Idézetek dalszövegekből
(2766)
Egyszer minden véget ér
Búcsúzni kell
De minden percben ott a remény
Hogy egy új kezdődjön el
Ne nézz hátra, bátor légy
Az úton menj tovább
Hallgass a szívedre
Vezessen a vágy.
Mikor nehéz a súly és nem látod a végét az útnak,
Képek fakulnak,
A múltad felejtsd el, nem számít, honnan,
Csak az számít, hova, könnyek a porban,
A sorsom sodorjon el bárhova,
Akkor is én leszek az életem bajnoka.
Mikor sötétben jársz, te csak keresed a békét,
A célt, és mindenki támad ezért, de ne félj!
Mint 16 tonna fekete szén,
Húz le a kéz, mi a vállamhoz ér,
De megígértem magamnak, hogy kitörök én,
és nem török be, emlékszel, testvér!
A hited mikor elhagy és nincsen remény,
De el kellett esned, hogy bajnok legyél!
Úgy repedünk szét, mint üveggömb a ház falán
csak a halál marad az egyetlen, ami nem talán.
A szavakat könnyen elfeledjük. A szívünket mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi.
A bölcsek szerint csak az őrültek rohannak a végzetükbe,
De én megállíthatatlanul beléd szerettem.
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj.
Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Nem én vagyok a kezdet és nem én vagyok a vég,
Hidd el, hogy Jézusból egy is éppen elég,
Nem mondom neked azt, hogy nem érdekel,
Mert lehetnél te is az, aki itt énekel.
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Lennék a takaród, mely minden este veled van,
Lennék egy csillag, minden éjjel terád ragyogna.
Ha már túljutottam minden hegyen
Hogy ajkad számról mintát vegyen
Volna-e kedved megöregedni
Énvelem...