Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1071)
Látod, mi a két legnehezebb dolog az életben? (...) Elfogadni mindent, amit ad az élet, és elengedni mindent, amit elvesz.
Fontos dolog, hogy az ember a kapcsolatait le tudja zárni. (...) Ha valamit nem zársz le, azzal nem békélsz meg.
Gondolkozzunk a hibáinkon, de (...) ne rágódjunk feleslegesen a múlton.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
Mindig azt mondják, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, de tudod, mire jöttem rá? Teljesen mindegy, hogy a kerítés melyik oldalán állsz, mert a füvet így is, úgy is le kell nyírni.
A legnagyobb sérülések mindig a szívünket érik. Semmi sem fáj jobban, mint az. Mint amikor feláldozod a királynődet egy játszmában, de játszol tovább, mert nem fogod fel, hogy a játékot már régen elvesztetted. Furcsa és kegyetlen módon a sérült szív mégis tovább működik, nem számít, hányszor kívánod, hogy álljon le. Veszel egy mély lélegzetet és éled tovább az életedet.
Kövér vagyok. Így nézek ki. Ez van. Ezen a bolygón élek - másikon nem is lehet, nincs légkör, vagyis van, csak nincs benne oxigén -, fogadjon el mindenki! Ide pottyantam, így nézek ki. Hagyjuk már azt, hogy mindenki magas, hagyjuk már azt, hogy mindenki vékony! Ezek csak a külsőségek.
Az élet át fog küldeni bennünket egy hídon, melyen korábban nem akartunk átkelni, de mikor végül kinyitjuk a szemünket a túloldalon, látjuk majd, hogy végül mégsem volt mitől félnünk.
Ahhoz, hogy hatékonyan változtassak az életemen, a kapcsolataimon, a környezetemen, tisztában kell lennem a valósággal, tiszteletben kell tartanom, el kell fogadnom úgy, ahogy van.
A gyűlölködő ember, (...) az boldogtalan. Aki nem gyűlölködik, aki el tudja fogadni, meg tudja szeretni az embereket (...), az nem lesz boldogtalan, és nem lesz magányos.
Bármit csinálunk, elsülhet rosszul is. De nem szabad elhinni, hogy te magad vagy a kudarc. Ahogy a nagy siker sem te vagy, csak akkor meg jól léptél. Menj tovább, ne fürödj benne sokáig.
Ahogy nincs szivárvány eső nélkül, úgy nincs gyógyulás fájdalom nélkül sem. Minden rossz addig tart, amíg szembe nem nézel vele.
Akárcsak az utunkat, úgy a terheinket is mi magunk választjuk meg, miképpen azt is, hogy mikor vagyunk hajlandók megszabadulni tőlük. És az elengedés minden esetben megkívánja, hogy merjünk szembenézni érzéseinkkel, az elszalasztott pillanatok és a ki nem mondott szavak okozta fájdalommal.
A gyász olyan, mint egy kristálytiszta vízbe cseppentett tintapaca. Idő kell, amíg eloszlik, a sűrűsége ritkásabbá válik, és amíg képesek vagyunk elfogadni, hogy a víz sosem lesz már olyan, mint volt.