Együttérzéssel kapcsolatos idézetek
(387)
Vannak dolgok, amiket csak akkor érthetünk meg, ha velünk történnek. Nincs semmi más mód kilesni őket. Csak maga a történés ad felvilágosítást arról, hogy mi is történt valójában. Lehetnek róla elképzeléseink, hogyha elég bátor és vad a fantáziánk, de csak akkor értjük meg, ha ténylegesen megtörténik. Ez még akkor is így van, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk megfogalmazni, vagy mert nem is lehet megfogalmazni, mert a megfogalmazás meg sem közelíti, sőt megöli, megsemmisíti a megszerzett tudást.
Amikor felfedjük mások előtt, hogy kik vagyunk és min megyünk keresztül, sokkal inkább elfogadnak. A szégyen eltűnik. A büszkeség győzedelmeskedik.
Az empatikus viselkedést is elengedhetetlen tanulni, és gyakorlást igényel. Ha vannak is biológiai alapjai, akkor is egy olyan kultúrára van szükség, amely elősegíti és formalizálja az empátiát.
Az empátia nem csupán tulajdonságaink vagy képességeink egyike, hanem az empatikus készség alapvetően határoz meg bennünket emberi lényként.
A legtöbb emberi képességhez hasonlóan az empátia is elsősorban és mindenekelőtt azt szolgálja, aki empatikusan érez, és nem azt, akinek a helyébe beleérzi magát az illető.
Ha létezne a teljesen empátia nélkül élő ember, akkor őt gyaníthatóan többé már nem is tekintenénk embernek. Valójában tőlünk sokkalta eltérőbbnek észleljük azokat az embereket, akiknek hirtelen megváltoztak a morális és empatikus képességeik, mint mondjuk az emlékezetüket elveszítőket.
Ha az embernek fáj valami, néha nehéz észrevenni, hogy mások máshogyan szenvednek, sőt, esetleg még rosszabb állapotban vannak.
Nem lehet könnyű egy olyan családhoz viszonyulni, ahol halálos beteg van. A legkevésbé kockázatos magatartás csendben maradni. Nem kérdezni, nem sajnálkozni, csak meghúzódni.
Akármilyen jószívű is az ember, egy idő múlva nem látogatja meg azokat, akik elszomorítják.
A legjobb történetek azok a történetek, amelyekben a kudarc és a siker egyaránt jelen van. Ne félj megosztani kicsit kínos vagy ijesztő történeteket, vagy olyanokat, amik megmutatják a sebezhetőséged. Ezek azok a történetek, amelyekkel mások azonosulni tudnak.
A kudarcélmény összekapcsolja az embereket. Ha más kudarcáról hallasz, akkor magaddal szemben is elnézőbb leszel.
Az együttérzés kérdésében nincsenek kőbe vésett szabályok. Ha késztetést érzünk arra, hogy segítsünk, az elég. Sokszor az is elég, ha nem teszünk semmi különöset, csak ott állunk valaki mellett, és vele vagyunk a szenvedés közepette.