Idézetek a Carpe diem életérzésről
(475)
Minden csók az utolsó lehet, még harminc éves házasság után is (...). Az egész úgy elröppen, mint az egzotikus szigeten átélt egyszer-történik-meg-az-életben-pillanat. A kihívás az, hogy ezt mindig tartsd a fejedben.
Élvezd az életet! Ez alap! Amikor csak lehet, találj valakit, akit megmenthetsz, és mentsd is meg! (...) Ne lógasd az orrod amiatt, ami már megtörtént, és amiatt se, ami megtörténhet! Csak élj a "most"-ban! Légy itt most!
A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derűvel, s laza lelki tartással (...). Majd jön, ha jönnie kell!
A múltat is csak elképzelitek. Azt mindenki olyannak látja, amilyennek akarja. Nyiss csak ki egy történelemkönyvet. A jövő meg annyit ér, mint az ötéves terv, meg a propagandaosztály többi álma. Észre sem veszitek, hogy amíg ti a múlttal meg a jövővel bajlódtok, elmegy mellettetek az élet.
Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
Nem élhetem úgy az életem, hogy minden pillanatban bajom eshet, és nem is fogom, hogy mert az nem élet.
Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad! Még akkor is, ha holnap meghalsz! Mert a felhő nem győzhet a Nap felett!
Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő.
Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjuság.
Az "élj a mának!" is szép elv lehet, de a normális emberi élet méltóságát az időben való szabad mozgás, otthonosság jelenti.
Merd tisztelni a múltat, de ne kötődj hozzá. Merj őszintén igent mondani, és merj őszintén nemet mondani. Merj tévedni. Merj igaz lenni. Merj valós lenni. Merj itt lenni. A mában.