Idézetek dalszövegekből

(3095)

Nem fogadtam meg
a saját tanácsomat,
Magam mellé vettem én
a csalfa barátokat.

Burai Krisztián

Senki nem tudja, hogy min megy a vita,
De senki sem enged, mondd, hol van a hiba?

Burai Krisztián

Van az úgy, hogy semmi sem jó,
és van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere, mondd, hogy akarod még,
és ezer év sem téphet szét.

Dés László

Szóljon a zene, amit pont neked írtak,
tekerd meg a gombot jól!
Ha túl halknak érzed, nem baj, ha néznek,
segíts bele tele torokból!

Abaházi Csaba

Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Csukott házakon nyitni ablakot,
Hova napsugár rég nem ragyog?
Meddig jössz velem, hogyha hívlak,
Hűvös messzi tájba menni mindhiába?

Presser Gábor

Ha legközelebb látlak,
Már nem figyelek rád,
Nem fordulok utánad,
Megyek csak tovább.

Ha nem vagy, úgyse jó,
Itt vagy, úgyse jó,
Akkor miért tegyem?
Egyszer már illene
Rendbe hoznom az életem.

Kovács Kati

Nem vagyok én apáca,
Nem élhetek bezárva,
Te sem vagy, kedvesem, börtönőr,
Engedj ki hát a hűvösből!

Zalatnay Sarolta

Mindannyian mások vagyunk,
Bár egyben-másban hasonlítunk,
Mindannyian mások vagyunk,
Még jó, hogy van néhány közös dalunk.

Halász Judit

Őneki más jelent az "igazából szerelem",
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.
Néha úgy érzem, tényleg elvette az eszemet,
De bennem van, hogy egyszer úgyis majd elfeledem.

Azahriah

Nem kell ide más
Ülök a fűben és csak várom a csodát
Szürkébb az ég is, mikor nem gondolok rád.

Azahriah

Aki tudja, honnan érkezett,
és azt is, hová tart, annak
hiába mondod, hogy ő tévedett,
ő tudja csak igazán, milyen a túlsó part.

Aki hisz abban, amiről álmodik, és
létezik számára magasztos cél,
Ő az állandó, minden más változik,
sohasem felejti el, amiért él.

Road

Úgyse marad a végén nekem más,
csak ezek itt, ezek a nagy hegyek.
Én itt születtem, itt halok meg,
boldog voltam, boldog leszek.

Road

Hajnal, országút, még egy ismeretlen táj.
Véget nem érő út visz megint valahonnét, valahová.
De hiszen én akartam így,
soha semmit meg nem bántam,
Csak tudod, régen volt, és már úgy hiányzik,
hogy a hegyeimet újra lássam.

Road

Hát megint itt maradtam, olyan egymagamban,
ismerős az érzés, de már régen hozzászoktam.
Tudod, mindennek vége egyszer,
aztán álmokat úgy temetsz el,
hogy abból születnek új remények,
amitől lehet, hogy mások majd félnek.

Road

Én most is szeretlek téged,
És ugyanúgy érzek,
És ott várok az út végén.
Kereslek álmaimban,
És azt akarom,
Szeress úgy, ahogy én.

Demjén Ferenc

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom