Együttérzéssel kapcsolatos idézetek
(356)
Ami vihart kavar, az vihart kavar. Aki a vihart megérti, megismeri, az elfogadja annak létjogosultságát. Mert ami VAN, az VAN! Nekem nincs, nekem nem olyan nagy gond, de ez nem jelenti azt, hogy neked sincs, és neked sem olyan nagy gond.
Merjünk leülni valaki mellé és megkérdezni: hogy vagy? És fogja mondani, csak legyen rá időnk, szívünk és szeretetünk végighallgatni!
Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik!
Nem szabad, hogy pusztán a szavak elvonják a figyelmünket a lényegről. Nem csak meg kell hallgatnunk, amit mások mondanak, érzelmeik irányába is empátiával kell fordulnunk.
Az érzések átélése gazdagít, kiteljesít, még akkor is, ha tudod, hogy egy könyv szereplőjének az érzései; és mégis a tieid, ha át tudod élni őket.
Nemcsak segít, hanem elengedhetetlen is, hogy meg tudjuk osztani belső vívódásainkat egymással.
A kapcsolatok minőségét nem az határozza meg, hogy milyennek látjátok egymást, hanem hogy látjátok-e egymást egyáltalán.
Az ember, még ha tinédzser is, mégiscsak azokkal van szívesen, akik megértik, és akik ugyanúgy gondolkodnak a világról. Persze az se várható el, hogy teljesen pontosan ugyanazt gondolja mindenről az ember.
Hogy tudjuk megfordítani a világot, ha egymáson soha nem tudunk segíteni? Miért ezek az egyszerű dolgok olyan nehezek?
A legfontosabb kommunikációs készség, amit az ember el tud sajátítani, az odafigyelés. A valódi figyelem nem azt jelenti, hogy hallgatsz, hanem azt, hogy aktívan próbálod megérteni a másik embert.