Idézetek a csókról
(250)
Egy átlagos férfi inkább vállalná, hogy ülepen lőjék, mint hogy egy nő "kellemesnek" minősítse a csókját.
Mi lehet romantikusabb annál, mint amikor két szerelmes szorosan összesimul, mélyen egymás szemébe néznek, és - mintegy az idilli pillanat betetőzéseként - ajkuk szenvedélyes csókban forr össze? E pillanatban a gravitáció megszűnik, mintha a csók a szeretőket a létezés más szférájába röpítené, a banális hétköznapok világa fölé.
Adj hát csókot ezerszer, és ha adtál,
adj még százszor, utána ezret adj és
százat s újra csak ezret, újra százat.
A csókolózás univerzális nyelv, amit legjobban értelmezni azok tudnak, akik részesei az érintkezésnek.
Az emberi képzelet összes nagy látomása közül semmi nem annyira megragadó, mint a pillanat, amikor a szerelmesek szenvedélyes csókban forrnak össze.
Lehet, hogy eltérő a bőrünk színe, a nyelvünk és a szokásaink, de a csók a világ minden táján a legegyetemesebb és legemberibb gesztus, amiben osztozunk.
A színésznő csókja elbizonytalanít. Soha nem tudhatod, hogy komolyan gondolja vagy csak gyakorol.
Az igazán jó filmes csókhoz kell, hogy működjön a színészek között a kémia. Ha ez hiányzik, a csók üres és hatástalan.
A csókban nincs mit bizonygatni. Vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott. A csók tökéletes hazugságvizsgáló.
A csók az eszményről szól, nem a valóságról. Egy pillanatra felfüggeszti a valóságot és újra tökéletessé varázsolja a világot.
A csók, mármint az igazi csók, szétzúzza a megszokást, elfelejteti a kicsinyes vitákat, féltékenységeket és a házasélet mindennapjaira rátelepedő apró nyűgöket.