Egészséggel kapcsolatos idézetek
(710)
Attól, hogy valakit felvesznek az orvosi egyetemre, még nem válik belőle empatikus, a beteg problémáját átérző ember.
Egészségügyünkben egyszerre van jelen a szükségkórházak nyomora és a világszínvonal, és nem tudhatjuk, melyik jut, ha baj van.
A kádári, az állam emlőin csüngő néplélek számára nagyon fontos, hogy minden ingyen legyen, mert nekünk az a jó. Mindegy, milyen, csak kapjuk ingyen. Az így szoktatott alattvaló a magasabb minőségért sem gondolja úgy, hogy megéri fizetni, a központilag kapott ellátmánnyal úgy van, hogy az olyan, amilyen, legfeljebb hőbörög, de nem érzi magát igazi ügyfélnek, aki joggal vár el minőséget. Ebből a pozícióból nem nagy a mozgástér: ha a jobb, hatékonyabb állami ellátásért több adót, járulékot vagy ne adj’ isten vizitdíjat kellene fizetni, azt elutasítja a többség - persze azért is, mert nem hiszi már el, hogy a befizetett összeget tényleg rá költenék.
Az egészségügy nehezen átlátható, összetett rendszer, de ettől még nem kell, hogy agybénító áhítattal tekintsünk rá.
Az orvos nem ér rá, ezért ha megműteni nem is kell magunkat, a betegségünkről érdemes önerőből is tájékozódni.
Általában rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e magunkat meggyógyítani, még ha az orvosok sokszor úgy is tesznek, mintha ehhez nem sok közünk volna.
Ha a bűnüldözés mindenben a jogszabályok szerint működne, bezárhatnánk a kórházakat.
Az életben, egészségben esett kár pénzre váltása gyötrelmes folyamat, és nem mindig látható benne az igazság, de jobbat még nem sikerült kitalálni.
Egy kis éhezés többet segíthet egy átlagos betegnek, mint amire a legjobb gyógyszerek vagy a legjobb orvosok képesek.
Azok a testek, amelyeken látszik, hogy nem tartják őket kordában sportolással, megvetést érdemelnek.
A minőségi ételt nem adják olcsón, de hosszú távon sokkal jobb nekünk és a természetnek is. Én úgy fogom fel, hogy ez egy olyan befektetés, amelyet hajlandó vagyok a családom egészségéért és a bolygóért vállalni. Minél több organikus terméket vásárolunk, annál valószínűbb, hogy az áruk is esni fog.
Vannak olyan emberek, akik jobban szeretik a betegséget, mert az talán ismerősebb nekik, és nem akarják feladni, még akkor sem, amikor már tudják, hogy meggyógyulhatnának belőle.
Amennyiben valóban sosem halunk meg igazán, akkor a koleszterin nem ölhet meg engem, legfeljebb egy kicsit hamarabb mozdít el erről a világról.