Idézetek dalszövegekből
(3061)
Harcolj azért, amit érzel,
az álmaidat ne add fel, kérlek,
s hidd el, egyszer a célba érsz!
Korán nőttem fel, de örökké gyerek maradok,
Rossz úton járok, mégis jó irányba haladok.
Odafent:
Azt mondják, nem rossz az a hely,
De az árnyékod nem vitted el,
Itt a magunkét cipelni kell.
Ne mondd, hogy nincs igazság, és nem is lesz itt már soha,
Törvényes rend a sorsunk, s nem mostoha.
Ne mondd, hogy nincs jövő és nincs több remény,
S nem vigasztal sem ének, sem költemény.
(...)
Ne mondd, hogy szembenézni mindenki fél,
Hidd el, hogy megfordulhat egyszer még a szél.
Nem igaz, rossz hír, hogy egy hiba vagy,
Egy vírus csak a planétán a nap alatt,
Hogy kihalt már a Földről a szeretet, a hála,
Meg a remény és a béke, a hit: nem igaz!
(...)
Te vagy rajta a legszebb szirom,
Ez az univerzum meg a rét.
Ha fekszel a ringben, és számolnak,
de te fejben végig máshol vagy,
magyarázd már meg az álmoknak,
hogy az ajtók végleg záródnak!
Maradok egyedül, és az úton továbbmegyek,
Számtalanszor becsaptak a baráti kezek.
Mocskoljatok tovább, nem veszitek el a kedvem,
Tudom, várjátok, de úgysem látjátok a vesztem.
Ha gyorsabb akarsz lenni, az úton egyedül indulj el,
de ha igazán messzire akarsz jutni, melléd egy társ is kell.
Ne a kérdések után fuss,
az egyensúlyra koncentrálj!
Hogy még előrébb juss,
válaszra kell találj.
Hosszú évek óta számoljuk a percet.
Ennyi elég volt, tegyünk végre rendet!
Szembefordulunk, megküzdünk az árral,
leszámolunk ma minden hazugsággal.
Rakjunk egy nagy tüzet, és hagyjuk porig égni!
Ha van miért meghalni, van értelme élni.
Holnaptól a világ a nevünket kiáltja,
hősöket szül majd a bátrak éjszakája.
Sosem leszek jó, már tudom, meg azt, hogy nem is akarok.
Tíz körömmel, térdre rogyva szárazföldet kaparok,
gödröt ások, belefekszem, átalszom egy századot.
Elfáradtam, beleuntam, és nem kérek bocsánatot.
Nincs mentség a bűneimre, ne is keress szavakat,
hisz jó szándékkal indul útnak minden önző akarat.