Búcsúzással kapcsolatos idézetek
(324)
Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörű fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet.
Az ember valódi énje az ismerkedős kampányidőszakban gyakran nem mutatja meg magát. A búcsúzásnál mindig.
Nem vagyok benne biztos, meg tudom-e fogalmazni mindazt, amit nekem jelentettél. Írhatnám, hogy szeretlek, hogy te vagy a világ legjobb nővére, és elismerhetném, hogy mindig felnéztem rád. Mivel azonban ezeket már mind elmondtam neked, mostanra csak elcsépelt szavaknak tűnnének. Hogyan köszönhetnék el méltóképpen a legjobb embertől, akit valaha ismertem? (...) Mindent, amit mondhatok, egyetlen szóval tudom csak kifejezni. Köszönöm. Köszönöm, hogy egész életemben rajtam tartottad a szemed, hogy megvédtél a saját hibáimtól, hogy a bátorság élő példája voltál, akihez mindig hasonlítani akartam. Mindenekfelett azt köszönöm, hogy megtanítottál őszintén szeretni, és cserébe szeretve lenni.
Marad a hiány, a félelem,
hogy tényleg úgy múlt el minden,
ahogy ez az este:
felkapcsolják a villanyt
és te már nem vagy itt.
Reszket kint a kert virága
Esti szellő hangja kél
Menni készülsz s nemsokára
Bút okozva távozol.
Isten veled, leány,
Hosszú időre tán...
Ki tudja, látlak e,
E végső csók után...
Ereszd csókodba hát
egészen lelkedet,
Hogy lelkeddel vegyem
Te szent emlékedet.
Nincsen vidám befejezés, mindig az a legszomorúbb rész. Így vidám középső szakaszra vágyom és nagyon boldog kezdetre.
Mindig tudtam, hogy egy nap elveszítelek, de erre még nem állok készen. Ott lenne a helyed az egyetemi diplomaosztómon, veled kellene vitatkoznom, hogy milyen virágok legyenek az esküvőmön. Még sok-sok évi szülinapi ünnepség áll előttünk, vacsorák, karácsonyok és vadvízi túrák. Mindent akarok, azt akarom, hogy élj még a kedvemért. És tudom, hogy ez önzés, de ez az igazság.
Egyszer minden véget ér
Búcsúzni kell
De minden percben ott a remény
Hogy egy új kezdődjön el
Ne nézz hátra, bátor légy
Az úton menj tovább
Hallgass a szívedre
Vezessen a vágy.
A hosszú ölelésben elvesznek a percek,
Lehunyom a szemem, ezzel leplezem a terhet...
Elbújok válladon, elrejtem könnyem,
Oly nehéz a búcsú, hát ne engedj el könnyen.
Egy ölelést, egy csókot azért elviszek az útra,
Ezzel szűkösen kibírom, amíg viszontlátlak újra.
Ahogy körbenézek, látom mindazokat, akik megtanították azokat, amiket most tudunk. Olyan, mintha búcsúznánk, de örökre összeköt minket az, ami itt velünk történt. Emlékeztetni fog majd arra, hogy kik vagyunk, hogy változzunk meg, ha kell.
Fura nép az emberek:
Búcsúzkodni nem szeret,
Nyugton mégis meg nem ül,
Csak búcsúzik mindentől.