Együttérzéssel kapcsolatos idézetek
(301)
Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek.
Normál esetben az ember mindig a pozitív képet sugározza magából. Mosolygunk, szép ruhába öltözünk. Ez automatikus. És amikor hajlandó vagy kimutatni valamit a szarodból, akkor azzal még közelebb engeded az embereket magadhoz.
Ha meg akarjuk érteni, amit valaki gondol vagy mond, tulajdonképpen már előre tudnunk kell azt, amit gondol vagy mond. Akkor tehát nem más a sikeres párbeszéd, mint ráismerés? A megértés pedig nem út, hanem állapot?
Nincs annál szörnyűbb, mint amikor a kisember magyaráz, a nagyember pedig félrenéz.
Ha valami váratlan rossz történik velünk, úgy érezzük, mindenki ránk figyel és átérzi sorsunk sanyarúságát. Azt gondoljuk, megillet bennünket az együttérzés.
Ragyogtam, mikor suttogó hangja tisztázta
kavargó gondolataimat, mint szikrázó villám
bevilágít borús eget.
Az utolsó dolog, amit Jézus tett a földön, az volt, hogy meghívott egy rabot, hogy csatlakozzon hozzá a mennyben. Szerette azt a bűnözőt. Azt mondom, épp annyira szerette azt a bűnözőt, mint amennyire bárki mást. Jézus tudta a szívében, sokba kerül egy bűnöst szeretni. De a bűnösnek annál nagyobb szüksége van rá.
A legtöbb, amit válságos helyzetben a társunkért tehetünk, hogy szeretjük őt. Ha elsődleges szeretetnyelve a testi érintés, akkor egy ölelés minden vigasztaló szónál többet mond számára.
Az emberben van egy kis erő, egy kis remény, egy kis szeretet. Olyanok ezek, mint a magvak, minden emberben elültetve. De ha csak magának tartja őket, elsorvadnak, és hamar el is pusztulnak, és akkor aztán segítsen a mennybéli atyaúristen az ilyen szerencsétlenen, mert nem lesz neki semmije, és semmit nem ér az élete. Viszont: ha erejét, reményét, szeretetét másoknak adja, tele lesz a magtára ilyen drága magokkal. Soha ki nem fogy belőlük, és életének értelme lesz.
Vannak olyan emberek, akik keveset tapasztaltak az életben, és még nem éltek át szerelmet vagy komolyabb csalódást, valami miatt mégis olyan empátia van bennük és annyira szenzitívek, hogy mind enélkül is nagyon szuperül át tudják adni az érzéseiket.
A nehéz időkben a legtöbb, amit egymásért tehetünk, az, ha nyitott füllel és szívvel meghallgatjuk a másikat, és tudjuk, hogy a kérdéseink ugyanolyan fontosak, mint a válaszaink.