Idézetek a Carpe diem életérzésről
(637)
Épp hogy csak egy pillanatig élünk a Földön, és amíg én itt vagyok, szeretném magam jól érezni. Szóval kit érdekel mások véleménye?
Egy kisgyerek úgy gondolja, majd akkor lesz neki igazán jó, ha nagy lesz. Az iskoláskorhoz érve ráébred, hogy ez a szakasz annyira azért mégsem pálya, de majd felnőttként végre teljesen önálló és szabad lehet. A munkás évek alatt a nyugdíjat várja, mert dolgozni mégsem tűnik olyan felszabadítónak, mint eredetileg képzelte, a nyugdíjaskor elérkezése pedig elhozza a kései ébredést: gyerekként és fiatal felnőttként egyaránt szuper volt az élet, csak a folyamatos előrenéző vágyakozás helyett érdemes lett volna felismerni a szépséget, a jó dolgokat a jelen pillanatban.
Első pillantásra nem mindig vesszük észre az életet. Mintha az élet valamiféle trükk volna.
Az élet törékeny, amint az öröm is. Minden pillanat elmúlik, soha vissza nem hozható. A fogyó idő teszi értékessé perceinket.
Az élet most van, itt van, ebben a pillanatban. Most kell élni, most kell boldognak lenni, szeretni, örömöt, bánatot jól használni. Ki kell hozni mindenből a legjobbat itt, ezen a világon.
Minden helyzetben élni kell. És megélni mindent, amit csak lehet. Hiszen a ma ma van, nem várhatunk a holnapra, a jövő hétre, hónapra, évre. Csak az a miénk, ami elmúlt, és amit éppen megélünk.
Ne gondolj (...) tetteid gyümölcsére! Csak magára a tevékenységre figyelj! A gyümölcs magától beérik.
Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok,
A játék vége előttem is titok,
Játsszunk most együtt, amíg csak lehet,
Remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek.
Az élet nem arról szól, hogy olyan akarj lenni, amilyen valójában nem is vagy. Sétálj a vízen, táncolj a parázson, csapj a lovak közé, csinálj bármit, amitől jól érzed magad!
Addig kell cselekedni, adni, válaszolni, reagálni, amíg lehet. A rendelt idő leteltével minden emberi lehetőség megszűnik a beavatkozásra.
Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tűnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? A legtöbb nap csak eltelik észrevétlenül, eseménytelenül lepereg. Csak azokra a napokra emlékszünk, amikor valami fontos történik, valami csodálatos vagy tragikus. A legtöbb nap csak úgy elröppen, számomra legalábbis. Elvesznek a napi rutinban, a suliban vagy mindkettőben. Úgy tűnik, hogy az életünk elfeledett napok sorozata. Mindent későbbre tartalékolunk, hogy boldogan élhessünk később. Utazz! Később. Találj párt! Később. De minden megváltozhat egy csapásra. És mindaz, amiről lemaradsz, kristálytisztává válik.