Idézetek dalszövegekből

(2809)

Ahol egy ajtó bezárul, ott mindig egy
újabb kinyílik, csak ezt kevesen értik meg,
ami már volt, elmúlt, ami meg jön, lesz majd,
figyeld a jelet, mit a szív elől a szem takar.

Deniz

Múlnak a percek és telnek az órák, de csak a most számít, ezt fogd fel,
ami volt, elmúlt, ami jön, lesz majd, ez így van rendjén, ne keseredj el,
bezárul egy ajtó, de nyílik egy másik, közel a cél, látod, nem sok kell,
az alagút hosszú, de ott van a végén a fény, amit keresel, ne felejtsd el.

Deniz

Nem számít, hova visz ez az út el,
a sötét felhőket az égről fújd el,
poros utakon és ösvények mentén
ha nem mennék, az nem is én lennék.

Deniz

Száz lábnyira állok,
De elesek a közeledben...

Shawn Mendes

Az időnk, mint vágtató vadlovak suhannak át az élet végtelen sztyeppéin. Csupán egy fűszál vagy benne egymagad, de együtt, mert összetartozunk, megéljük és túléljük a végtelen dombokat.

Kowalsky meg a Vega

Reggel lett, a rádióban esik,
Tejjel kifli, ha megyek a boltba,
Lenyeltem egy kétforintost,
Hogy telefonáljak a magányomba.

Kispál és a borz

Mivel szeretnél, ha nincsen szíved?
Azért jöttem, hogy elvigyelek.
Ülj mellém, én majd vezetek!
Hazamegyünk, megvan a helyed,
kapsz tőlem majd egy másik szívet!

P. Mobil

Egyedül alszom, a párnád még meleg.
Bújnék hozzád, hogy érezzelek,
álmomban fogom a kezed,
és reggel a tegnappal ébredek.

P. Mobil

Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
azt a kort már nem éred meg soha.

P. Mobil

Ezüstfenyő cserépben, egyetlen csillag az égen
Egyedül van, de mára pont elég,
Mindent átjáró fénye maga a mindenség.
Ma fogjuk meg egymás kezét!

Historica

Lábamra sár ragadt, súlya földre húz,
számomra nem maradt másik kiút.
Könny, vér és veríték új harcra hív,
holtnak hitt testünkben dobban a szív.

Pokolgép

Körülöttem mindenütt emberek,
egyedül vagyok a tömegben.
Szavakkal halálra szeretnek,
de szívükben nincs könyörület,
csak vak gyűlölet.

Pokolgép

A másik szobában senki van, csöndet csinál,
elszökik a napfény, mászik a ház falán,
anyám a konyhában a boldogságot főzi,
apám a kertben felszállásra vár.

Akarok szaladni, én is énekelni,
megállni mellette, bőszen integetni:
engem is vigyetek, messze, kicsit pihenni!
De apám csak annyit szól: maradj csak, erre senki se jár.

Szabó Balázs Bandája

Az égbolt üres, ezt tudja minden vak
De reggel felkel és ragyogni kezd a Nap.

Ákos

Van egy vékony szürke határvonal
A fekete és a fehér között,
De ezt éjszaka kétségkívül nagyon nehéz megtalálni.

Depeche Mode

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ