Búcsúzással kapcsolatos idézetek
(341)
Aludj, édes gyermek, szárnyalj a széllel.
Várok rád, míg eljő a reggel.
Aludj, édes gyermek...
Nehéz felhők tengerén
ússz távoli földekig,
s a hangom vezessen majd hazáig.
Aludj, édes gyermek,
semmitől se félj.
Ha rád köszön a hosszú álom,
örökké emlékünkben élsz.
A búcsú rövid és végleges, éles fogú szó: át tudja harapni azt a zsinórt, amely a múltat összeköti a jövővel.
Vajon hány búcsút bír elviselni az ember? (...) Talán többet, mint gondolná. Talán egyetlenegyet sem. Mindig csak a búcsú, akárhol maradunk, akárhová megyünk, ezt azért elmondhatta volna valaki.
Ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, ahhoz, hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.
Békével hagyd el a kikötőt. Szeretetben találd meg a jövőt. Utad legyen biztonságos, míg utolsó utad a sírig nem visz! Találkozzunk a túlparton!
Nincs olyan, hogy jó búcsú. Csak búcsú van. Fájdalom és remény. Az elengedésnek nem az a lényege, hogy még utoljára átadjunk valamit, hanem az, hogy megőrizzünk valamit az eljövendő időkre.
Búcsúzom, zöld mezők, boldog ligetek,
Hol örömöt lelnek a nyájak,
Hol bárányok legelnek, néma csönd remeg,
S ragyognak az angyallábak,
Osztva láthatatlan áldást,
S vigadalmat folyvást,
Minden virágra és rügyre,
Minden szunnyadó kebelre.
Nehéz a búcsú,
Ha nem lesz már kitárt kar.
Fájó a búcsú,
Szeretettől szakasztó.
Sokáig szól a búcsú,
Halál haláláig.
De veled marad az elveszített.
Gyöngédsége erősség.
Derűje magasztosság.
Tisztessége tisztaság.
Az elveszítettet megleled.
Ha most tavasz van, és elmúlik, és aztán megint lesz újra tavasz, akkor azok, akik szeretik egymást, mégis el kell válniuk, szóval akkor azoknak is találkozniuk kell újra, ha egyszer minden lehetséges az életben.
Hogyan is felejthetnélek el, amikor a szívemben élsz? Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az, aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film