Bűnnel kapcsolatos idézetek
(1140)
Mi a bűn? Viselkedési szabályokat alkotunk, hogy békében élhessünk más emberekkel, de néha az élet szembemegy a szabályokkal. Önkényesnek tűnnek, korlátozónak. A belső érzelmi világunk időnként szembekerül azzal, amit a társadalom követel tőlünk. Úgy cselekszünk, hogy ártunk magunknak, másoknak vagy a tulajdonunknak. A bűn töréspont. Néha mi vagyunk az áldozatok, néha pedig az elkövetők. Az igazságszolgáltatás a törés kijavítása, de ennek a módja nem mindig világos.
Jóllehet a boszorkányok legéleseszűbb bírái, sőt maguk a boszorkányok is meg voltak győződve a boszorkányság bűnének létezéséről, a bűn nem létezett. Minden bűnnel így áll a helyzet.
Előfordul, hogy a rettenetes dolgok olyannyira rettenetesek, hogy nem lehet rájuk adekvát érzelmi választ adni, és senki sem tudja, hogy mi volna az indokolt viselkedés.
Egy börtönben (...) minden olyan hideg, és minden csupa vas. Csupa kattogás és zaj. Meg ezek a lámpák. Mink le se bírjuk kapcsolni, ha akarjuk, mi itt nem is akarhatunk nagyon semmit.
Ha innen kikerülünk, mi akkor is itt maradunk már. Mintha valami madzag lenne rajtunk onnantól, így képzelem, és mindig megállít ez a börtön, mert van egy görcs, amivel ennek a zárkának a rácsaihoz vagyunk kötözve. Esküszöm, elszakítanám! Jó lenne valahogy kitörölni, letagadni ezt az egészet, hogy ne bántsanak ez miatt odakint a tisztességes állampolgárok, hogy azt higgyék, mink is olyanok vagyunk, mint ők.
Jenő mindig azzal jött, hogy ő tisztességes lesz, ha kikerül innét, de ahhoz sok pénz kell, de ahhoz meg nehéz tisztességesnek lenni.
Ha innen kiszabadulunk, akkor a bűnünk elmúlik szerinted? Érted, hogy kérdezem. Vagy ez a bűn, ha már megtörtént, akkor nem akar sohasem véget érni?
Azon szoktam röhögni, hogy felülről nézve az őrök is ide vannak bezárva, Isten szemében ők is ugyanolyan bűnösök, esznek a mi bűnünkből, zabálják a bűneinket, megosztjuk velük a sok szarságot, amit megtettünk, belenyalnak, itt vannak velünk nappal, éjjel, felülről nézve az őrök is itt fognak megrohadni.
Egy cellában mindenhol te magad vagy. Te magad vetülsz a falakra, az ágyra, a plafonra, te vagy a tér és a moccanatlan idő.
Tudjátok, hogy van ez, a szúnyogok és a legyek fennakadnak a törvény hálóján, a darazsak meg átszakítják.
A pillanat, amikor kibogozhatatlan áttételek segítségével Hitler lesz valakiből, a pedagógia csődjét jelenti. A bűnnek nincs térfogata, tömege, kizárólag súlya van.
A bűnre elszánt hitvány természet, ha tetszetős ürüggyel nem teheti, akkor leplezetlenül is elköveti tettét.