Idézetek a Carpe diem életérzésről
(468)
Egész életemben menekültem. Rosszul voltam a csendtől. Úgy gondolom, mikor meghalok, akkor is csöndben leszek, tudod, az idők végezetéig. De most, ez a pillanat... hangos lesz!
Nem élhetem úgy az életem, hogy minden pillanatban bajom eshet, és nem is fogom, hogy mert az nem élet.
Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad! Még akkor is, ha holnap meghalsz! Mert a felhő nem győzhet a Nap felett!
Az ember mindig azt hiszi, van még idő. Halogatja a dolgokat. Aztán hirtelen nincs több idő.
Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjuság.
Az "élj a mának!" is szép elv lehet, de a normális emberi élet méltóságát az időben való szabad mozgás, otthonosság jelenti.
Merd tisztelni a múltat, de ne kötődj hozzá. Merj őszintén igent mondani, és merj őszintén nemet mondani. Merj tévedni. Merj igaz lenni. Merj valós lenni. Merj itt lenni. A mában.
Élvezd ki az életed! Szívd be a levegőt, ízleld a borokat, csókold a lányokat, és sose feledd, hogy a másik ember meséi sohasem lesznek olyan kalandosak, mint a sajátjaid!
Ki a mát csak arra használja, hogy a holnap s tegnapról gondolkozzék, s kinek jelene csak emlékekből s reményekből áll, az soha megelégedve nem érezheti magát. Nincs oly boldog élet, melynek szomorú pillanatai, sőt időszakai ne volnának; s ki nem tud vagy nem akar felejteni, s a jelen szűk lapjain egész múltjának szomorú történetét följegyezve hordja, ne panaszkodjék, ha arra semmi más nem fér.
Visszanézve persze nyilvánvaló, hogy mind tudtuk: ez egy lopott perc, időleges boldogság, egy ábránd, ami egyszer majd úgyis véget ér.
A carpe diem nagy bölcsesség, de nincs ma tegnap és holnap nélkül. Csak együtt érvényesek. És amit tettünk vagy mondtunk a múltban, annak következményeit viseljük most.