Idézetek a célokról
(979)
Aki tudja, honnan érkezett,
és azt is, hová tart, annak
hiába mondod, hogy ő tévedett,
ő tudja csak igazán, milyen a túlsó part.
Aki hisz abban, amiről álmodik, és
létezik számára magasztos cél,
Ő az állandó, minden más változik,
sohasem felejti el, amiért él.
Mindig vár valami az út végén, de ha nem vagy hajlandó elmenni, hogy megnézd, mi az, akkor nem is kellene az úton lenned.
Mindenkit arra biztatunk, hogy váltsák valóra az álmaikat. De az ember csak arról álmodhat, amit el tud képzelni, és - a szülő- vagy lakóhelytől függően - korlátok közé szorulhat a képzelőereje. (...) Csakhogy a lehetőségeink felső létrafoka jóval a közvetlenül megtapasztalt környezeten túl található.
Minden kedvenc történetemben van egy pillanat, mikor nem tudni, mi fog történni. Új ötletek, új emberek, új erőpróbák: réteges, mint az articsóka. Ilyenkor jönnek az új kivások. Ez a legizgalmasabb. Persze jönnek a kétségek is, az aggódás, de annyit tudok, hogy ez az én sztorim.
Ha légvárakat építünk, azok nem szükségszerűen fognak elvészni; ott vannak, ahol lenniük kell. Most már csak alapokat kell építenünk alá.
A fejetlenség nem gödör. A fejetlenség létra. Sokan próbálják megmászni, de lezuhannak róla, és nem vágnak neki megint. A zuhanás összetöri őket. Másoknak megadatik a lehetőség a feljutásra, de nem élnek vele. A birodalomba kapaszkodnak, az istenekbe, vagy a szerelembe, káprázatokba, mert csak a létra valódi, és nincs más, csak a mászás.
Ha nem látod a célját annak, amit csinálsz, ne csináld, mert tetteiddel nem alkotsz, hanem rombolsz.