Idézetek a Carpe diem életérzésről
(550)
Sosem szabad idegeskedned semmilyen dolgon sem. Ami ma fontosnak tűnhet, holnap már nem lesz az.
Túlságosan pörög ma a világ, és minket is túlságosan pörgetnek. Már-már társadalmi elvárás, hogy pörögjük szét az agyunkat: a sok "most azonnal", a sok határidő, a sok "most rögtön"... és ez nem feltétlenül jó, nem feltétlenül egészséges. Néha meg kell tanulni behúzni a kéziféket, egy picit lelassítani, egy picit visszavenni, és egy picit megélni azt, amiben tényleg vagyunk.
A "minden pillanatnak szakítsd le a virágát" stratégia hosszú távon kudarcra vezet, míg a folyamatos munkálkodás és a jövőbe való befektetés a siker stratégiája.
Nem beszélünk a múltról. Ami volt, már nincs. Nem érdemes rágódni rajta. Csak a mának élni, ez a lényeg!
A jövő már csak ilyen. Nem tudjuk, mit hoz. Egy adott pontban el kell fogadni, hogy nem tudhatjuk. Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol éppen tartunk.
Minél tovább élsz, annál nehezebb megragadni a pillanatot, minden egyes betoppanó pillanatot. Nem a múltban vagy a jövőben élni, hanem ténylegesen itt.
Amikor a legrosszabb félelmeink beteljesülnek, amikor minden, amire számítottál, eltűnik, valami még mindig hajt, hogy helyrehozzuk a múltat, vagy hogy ráérjünk a jövőre. Amikor az egyetlen dolog, amire figyelnünk kellene, az a jelen. És a jelen számtalan lehetőségeire.
Pástétomok! Ti vagytok egyetlen szenvedélyem,
Ha megpillantalak, gyorsabban jár a vérem.
S ó, hogy dobog szivem, mily izgatott ütemre,
Ha illatos kunáfa s vaj, méz a tálca terhe!
Arra koncentráljon, ami érdekes, élje meg négyszázszázalékosan a dolgokat ahelyett, hogy csak éldegél, és magában morogva várja, hogy az égből hullik az ölébe a változás.
Lakasd jól a szemed csodával (...), élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze.
Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap (...). És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap.