Egészséggel kapcsolatos idézetek
(578)
Az évek során sikerült olyan sok bajt összegyűjtenem, ha most bemegyek egy kórházba és a liftesnő megkérdezi, melyik emeleten álljon meg, azt mondanám: "mindegy, drágám, amelyiken akarja."
Az emberek a rákot, szélhűdést, szívrohamot vagy valami más, fontos szervük megbetegedését árulásként fogják fel. A beteget megdöbbenti, hogy egy ilyen közeli (és eleddig nagyszerű) barátja, mint a saját teste, egyszer csak fogja magát, és sztrájkba kezd. A következő reakciónk az, hogy ha egy barát ilyen könyörtelenül cserbenhagy bennünket, akkor már nem is érdemes a barátságunkra. Az ebből eredő következtetés szerint pedig az már végképp lényegtelen, hogy ez a barát méltó-e hozzánk, vagy sem. Az ember nem fordulhat el saját hűtlen testétől, nem nyújthat be ellene petíciót, nem csinálhat úgy, mintha nem lenne otthon, amikor telefonon keresik. (...) Talán a test egyáltalán nem is barát, hanem ellenség, mely a betegség kezdete óta csak arra készül, hogy győzedelmesen a porig rombolja azt a felsőbb akaratot, amely eddig őt uralta.
A betegség az egyenlőség legeredményesebb harcosa. Mit sem számít se gazdagság, se életkor, se testsúly, se vallás, a beteg az beteg.
Amikor az ember tizenkilenc éves, még minden vezeték jó és feszes, minden kapcsolat tartós és szilárd.
Az emberi test egy tökéletesen működő, élő szervezet, és az esetek elsöprő többségében meggyógyítja magát. Ebben mi csupán segíteni tudunk, a gyógyulást gyorsíthatjuk.
Az alternatív orvoslás azt mondja, amit a betegek hallani akarnak. Pillanatok alatt hamis diagnózisokat dobál ki a biorezonanciás gép, a betegek pedig örülnek, hogy végre tudják, mi a bajuk. Az alternatív orvoslás egyszerű és világos válaszokat ad, holott a valóság bonyolult, nem fekete vagy fehér.
A rák nem mond semmit a lélekről, csak azt tárja fel, hogy testünk, bármily sajnálatos is ez, csak test és semmi egyéb.