Idézetek a Carpe diem életérzésről
(508)
A múlt már elmúlt, tanulj belőle és hasznosítsd a tapasztalatokat, a jövő pedig az alapján változik, amit most teszel. Bárhol is vagy, bármikor is vagy, az életed mindig itt és most van.
Ha tudnád, mikor ér véget ez az életed, akkor (...) elveszne ezzel az élet szépsége, a pillanat értéke, mert folyton azon töprengenél, ami lesz, és nem azt élnéd meg, ami van. Az élet mindössze egy pillanatnyi gyorsan tovatűnő villanás.
A múltat magunk mögött hagytuk. Nem változtathatjuk meg, bármennyire szeretnénk is. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak a jelent ismerhetjük, ezt a percet.
A múlt nem jön vissza, a jövő pedig még nincs itt. Szóval élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó. És az egyik majd az is lesz.
Gyakran előfordul, hogy gondolataink csapdájába kerülünk - miközben a múlton rágódunk vagy a jövőn tépelődünk, elszalasztjuk a jelent.
Az ember soha nem tudhatja, mennyi ideje van hátra. Senki nem garantálhatja, hogy megérjük a holnapot. Itt, ebben a minutumban kinyiffanhatok. Egyetlen szemvillanás alatt.
Azt senki sem akarja elfogadni, hogy ami hátravan, az valóban napokban, órákban, percekben kifejezhető, és ezzel a perccel is, most, amit erre a töprengésre használt el, kevesebb lett.
A söpredéket arra tanították, hogy türelmetlen legyen; hogy ne higgyen a múltban, se a jövőben. Arra tanították, hogy csak a jelenben higgyen, és benne élje ki mohó vágyait.
Néha azok a legjobb dolgok, amiket nem tervez meg előre az ember, amiket a pillanat hevében határoz el.
Nagyobb terveid vannak, mint a pillanat örömének a megragadása. De ne vesd el a pillanat örömét a bizonytalanért!
Azon kellene munkálkodnunk, hogy békében éljünk, nem azon, hogy kipipálhassuk a következő feladatot is a listánkon, miközben azt hajtogatjuk magunknak, hogy amint azzal végeztünk, AKKOR majd elkezdünk élni. Ne halogassunk tovább - fogy az idő. Vagy megtanulunk felébredni, vagy álomtól kábán sétálunk a halálba.