Búcsúzással kapcsolatos idézetek
(327)
Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörű fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet.
Az ember valódi énje az ismerkedős kampányidőszakban gyakran nem mutatja meg magát. A búcsúzásnál mindig.
Nem vagyok benne biztos, meg tudom-e fogalmazni mindazt, amit nekem jelentettél. Írhatnám, hogy szeretlek, hogy te vagy a világ legjobb nővére, és elismerhetném, hogy mindig felnéztem rád. Mivel azonban ezeket már mind elmondtam neked, mostanra csak elcsépelt szavaknak tűnnének. Hogyan köszönhetnék el méltóképpen a legjobb embertől, akit valaha ismertem? (...) Mindent, amit mondhatok, egyetlen szóval tudom csak kifejezni. Köszönöm. Köszönöm, hogy egész életemben rajtam tartottad a szemed, hogy megvédtél a saját hibáimtól, hogy a bátorság élő példája voltál, akihez mindig hasonlítani akartam. Mindenekfelett azt köszönöm, hogy megtanítottál őszintén szeretni, és cserébe szeretve lenni.
Marad a hiány, a félelem,
hogy tényleg úgy múlt el minden,
ahogy ez az este:
felkapcsolják a villanyt
és te már nem vagy itt.
Reszket kint a kert virága
Esti szellő hangja kél
Menni készülsz s nemsokára
Bút okozva távozol.
Isten veled, leány,
Hosszú időre tán...
Ki tudja, látlak e,
E végső csók után...
Ereszd csókodba hát
egészen lelkedet,
Hogy lelkeddel vegyem
Te szent emlékedet.
Nincsen vidám befejezés, mindig az a legszomorúbb rész. Így vidám középső szakaszra vágyom és nagyon boldog kezdetre.
Mindig tudtam, hogy egy nap elveszítelek, de erre még nem állok készen. Ott lenne a helyed az egyetemi diplomaosztómon, veled kellene vitatkoznom, hogy milyen virágok legyenek az esküvőmön. Még sok-sok évi szülinapi ünnepség áll előttünk, vacsorák, karácsonyok és vadvízi túrák. Mindent akarok, azt akarom, hogy élj még a kedvemért. És tudom, hogy ez önzés, de ez az igazság.
Egyszer minden véget ér
Búcsúzni kell
De minden percben ott a remény
Hogy egy új kezdődjön el
Ne nézz hátra, bátor légy
Az úton menj tovább
Hallgass a szívedre
Vezessen a vágy.
A hosszú ölelésben elvesznek a percek,
Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet...
Elbújok válladon, elrejtem könnyem,
Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen.
Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra,
Ezzel szűkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra.