Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(960)
A megelégedettség az elfogadás és az alázat nyomában jár. Akkor köszönt ránk, ha nem akarunk többé mások lenni, mint amik vagyunk, ha nem törekszünk arra, hogy megfeleljünk az önmagunkról kialakított nagyzoló képnek, hanem meghajolunk az élet teljessége előtt, és hagyjuk, hogy hatalmas árja magával ragadjon.
Én nem vagyok hívő, az ember megszületik, megöregszik, majd meghal, ez a világ rendje.
A saját gondolataidtól (...) soha, soha, de soha ne félj! Ha ijesztő gondolataid támadnak, egyszerűen gondolj rájuk másképp. Iktass beléjük más hangokat. Kicsinyítsd le őket. Tanuld meg, hogy a saját gondolataidat te irányítod. Értve ezt természetesen a múltaddal kapcsolatos gondolataidra is.
Virágozzék minden madár, de hadd mondjam én meg, hogy melyik dalának az illatát akarom hallgatni.
Vannak olyan helyzetek, amiket nem tudunk befolyásolni, ilyenkor a perspektívaváltás segíthet, hogy képesek legyünk a dolgokat bizonyos távolságból szemlélni, vagy azokra a dolgokra koncentrálni, amikre befolyással bírunk, ahelyett, hogy a körülmények áldozatának érezzük magunkat.
Ha egy ember úgy véli, hogy nem tud hegedülni, akkor eszébe sem jut a kezébe venni a vonót és megpróbálni valamit eljátszani, igaz? Nem tudok hegedülni, mondja, és pont.
A tudományos igazságok bizalommal társuló befogadására akkor van esélyünk a nagyközönségnél, ha új, nagy hatású, pozitív töltetű metaforákat tudunk hozzákapcsolni a tudomány előrehaladásához.