Idézetek a csókról
(227)
Ha érzel valaki iránt valamit, akkor (...) egyetlen csóktól megtorpannak röptükben a madarak.
Mikor csókolóztak, az olyan volt, mint felcsapni a főkapcsolót egy elhagyott házban, és látni, hogy az áramkörök nemcsak élnek, de még erősebbek is lettek a használatlanságtól.
Elmondjam, milyen volt maga a csók? Hát, várjál, hogyan is kéne elmondanom. Olyan sikamlós, nyálas, olyan puha. Mintha beledugnád a nyelved egy kagylókonzervbe. Nem ettem még kagylókonzervet, de el tudom képzelni, hogy az állaga olyan lehet a csóknak, vagyis a nyelveknek, ahogy sikamlanak egymással, vagy nem tudom. Az íze persze nem olyan, kár is ezen poénkodnod, el is hánytam volna magam. (...) Nem megy nekem ez a csókhasonlat, hagyjuk. Csók volt, és kész. Vagy várjál, megvan! Mintha egy élő, lüktető, meleg eperbe dugnád a nyelved, az meg visszatámad.
A pillanat, amikor az ajkad az én ajkamhoz ér: abban a pillanatban azt akarom, hogy megálljon az idő, és ússzunk a semmiben, míg világ a világ.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.
A mosolygáson kívül a csókolózás a legjobb dolog, amire a szánkat használhatjuk.
Csókolj meg! (...) Csak egyszer. Aztán elmegyek. Elmegyek és elfelejtelek. Csak egy sóhajt hagyok az ajkaidon, egy emléket. Kérlek... csak most az egyszer! Csókolj meg, hogy meghalhassak! Küldj engem utamra! Mérgezz meg utoljára...
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A csók kötelez. A csók olyan, mint egy könnyelműen adott zálog, amit ismét vissza kell váltani. A csókot nem lehet semmivé tenni, lehazudni, elfelejteni akarni. A csók, az van még akkor is, amikor már nincs.