Idézetek a Carpe diem életérzésről
(608)
Gyönyörű október van, és a születésnapom, megajándékozom magam a legnagyobbal, ami valakinek adható: megrögzítem hűtlen emlékezetemnek a romladékony, múlékony, keserves és édességes Pillanatot.
Most már tudom, mit rontottam el. Mit kellett volna máshogy csinálni. Élni kellett volna. Mindazt, ami megtörténik velem. Sőt, élvezni. Van, akinek ez magától értetődő. Van, akinek dolgoznia kell ezért.
Nem vettem észre a pillanatokat. Azt mulasztottam el, ami éppen velem történt. Vagy körülöttem. Senki sem figyelmeztetett. Nem mert, vagy eszébe se jutott. Tettem a dolgom, és hagytam, hogy a dolgok maguk alá temessenek. Úgy építettem fel az életem, hogy körbevettem magam feladatokkal. Ha nem volt, kreáltam. Ha volt, kerestem még többet.
Az Alzheimer diagnosztizálása (...) előtt te magad voltál a gátja, hogy megéld a pillanatot. Utána a betegség volt az akadálya, hogy értelmet nyerjenek a pillanatok. De nekem egészségesen is csak annyi jut, hogy futok a pillanatok után.
Lehet, hogy valaki azt mondja, figyelj ide, most meg kell szenvedni a jövőért - dehogy akarom én megszenvedni! Ugyan minek kellene? Nem is biztos, hogy megérem! Most legyen jó, és akkor jó volt a múlt is, a jelen is, a jövőt majd csak kibekkelem! Remélem, szintén jól!
Ha a jelenben úgy cselekszel, hogy az eszed már a jövőben jár, akkor jelenlegi tettedet már megosztott lélekkel teszed, így pedig nem érheted el, amit akarsz. A mostani cselekvésbe az egész lelkedet vidd bele!
Ha az ember a pillanatnak él, az ejtőernyős szabadesés szórakozás. Csak akkor válik nyomasztóvá, ha az ember azzal is törődni kezd, hogy mi lesz a következő pillanatban.
Itt és most kell élni az életet. Ahelyett, hogy vakon bízva egy ugyancsak kérdéses túlvilágban, elfecsérelnénk.
Nemrég (...) néztem az utcán az embereket, akik lehajtott fejjel, unottan siettek a dolgukra. A legszívesebben rájuk kiabáltam volna: éljetek már, de úgy igazán! Akkor nem tettem, de most bepótolom... ne gondolkozz túl sokat! Menj és cselekedj! Használd ki az életet!
Ha valamit mondani akarsz, akkor mondd! Ha kíváncsi vagy, kérdezz! Ha úgy érzed, szereted, mondd ki: szeretlek! Öleld meg, csókold meg, most azonnal! Most, most, most.
A lényeg, hogy ne foglalkozz a jövővel és a múlttal, a lényeg az, hogy békülj meg a jelennel.
Ha felismered, hogy te csak ez a pillanat vagy, ezzel együtt azt is elfogadod, hogy a végtelen lehetőség is te magad vagy.