Idézetek a Carpe diem életérzésről
(621)
Az az ember, akit nem tart fogva a jövő, olyan, mint az ég madara és a mezők lilioma. Nem fél a holnaptól. Teljesen a jelenben él.
Intenzívebben kell élni, minden most kell és azonnal. Nem fizetünk több nyugdíj-előtakarékosságot, amikor azt mutatja az orvosi szakvélemény, hogy közel az idő, telefonos applikációnk megmutatja, hol bulizik együtt a többi utolsó éves koronás. Aztán lesz, ami lesz. Négy nap múlva rezignáltan konstatáljuk, hogy vesztettünk, és megveregetjük saját vállunkat, hogy helyesen döntöttünk, amikor nem a nyugdíjas évekre koncentráltunk, nem azt mondogattunk, hogy majd, ha a gyerekek kirepültek, meg majd, ha több időnk lesz, meg majd, meg majd, hanem belecsaptunk a lecsóba, és kipréseltük az életből még időben, amit lehet.
Az életet intenzíven kell élni, napról napra, percről percre, kiélvezni minden pillanatot akár egyedül, akár együtt.
Meg kell tanulnod a pillanatnak élni. A múlt már elmúlt, a jövő pedig elérhetetlen. Csak a most számít.
Ne halogass! Ha valamit mondani akarsz, akkor mondd! Ha kíváncsi vagy, kérdezz! Ha úgy érzed, szereted, mondd ki: szeretlek! Öleld meg, csókold meg, most azonnal! Most, most, most.
Felnőtt emberként állandóan magunk mögé, a múltba nézünk, vagy a jövőért aggódunk. Egyetlen pillanatot nem élünk meg, ez a jelen. Pedig ez volna maga az élet.
Van, akinek az edzőteremben légkondi kell, hogy ne izzadjon. Én júliusban is sapkát hordok, hogy izzadjak.
A fizikai börtönnél szörnyűbb a belső börtön, a lelki börtön. Mi a jobb: élni teljes erővel, kipróbálni magamat ebben is és abban is, bátran elébe menni az új megtapasztalásának, a veszélyeknek és a kalandoknak, nem félve a nehézségektől, legyőzve a lehetőségeim határait, keresztülmenni megpróbáltatásokon, városokon és országokon, győzelmeken és vereségeken, szomorúságokon és örömökön - vagy pedig egész életen át húzni magunk után egy unalmassá vált munka igáját, vonszolni egy nyomorúságos létet, azzal az egyetlen gondolattal, hogy "bárcsak ne történne semmi", nehogy összedőljön ez a szánalmas kis világ amiatt, mert a lelkem fél élni?
Gyújtsd meg a gyertyákat! Használd a szebb ágyneműt! Vedd fel a drága fehérneműdet! Ne tartogass semmit a különleges alkalmakra! A ma a különleges.
Legtöbbször vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn szorongunk. De minek? Az élet a jelenben zajlik! És mégis, abszurd módon tartósan a jelenben maradni a legnehezebb.
Néha szeretném úgy venni a napot, ahogy jön. Enni, amikor éhes vagyok, aludni, mikor álmos vagyok, szeretni, amikor szerelmes vagyok. Sőt talán még dolgozni is egy kicsit, amikor kedvem van. Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy csak lebegjek, vagy esetleg elmerüljek.
Gyönyörű október van, és a születésnapom, megajándékozom magam a legnagyobbal, ami valakinek adható: megrögzítem hűtlen emlékezetemnek a romladékony, múlékony, keserves és édességes Pillanatot.