Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1120)
Sokkal könnyebb elfogadni a történteket, ha azt gondolom, hogy Istennek semmi köze az egészhez. Ha azt gondolom, hogy egyszerűen ilyen az élet. Senki sem különleges, de közben mindenki egyformán az. Érted, hogy mondom? Akkor bele tudok törődni. De azt nem tudom elfogadni, hogy a te imáidat meghallgatja Isten, az övéket pedig nem.
A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).
Az élet határtalan lebegés, amit nem mi választottunk, mégis végtelen benne a választások lehetősége. De közülük csak egyetlen hoz boldogságot: ha szeretjük azt, ami van.
Az ember ne várjon valami nagy csodára az út végén, inkább valami kisebb kegyre, ami ott várja az orra előtt.
Ha valakinek nem tetszik, amit csinálsz, nem benned van a hiba. Lehet, hogy sosem tetszett még neki semmi.
A tegnap emberétől nem lehet ma elvárni, hogy a holnap embere legyen. Az "ilyen vagy", és nem az "ilyen legyél" elv alapján kell tudomásul vennünk egymást.
Egymás érdekeinek, értékeinek megbecsülése, kölcsönös tisztelete csakis harmonikus egzisztenciális és morális viszonyok között lehetséges, olyan fokú stabilitásban, amelyben az ember saját sorsával már annyira elégedett, hogy fogékonnyá válik szomszédja mássága, sajátos intézményei iránt, sőt közelségének mint tulajdon gazdagságának örülni is tud. Jelenleg minden jel arra mutat, ettől mérhetetlen távolságra vagyunk.
Ne üldögélj az igenre várva, amit soha nem fogsz megkapni! Jobb előbb, mint később szembenézni az elutasítással, így a sikerrel kecsegtető lehetőségekbe fektetheted az energiád.
Ha sikerül többet megértenünk a világból, akkor talán módot találhatunk arra, hogy eredménnyel vehessük fel a harcot a világot fertőző ocsmány előítéletek szinte kimeríthetetlen sokaságával.
Az utálkozás, az ellenérzések, az irónia és a közöny, a leereszkedő hozzáállás, a sajnálat, a türelmetlenség - és még sorolhatnám - a dualitáshoz tartoznak, szétszakadást, idegenséget eredményeznek, eggyé válást nem. Az eggyé válás: maga a szeretet.
Ha Allah minden embert egyformának akart volna teremteni, akkor biztosan úgy lett volna. (...) Aki tiszteli az Isten által létrehozott rendet, az elfogadja az embereket olyannak, amilyenek.
Minden alkalom, amikor a vádaskodást elfogadásra, toleranciára cseréljük, maga a győzelem.
El kell fogadnunk, hogy nem tudjuk teljesen átformálni sem önmagunkat, sem a világot, amelyben élünk. Ha megbékélünk ezzel az egyszerű igazsággal, segíthet enyhíteni a stresszt és a szorongást, amely épp annak révén keletkezett bennünk, hogy próbáltuk tagadni ugyanezt a tényt.