Idézetek a csókról
(216)
Csókolj meg! (...) Csak egyszer. Aztán elmegyek. Elmegyek és elfelejtelek. Csak egy sóhajt hagyok az ajkaidon, egy emléket. Kérlek... csak most az egyszer! Csókolj meg, hogy meghalhassak! Küldj engem utamra! Mérgezz meg utoljára...
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A csók kötelez. A csók olyan, mint egy könnyelműen adott zálog, amit ismét vissza kell váltani. A csókot nem lehet semmivé tenni, lehazudni, elfelejteni akarni. A csók, az van még akkor is, amikor már nincs.
Szerelemben, közeledésben, hódításban sok még a játék, vidám incselkedés és a nevetés. De amikor csókolsz, komolyra fordul a játék.
A filmekben mindig úgy van beállítva, mintha az első csók lenne a nagy durranás, ahogy az is. Te jó ég, de még mennyire, hogy az! De azt már elhallgatják, hogy micsoda nyomás van az emberen a második csók előtt. Hiszen akkor már rengeteg időd van gondolkodni, és egyre nagyobb várakozással tekintesz az újbóli találkozás elé.
Amikor megcsókolom, az olyan, mintha nyugtatót vennék be. Az egész testemen végigfutó, melengető érzés jótékony, csillapító hatással van a lázasan dolgozó agyamra.
Isten veled, leány,
Hosszú időre tán...
Ki tudja, látlak e,
E végső csók után...
Ereszd csókodba hát
egészen lelkedet,
Hogy lelkeddel vegyem
Te szent emlékedet.
Minden csók az utolsó lehet, még harminc éves házasság után is (...). Az egész úgy elröppen, mint az egzotikus szigeten átélt egyszer-történik-meg-az-életben-pillanat. A kihívás az, hogy ezt mindig tartsd a fejedben.
Mindig is féltem, hogy egyszer elveszítelek. Már az első csóknál féltem, mert ha van első, lesz utolsó is.
Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.
Az első ok, amiért érdemes élni, a csókolózás. (...) Olyan, mint a mennyei boldogság.
Epesztő, forró, balga láz
Égető lángja sorvaszt érted,
Egy csókodért mindent od`adnék
Egy csókodért nem kell az élet!