Idézetek a célokról
(975)
Minden kedvenc történetemben van egy pillanat, mikor nem tudni, mi fog történni. Új ötletek, új emberek, új erőpróbák: réteges, mint az articsóka. Ilyenkor jönnek az új kivások. Ez a legizgalmasabb. Persze jönnek a kétségek is, az aggódás, de annyit tudok, hogy ez az én sztorim.
Ha légvárakat építünk, azok nem szükségszerűen fognak elvészni; ott vannak, ahol lenniük kell. Most már csak alapokat kell építenünk alá.
A fejetlenség nem gödör. A fejetlenség létra. Sokan próbálják megmászni, de lezuhannak róla, és nem vágnak neki megint. A zuhanás összetöri őket. Másoknak megadatik a lehetőség a feljutásra, de nem élnek vele. A birodalomba kapaszkodnak, az istenekbe, vagy a szerelembe, káprázatokba, mert csak a létra valódi, és nincs más, csak a mászás.
Ha nem látod a célját annak, amit csinálsz, ne csináld, mert tetteiddel nem alkotsz, hanem rombolsz.
Semmi sem lehet erős, semmi sem nagy és következéseiben tiszteletre méltó, ami cél és határ nélkül széjjelfolyt; aminek nincs pontja, melybe összeboruljon, honnan elágazzék.
Annyi mindenre figyelünk, hogy szétfolyik a figyelmünk, és aki ennek ellenére tud koncentráltan ténykedni, (...) a saját munkájában, a saját hivatásában oda tudja tenni magát, az már önmagában egy versenyelőny lehet a többiekkel szemben, akik százfelé figyelnek.