Egészséggel kapcsolatos idézetek
(593)
Gyógyítani nem lehet kotty bele szilvalé módjára. Csak úgy, ha őszinték vagyunk egymáshoz.
A betegség, sajnos, a legtöbb betegnek, gyereknek és felnőttnek egyaránt, nemcsak fizikai mozgásterét, hanem akaratát is korlátozza.
A neurológusok, talán sokkal inkább, mint más specialisták, megannyi tragikus esettel találkoznak - gyógyíthatatlan, könyörtelen, gyötrelmes betegségekben szenvedő emberekkel. Hogy az orvos ne azonosuljon túlságosan a páciensével, az együttérzés, szimpátia és bajtársiasság mellett szükség van egyfajta távolságtartásra is.
Az ember a tőle telhető módon vigyáz magára - amennyire tudja, védi magát, és ehhez joga van.
A kövérséggel (...) ugyanúgy vagyunk, mint a dohányzással, hogy egész egyszerűen nem mérjük fel azokat a károkat, amiket okozni képes. Rajta a dobozon, hogy "meghalsz, genya!" Elfordítod, kiveszed, és már gyújtod is meg.
Ha kicsit hízol, akkor úgy tűnik, hogy ez még visszafordítható. A klasszikus: "Ezt ma még megeszem, holnaptól meg majd összekapom magam." Sokáig toljuk ki annak a határát, hogy mekkora súlyig visszafordítható a hízás. Elég rugalmas ez a határ."15 kiló, az mi? Elmegyek jövő héten párszor futni, kihagyok pár vacsorát, aztán el is van intézve a dolog." Ilyenekkel jól el is van bagatellizálva a dolog.
Aki fogyókúrázik, az nem egyszerűen a súlyát csökkenti, hanem átáll egy egészségesebb életmódra.
Öt év, évi majdnem tíz kiló. Mindig benne van az emberben: "Á, innen még vissza tudom hozni." Ez a lazaság abból fakad, hogy elvileg már ismerem a módját, tudom, mit kell csinálni, ha le akarok fogyni. Aztán a farkaséhséggel már nem tudunk mit kezdeni. Éhesek vagyunk és enni akarunk, és abban a pillanatban meggyőzzük magunkat arról, hogy enni nem bűn. És ezek a kis elvesztett csaták megpecsételik az egész háború sorsát.
A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínűleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is.
A súly leadása, megtartása olyan, mint a hazugság meg az igazság. Egy okos ember mondta. Ha igazat mondtál, akkor arra nem kell emlékezned. Csak a hazug ember kontrollálja, hogy mit mondott. Mit mondhattam ekkor ennek meg annak? Kicsit erre hasonlít ez. Az őszintén evő leveszi a polcról, ami megtetszik neki, és megeszi. A hazug evőnek, a fogyókúrázónak meg egyszerűen mindig le kell futtatnia a szoftvert, hogy mit ehet és mit nem ehet meg. Ez folyamatos harc.
Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hűtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk.
Van az a mondás, hogy a "kövér ember a fogával ássa meg a sírját". És ez így is van. Ez veszélyes, de mivel nem olyan, mint a dohányzás, ezért senki nem fog szólni érte.
Jelenlegi információk szerint ez az egy életed van, és ezt senki nem fogja helyetted kijavítani. Ne éld le dagadtan az életedet! Nagyon sok visszafordíthatatlan dolog van a világon, ami sajnos olyan, amilyen. A kövérség az pont nem ilyen. A döntés a kezedben van. Te magad vagy a betegség és a gyógyszer is.
A szenvedélybetegséget nem a tevékenységgel eltöltött idő mennyisége, hanem a tevékenységnek a személyiségre gyakorolt hatása mutatja meg.