Bűnnel kapcsolatos idézetek
(803)
Sosem vesszük észre, hogy valójában hány embert sebzünk meg magunk körül a meggondolatlan viselkedésünkkel.
Minden átoknak csak akkor lehet foganatja, ha az, akit megátkoztak, megengedi, hogy működhessen az átok.
Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk.
A múlt bűnei örökké kísértik az embert. És azokat a bűnöket, amiért nem büntetnek meg, sosem teheted jóvá.
Ha egyvalamiben biztosak lehetünk ebben az életben, az az, hogy ha rosszat teszünk, nem marad el a büntetés, valamikor bekövetkezik.
Tagadhatatlan tény, hogy képesek vagyunk barbárokként viselkedni, ezért a legkimagaslóbb emberekre hárul a feladat, hogy a többieket a civilizáció útján tartsák, mégpedig az egész emberiség hosszútávú érdekében. Szerintem ez a legnagyobb és legfontosabb emberek szent feladata.
Amikor egy nőt eltesznek láb alól, mindig a férj az első számú gyanúsított - ami kis betekintést nyújt abba, hogyan vélekednek az emberek valójában a házasságról.