vajon hány búcsút bír elviselni az ember? (...) Talán többet, mint gondolná. Talán egyetlenegyet sem. Mindig csak a búcsú, akárhol maradunk, akárhová megyünk, ezt azért elmondhatta volna valaki.
Ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, ahhoz, hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.
Békével hagyd el a kikötőt. Szeretetben találd meg a jövőt. Utad legyen biztonságos, míg utolsó utad a sírig nem visz! Találkozzunk a túlparton!
Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Fájdalom és remény. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.
Búcsúzom, zöld mezők, boldog ligetek,
Hol örömöt lelnek a nyájak,
Hol bárányok legelnek, néma csönd remeg,
S ragyognak az angyallábak,
Osztva láthatatlan áldást,
S vigadalmat folyvást,
Minden virágra és rügyre,
Minden szunnyadó kebelre.
Nehéz a búcsú,
Ha nem lesz már kitárt kar.
Fájó a búcsú,
Szeretettől szakasztó.
Sokáig szól a búcsú,
Halál haláláig.
De veled marad az elveszített.
Gyöngédsége erősség.
Derűje magasztosság.
Tisztessége tisztaság.
Az elveszítettet megleled.