Idézetek a Carpe diem életérzésről
(580)
Néha szeretném úgy venni a napot, ahogy jön. Enni, amikor éhes vagyok, aludni, mikor álmos vagyok, szeretni, amikor szerelmes vagyok. Sőt talán még dolgozni is egy kicsit, amikor kedvem van. Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy csak lebegjek, vagy esetleg elmerüljek.
Nem hagyhatod, hogy a jövő elvesztése miatti félelem megakadályozza, hogy megéld a mát.
Csak a jóra emlékezz,
Őrizd, mi szép!
Ami rossz, majd bölccsé tesz,
Ne a múltban élj,
Mert rohan az élet!
Csak az a fontos, nagyságos úr, hogy ne sokat gondolkozzon az ember; ha nem gondolkozunk, nincs semmi baj. Legtöbbször abból lesz a baj, hogy gondolkozni kezdünk.
Amikor rajtakapod magad, hogy már megint a múlton rágódsz vagy a jövő miatt aggódsz, gondolj arra, hogy pontosan ott vagy, ahol most lenned kell!
Annyi időt töltünk a múlton vagy a jövőn való rágódással, hogy elfelejtjük, mekkora szerencse, hogy még mindig itt vagyunk, és gyönyörű dolgok vesznek körül.
Fontos szerintem, hogy ne csak a múlt történéseivel és a jövő tervezgetésével foglalkozzunk, hanem hogy legyünk a jelenben is. Nagyon nem mindegy, hogy leéled az életed, vagy hogy megéled az életed.
Egy percre ma
Oly boldog voltam s oly boldogtalan,
Tudva: e perc egy percig tart csupán -
És aztán vége van.
A múlt hatalmas hely, tele mindenféle dolgokkal. Bezzeg a jelen! A jelen pusztán egy keskeny hasadék, ahol csak egy szempárnak van helye. Az enyémnek.
Üljünk ki, nézzük, milyen gyönyörűen megy le a nap, és a gyereket, ahogy a kutyával játszik! (...) Élvezzük azt, hogy szeretjük egymást, és vegyük észre a szépet magunk körül! Miért kell mindig arra koncentrálni, hogy mit kell még csinálni? Élni kell!
Az ember életében a céltalanság a legveszélyesebb. (...) Látom, hogy a gyerekek úgy jönnek az iskolába: "valahogy ússzuk meg a mai napot". Azt mondom nekik: "Gyerekek, meg fogjátok úszni. A mát is, a holnapot is. De így fogjátok leélni az egész életet, hogy megúsztuk?" A halált nem fogod megúszni. Ha csak erre törekszel, akkor semmi nem lesz az életedből. Az életet nem megúszni kell, hanem megélni. Úgy eltölteni, hogy nyomot hagytunk. A hegymászót azért nem értik az emberek, mert ő nem akarja megúszni, sőt ki is hívja a sorsot maga ellen azzal, hogy elébe megy a nehézségnek. De ezt itt lent is meg tudjuk tenni.
Csak egyetlenegyszer futhatsz neki az előtted álló napnak. Huszonnégy órával gazdálkodhatsz, nem többel és nem kevesebbel. Szinte észre sem veszed, már el is repült és örökre elveszítetted. Igyekszel majd, hogy a lehető legtöbbet hozd ki belőle? Biztatod-e majd magad, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, amire képes vagy? Mi mindennel töltöd meg a mai napot, mielőtt kicsúszik a kezeid közül és alámerül a múlt hullámaiba? Ha holnap megkérdik, mit csináltál ma, tényleg beéred egy lemondó "semmivel"?
A teljes élet felé vezető első lépés az, hogy a jelenre fókuszálj, arra a feladatra - legyen könnyű vagy bonyolult -, ami éppen előtted áll.
Az üresség állapota, amikor nem gondolsz semmire. Nem könnyű elérni. Még gyakorló szerzetesek is nehéznek tartják. De amikor visszanézel napjaidra, rájössz, hogy voltak pillanatok, amikor öntudatlanul is elérted. Felnézel az égre, és azt gondolod: "Ó, milyen gyönyörű felhő", és szájtátva bámulod. Aztán feleszmélsz az ábrándozásból, és azt mondod: "Mire is gondoltam az előbb?" Arra biztatlak, hogy becsüld meg ezeket a pillanatokat.
Az élet értékét nem a hosszúságával mérjük. Az a fontos, hogyan használjuk ki a ránk bízott életet. Te hogyan használod ki ma az életed?