Idézetek a Carpe diem életérzésről
(569)
Csak egyetlenegyszer futhatsz neki az előtted álló napnak. Huszonnégy órával gazdálkodhatsz, nem többel és nem kevesebbel. Szinte észre sem veszed, már el is repült és örökre elveszítetted. Igyekszel majd, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle? Biztatod-e majd magad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, amire képes vagy? Mi mindennel töltöd meg a mai napot, mielőtt kicsúszik a kezeid közül és alámerül a múlt hullámaiba? Ha holnap megkérdik, mit csináltál ma, tényleg beéred egy lemondó "semmivel"?
A teljes élet felé vezető első lépés az, hogy a jelenre fókuszálj, arra a feladatra - legyen könnyű vagy bonyolult -, ami éppen előtted áll.
Az üresség állapota, amikor nem gondolsz semmire. Nem könnyű elérni. Még gyakorló szerzetesek is nehéznek tartják. De amikor visszanézel napjaidra, rájössz, hogy voltak pillanatok, amikor öntudatlanul is elérted. Felnézel az égre, és azt gondolod: "Ó, milyen gyönyörű felhő", és szájtátva bámulod. Aztán feleszmélsz az ábrándozásból, és azt mondod: "Mire is gondoltam az előbb?" Arra biztatlak, hogy becsüld meg ezeket a pillanatokat.
Az élet értékét nem a hosszúságával mérjük. Az a fontos, hogyan használjuk ki a ránk bízott életet. Te hogyan használod ki ma az életed?
A múltnak le kell zárulnia, szerintem nem szabad sajgó szívvel visszagondolni különböző olyan helyzetekre, amiket már nem tudunk újra megélni vagy megváltoztatni. A jövő pedig bizonytalan, a jövőt a jelenünk teremti meg, ezért nem akarok rajta sokat gondolkodni. Én most, ma akarok élni!
A többség - szinte elenyésző kivétellel - kispórolja magát az életből. Lábujjhegyen mennek végig az életükön egészen a sírig. Ha megnézed a járókelőket az utcán, a legtöbben olyanok, mint az élőhalottak. Csak vonszolják magukat. Nincs bennük élet, nincs bennük tűz, üres a tekintetük, eltűnt belőle a ragyogás, amely gyermekként még ott volt. Az, amit a legtöbb ember életnek hív, valójában csak meggyalázása annak a felbecsülhetetlen értékű ajándéknak, amelyet kaptunk. Annak a csodálatos lehetőségnek, hogy létrehozzunk valamit. Jobbá tegyük a világot. Mesterművet alkossunk az életünkből.
Ha túl sokáig vársz annak eldöntésével, hogy mihez akarsz kezdeni az életeddel, egyszer csak arra ébredsz, hogy véget ért.
A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).
Ne arra gondolj, amit elvesztesz! Arra gondolj, mennyit kell még kapnod az élettől! Élj!
A kaland az, ami egyik percről a másikra történik; aminek nincsen tegnapja és nincsen holnapja. Minden egyéb nyárspolgári életmód.