Idézetek a célokról
(713)
Amikor már azt hiszi az ember, semmi értelme az életnek (...), hirtelen ráébred, hogy egyenesen halad egy cél felé.
Ég és föld van aközött, ha valaki véletlenül botlik bele valamibe, illetve ha tudatos tervet valósít meg.
Az ember szenvedélyesen hihet olyasmiben, amit mások őrültségnek tartanak, sőt hatalmas sikereket is elérhet benne.
Az egész egy ördögi kör. Ha beteljesül egy álmod, hamarosan azon kapod magad, hogy újabbat dédelgetsz magadban, egy még bonyolultabbat, még nagyravágyóbbat - még veszélyesebbet.
Úgy vagyunk összerakva, hogy mindig újabb és újabb módokat eszelünk ki a teljesítőképességünk ellenőrzésére. Ez a vágy valahol utazói génjeink között rejtőzik.
Inkább a lehető jót akarom elérni középúton, mint a képzelt jót, melyet tán csak másvilágon lelendünk fel.
Vannak olyan esetek, amikor csak a siker számít. Az számít, hová jutottál (...). Nem az, hogyan utaztál odáig.
Nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt.
Előrenézni csak úgy lehet, ha visszanézel, megvizsgálod, hogy mi történt. De visszanézni lehet úgy is, hogy nem nézel előre, nem akarsz azzal foglalkozni, mi lesz a jövőben.
Az embernek kell hit, kell, amiért lelkesedni lehet, kell hogy érezze, nem fölösleges, hiábavaló az élete.
Bujkálni, hazudni, félelemben élni és letagadni, hogy ki vagy. Ez egy céltalan élet. És egy céltalan élet egyáltalán nem élet.
Nem követelheted az embertől, hogy bátor legyen, ha nem tűzöl eléje egy célt, amiért érdemes bátornak lenni.
A tervek változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral.
Semmi nem történik véletlenül, és nagyon tudatosan kell látni a célt, ami bármikor valósággá válhat.
Az életben kevés dolog halad tervszerűen. De sokat lehet tenni azért, hogy valamennyire azért úgy menjen. Tanulni kell, erőfeszítéseket tenni, kísérletezgetni és főleg bátornak lenni.