Idézetek dalszövegekből
(2993)
Hogyan tettél ilyen gonosszá? Utólag látom,
Hogy pokol volt a mennyország. (...)
Majd mással, máskor, máshogy talán,
Most fájó kívánságom a magány.
Kell az árnyék és kell a fény,
Hogy meglásd, miért érkeztél,
És hogyha úgy érzed, túl hosszú a tél,
A nyár majd pótol mindenért.
Tegnap még gyász,
Ma új remény,
Holnap talán
A világ tetején,
Csak az én kezemben van a sorsom.
Nem tudom, hogy rám ismersz-e, de
Látod, itt áll a srác, aki
Vett egy rock and roll gitárt,
Hogy azzal egész nap énekeljen, és
Szégyellnie soha ne kelljen, hogy
Azt csinálja csak, amire
Egész életében várt.
Nézd, fent, a háztetőn ott
Neked táncol a Hold,
Lenéznek rád a fénylő
Csillagok,
A sötét folyóparton
Álmos, nagy béka ül,
Hangtalan suhan egy kismadár,
Látod, ő is hazarepül.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél,
Aludj el,
Kisember,
Aludj el!
Ez a rulettkerék sem forog most már gyorsan,
Mindig ugyanaz a szám, ugyanaz a szín.
A gépből kivették már a tegnapi tételt,
Semmi sem olyan már, amilyen volt rég.
Gyere, fater, indulj, a motorod rád vár!
A szemüveged is itt van, tiszta már.
Erre az útra, most ne haragudj, de nem megyek veled,
Én maradok, az élet visszavár.
Kézen fogva sétáltunk
a boldogság mentén,
kettesben néztük a lemenőt.
Az egyetlen kincsem voltál,
de mindent elpakoltál,
ölelem a levegőt.
Volt idő, amikor a természeten múlt, hogyan maradhatunk életben. Most rajtunk múlik, hogy a természet hogyan maradhat életben.
Az erős is gyenge,
És egyszer a győztes is veszt.
A bátorból gyáva,
S az ártatlanból
a végén főbűnös lesz.
Az a szabad, ki lázadni mer,
S a szemébe néz az Úrnak.
Lecsukott szemmel a vesztes,
Akit bárki fenékbe rúghat.
Fájjon, hogy érezz,
Érezz, hogy fájjon,
Végre a véred vérré váljon.
Fájjon, hogy érezz,
Érezz, hogy fájjon,
De végre az élet
Szíven kell, hogy találjon.