Együttérzéssel kapcsolatos idézetek
(404)
A hűvös fej kompromisszumot nem ismerve vette át a hatalmat a szív melege felett, és folyamatosan le is győzi azt. A kártékony híradások alkalmával könnyekben kellene kitörnünk, de nem tesszük, mert kiveszett belőlünk az együttérzés és a részvét.
Honnan tudhatjuk, hogy hiányzik belőlünk az empátia? Akiből hiányzik, annak jó eséllyel fogalma sincs róla, mert azt sem tudja, mi az. Ez nem egészen olyan, mint ha megkérdeznénk valakitől, aki vakon született, milyen a kék szín. Hiszen ő nem rendelkezik ehhez vonatkozási pontokkal. Inkább olyan, mintha egy színvakot kérdeznénk meg erről. Ő látja a kék dolgokat, számára a kék tárgyak hasonlónak tűnnek a zöld tárgyakhoz, de maga a kék mint olyan rejtély marad. (...) Sokan fel sem fogják, hogy hiányoznak az életükből az emberi kapcsolatok. Így aztán szakvélemény nélkül hogyan tudná bárki is magáról, hogy érzelmileg színvak?
Nézz a szemembe, lásd, amit én látok,
Tedd, amit én teszek, légy, ami én vagyok,
Járj a cipőmben, és fájjon a lábad,
S megtudod, hogy belőlem a mocsok miért árad.
A megértés néha nem a gondolaton, hanem a szív dobogásán, a mellkasban megjelenő gyötrő, fájdalmas érzékenységen keresztül jön.
Az empátia nem mindig jó. A felelőtlen együttérzés labilissá teszi a világot. Minden konfliktusban egyszerre több fél is igényt tart empátiára, ami érzelmileg bevonja a kívülállókat is, ez pedig tovább mélyíti a szóban forgó konfliktust.
Átélés és ítélkezés között körülbelül olyan különbség van, mint lélegzés és harapás között.
A fájdalom összehozza az embereket, talán még az örömnél is jobban, mert az utóbbiról, amilyen javíthatatlanul hálátlanok vagyunk, hamar elfeledkezünk.
Ha az együttérző szív és egy ideológia követelményei közt kell választanod, tétovázás nélkül dobd el az ideológiát! Az együttérzésnek nincs ideológiája.
A kollégiumi szobatársak okosak, tudják, hogy az empatikus meghallgatás befektetés, ha te leszel szarul, téged is odafigyeléssel és házi süteménnyel vigasztalnak.
A kimondott szavakat mindenki hallja, de csak kevesen értik a szívet, ami mögöttük van.
Nem mindig könnyű megtalálni a megfelelő szavakat, ám ettől még részt vehetünk a beszélgetésben. Például úgy, hogy elkísérjük az embereket egy darabon, leülünk melléjük, meghallgatjuk őket.
Ha jól ismerünk valakit, nem kell sokat látnunk egy emberből ahhoz, hogy lássuk rajta, hogy érzi magát.