Bűnnel kapcsolatos idézetek
(1001)
Nagyon kevés segítségük van a szülőknek. Nagyon sokszor nem rosszaságból bántják a gyereküket, hanem azért, mert fáradtak, mert őket is megalázták a munkahelyen (...), és nincs meg az idő, nincs meg a türelem, nincs meg a tér, nincs meg az odafigyelés se magával szemben, hogy ő jól legyen.
A felnőtt bántja a gyereket, a gyerek bántja a kutyát. (...) Ezek így folynak le, és mételyezik meg a társadalmat.
Minden erőszakos halál megsokszorozza magát, megszázszorozza, megezerszerezi. Ebben a bankban minden egyes ember ismer egy kisebb vagy nagyobb adag ilyen kínt.
A pokolban csak gyűlnek a tolvajok,
A felhő szélén ülnek az angyalok.
A Jóisten az égben napozik,
Az ördög azalatt szépen dolgozik,
S míg a mennyország teltház miatt zárva,
Tudtommal odalenn nincsen ilyen tábla.
Mi a bűn tulajdonképpen? Mindenik filozófia arra tanítja az embert végső fokon, hogy éljen helyesen, a másik emberrel szándékosan ne tegyen rosszat, és érjen be a halálra. Az ember mégsem kerülheti el a gonosz cselekedeteket. De megvizsgálhatja tetteit, és elhatározhatja, hogy máskor bölcsebb lesz. Ebben a dologban azonban senki sem segíthet a másiknak. Mindenki maga felel a tetteiért.
Ha az első utad Moszkva felé rendőri kísérettel teszed meg, elmondhatod magadról, vagy valaki. Viszont ha meg vagy bilincselve és a rendőrautóban ülsz, már más a helyzet.
A börtön (...) egy melegház fordítottja. A benne tartózkodó élőlények fejlődés helyett elhervadnak és elszíntelenednek.
Sok a tilalom, és ezt csak úgy lehet elviselni, hogy időnként, titokban az ember megszeg egyet-egyet a kisebbekből persze.
Mindenkinek van valakije, akiért minden őrültségre képes. Még aljasságokra is.
Végül mindig lelepleződnek a történelmi igazságtalanságok, érdemük szerint általános elutasításban, sőt kellő jóvátételben részesülnek.
A modern kémiához szeszélyeiben olyannyira hasonlatos emberi lélek nem kever-e vajon önmagának rettentő mérgeket gyönyöreinek, erőinek és gondolatainak hirtelen összeelegyítéséből? Nem vész-e el sok ember, mintha villám sújtotta volna, valami erkölcsi marósav erejétől, mely belső világán hirtelen elömlik?