Idézetek dalszövegekből
(2969)
Ha sírni látod a bohócot, tudd meg, hogy miattad sír,
arcán gördül végig minden, mit a szíve már nem bír.
Ha sírni látod a bohócot, nyújtsd feléje hűs kezed,
legyen tenyered forrás, miben arcát fürdeted!
Teljesen egyedül vagyok a gondolataimmal. Szerintem az elmém egy börtön, és sosem jutok ki.
Gyakran láncba verve élünk,
És soha még csak rá sem jövünk, hogy a kulcs nálunk volt.
Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok.
Hűtlen szökevény percek,
Tudom, mennetek kell.
Eltűnhet szép lassan minden az éjben,
De téged nem engedlek el.
Ülj ide mellém, kérlek! Nézzük, hogy táncol az élet!
Ahogy járja a táncát, fel fog kérni engem és téged,
És néha majd úgyis, párszor fáj minden csontod a tánctól,
De ha másnap is járod, a sebed begyógyul, és akkor látsz jól.
Amikor az ember megszületik, nincs semmije. Amikor meghal, akkor sincs. Mit veszített? Semmit!
Neked megköszönöm, hogy veled az lehetek,
Aki lenni szeretnék, akit nem csak elviselek.
Hiába új a század, még mindig ugyanaz fáj,
és ugyanaz az idő múlik, ami régen mindenkinek járt.
Csak a jóra emlékezz,
Őrizd, mi szép!
Ami rossz, majd bölccsé tesz,
Ne a múltban élj,
Mert rohan az élet!