Együttérzéssel kapcsolatos idézetek
(413)
A pontos szavak kevésbé fontosak, mint a szándék, hogy kapcsolódjunk másokkal, akik ugyanabban a helyzetben vannak, mint mi.
Sok ember nem tudja elhinni, hogy mások sebe oly kegyetlenül tudjon fájni, mint az övé.
Azt hiszem, az elképzelhető legrosszabb pszichiáter lennék, minthogy minden betegemet megérteném, és igazat adnék neki.
Egy nagy gesztusnál nem az számít, hogy konkrétan mit teszel, nem is az, hogy mit mondasz, hanem a szándék. Időt fordítasz arra, aki fontos, hogy elmondd: én látlak, én hallak, pontosan tudom, mire van szükséged, és megmutatom, hogy ez milyen fontos nekem.
Jól ismerem ezt a betegséget. Közönynek hívják. Egy egész világnyi kórház kéne ahhoz, hogy kigyógyítsák belőle az embereket.
Ami engem illet: muszáj megkérdeznem a sebesültet, hol fáj neki, mert nem tudok a sebesültté válni. Az egyetlen sebesült, akivé át tudok alakulni, saját magam vagyok.
Csak naiv gyermekek vagy elgonoszodott emberek lehetnek boldogok annak ellenére is, hogy az emberiség többsége még mindig nagyon-nagyon boldogtalan.
Az empátia akkor jön el, ha elismerjük az érzést, de nem tekintjük rossznak vagy hibásnak, és nem akarjuk megjavítani vagy megoldani.
A hűvös fej kompromisszumot nem ismerve vette át a hatalmat a szív melege felett, és folyamatosan le is győzi azt. A kártékony híradások alkalmával könnyekben kellene kitörnünk, de nem tesszük, mert kiveszett belőlünk az együttérzés és a részvét.
Honnan tudhatjuk, hogy hiányzik belőlünk az empátia? Akiből hiányzik, annak jó eséllyel fogalma sincs róla, mert azt sem tudja, mi az. Ez nem egészen olyan, mint ha megkérdeznénk valakitől, aki vakon született, milyen a kék szín. Hiszen ő nem rendelkezik ehhez vonatkozási pontokkal. Inkább olyan, mintha egy színvakot kérdeznénk meg erről. Ő látja a kék dolgokat, számára a kék tárgyak hasonlónak tűnnek a zöld tárgyakhoz, de maga a kék mint olyan rejtély marad. (...) Sokan fel sem fogják, hogy hiányoznak az életükből az emberi kapcsolatok. Így aztán szakvélemény nélkül hogyan tudná bárki is magáról, hogy érzelmileg színvak?