Idézetek dalszövegekből
(3200)
Díszbe öltözött a közöny,
És ajándékba közhelyek,
Az egész család frászban van,
Mert itt vannak az ünnepek.
Naivitásba csomagolva
A családregény látható,
Nézd meg hát a tévében:
Mindenki szép, szolid és jó.
Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég,
Békesség jelképe a gyertyaláng.
(...)
Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés,
Mikor lesz vége már, kis gyertyaláng?
Nullán vagyok jelenleg,
de leszek én még százon,
benned többé nem a lelkem
menedékét látom.
Bárhogy volt, mindent megtettem,
Látom már, el kell engednem.
Eltűnt egy részem,
Mindennek vége.
Csokit kap a jó gyerek,
Ám aki rossz volt, nem nevet:
Virgácsot kap a krampusztól
Sok finomság helyett.
A Mikulás aranyos, közvetlen,
adogat csokikat önzetlen.
A gyerekek azért is éljenzik,
mer` a Mikulás sohase vérengzik.
Úgy hiszem, a világ összes jelentéktelen történetét hallottam már,
de téged, akivel egy életen át ugyanazon a levegőn osztoztunk,
nem ismerlek.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.
Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom -
Minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
Meg se ismerné a hangom,
Hogyha felhívnám.
Nekem nem volt szabad
- Amikor én még kissrác voltam -
Őszintén hazudni, könnyezve nevetni.
Akkor még bámultam a felnőtteket,
Azt hittem, jó lesz majd,
Ha egyszer én is nagy leszek.
Kapsz ebédet és bakancsot,
Szerelmet kapsz és parancsot,
Aranyból van az egész ház,
Arany eső hulljon reád!
Az élet egy egyszerű játék fent és lent között. (...) Aki lent van, feljebb kerülhet. Aki fent van, csak lefele mehet.
Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál.
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár, régi láz,
Az a régi, égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?
Álmodtam egy világot, hol nincs több harc s a békének zaja szól.
Szívemből kívánom, e meghitt hely csak létezzen valahol,
Hol nem fáj a szegénység terhe, szárnyalunk a boldogságtól.
Ez volna Isten terve.
Hogyha meg akarod áldani a világot,
Először önmagadért kell kiállnod.
Azzal kezdj, kit a tükörben látsz,
így végre elindul a lánc.