Idézetek a Carpe diem életérzésről
(498)
Az ember soha nem tudhatja, mennyi ideje van hátra. Senki nem garantálhatja, hogy megérjük a holnapot. Itt, ebben a minutumban kinyiffanhatok. Egyetlen szemvillanás alatt.
Azt senki sem akarja elfogadni, hogy ami hátravan, az valóban napokban, órákban, percekben kifejezhető, és ezzel a perccel is, most, amit erre a töprengésre használt el, kevesebb lett.
A söpredéket arra tanították, hogy türelmetlen legyen; hogy ne higgyen a múltban, se a jövőben. Arra tanították, hogy csak a jelenben higgyen, és benne élje ki mohó vágyait.
Néha azok a legjobb dolgok, amiket nem tervez meg előre az ember, amiket a pillanat hevében határoz el.
Nagyobb terveid vannak, mint a pillanat örömének a megragadása. De ne vesd el a pillanat örömét a bizonytalanért!
Azon kellene munkálkodnunk, hogy békében éljünk, nem azon, hogy kipipálhassuk a következő feladatot is a listánkon, miközben azt hajtogatjuk magunknak, hogy amint azzal végeztünk, AKKOR majd elkezdünk élni. Ne halogassunk tovább - fogy az idő. Vagy megtanulunk felébredni, vagy álomtól kábán sétálunk a halálba.
Az embernek mindig úgy kell magára néznie, mintha másnap meghalna. Az az idő öl meg, amelyről azt hisszük, hogy még előttünk van.
Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bűntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tűnik.
Most ide figyelj! Ne izgasd magad! Légy egyszerű! Vétkezik valaki? Maga ellen vétkezik! Történt veled valami? Nem baj! Minden, ami ér, a mindenség törvénye szerint kezdettől fogva elvégeztetett, elhatároztatott számodra! Minek a sok szó? Rövid az élet. Használd ki a jelent okosan, igazsággal.
Bármelyik pillanatban eltűnhetsz! Most is. Vagy most. Vagy most. Amilyen gyakran csak lehet, olyasmivel foglalkozz, amelynek során boldogan halnál meg.
A szeretet lényege, hogy fogjuk a másik kezét, akivel törődünk, és a jelenben élünk. A múlt és a jövő csak mítosz. Nem valóság. A múlt nem más, mint a már elhalt jelen, a jövő pedig soha nem is létezett, ugyanis mire odaértünk hozzá, jelen lett belőle. Csak a jelen számít, az örökké változó, nyughatatlan jelen, amely oly könnyen elillan.
Az nem baj, ha az ember a mának él, de az a legszebb a jelenben, hogy még előttünk a jövő.