Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1159)
Senki nem tud elfogadni, amíg meg nem békélsz magaddal. És ezt sem én, sem más nem teheti meg helyetted.
A béke választás kérdése (...). Amikor az ember úgy dönt, hogy nem akar többé harcban állni a világgal, és inkább elfogadja az istenek útját. Nem találhatsz nagyobb békére, mint amikor az istenek akarata szerint cselekszel.
Egy másik ember legszokatlanabb érzéseit és viselkedését is megérthetjük, ha törekszünk rá.
Ha lehetőséget adnak nekünk arra, hogy mi azok legyünk, akik vagyunk, annál nagyobb ajándékot nem kaphatunk.
Meg kellene tanulni szeretni egymást, jól szeretni egymást, és békén hagyni egymást, és akkor sokkal kevesebb szorongó ember lenne.
Sokkal egyszerűbb megbélyegezni, mint megpróbálni megérteni. Ez egy nagyon gyors reakció, és ebbe nem kell túl sok energiát fektetni. A megértésbe és az elfogadásba kell.
Mi az, hogy más kultúra? Emberek, családok jönnek, mennek, szeretnek, utálnak, hoznak magukkal nyelvet, vallást, szépet és jót, félelmet és rettegést; általában azért mennek, mert ott, ahonnan jönnek, nem jó, valaki üldöz valaki mást, mert azt hiszi, hogy neki több jár, több kell jusson. Egy Föld van, rajta millióféle ugyanolyan ember, repülő, út, elvágyódás, menekülés. A határ, az őrség, az útlevél annyira tizenkilencedik századi. Mennyivel szebb befogadni, mint elüldözni, ölelni, mint űzni, adni, mint félni, mosolyogni, mint vicsorogni. Ez itt a lecke.
Ahhoz, hogy idegen értéket önként és szabadon elismerjünk és becsüljünk, magunknak is rendelkeznünk kell vele.
Neked megköszönöm, hogy veled az lehetek,
Aki lenni szeretnék, akit nem csak elviselek.
Ha az embert nem tisztelik, akkor szinte szétveti a feszültség, szeretne kitörni, és fokról fokra elveszíti az önmaga iránt való tiszteletet is. Végül aztán már azon kezd el merengeni, hogy miért is született meg erre a világra.
Annak dacára, hogy az utcán tolvajként nagyon bátor és vakmerő voltam, attól feszült lettem, hogy ajtókon kopogjak be munkáért. És talán igazam is volt. Végtére is a lopás privát cselekedet. Az ember egyedül csinálja, magáért csinálja, és nem vágyik senki elismerésére. Mikor azonban idegenekkel beszélsz, és valami legálisat kérsz tőlük, az olyan, mintha arra kérnéd őket, ítéljenek meg, és én nem voltam kész arra, hogy ennyire sebezhetővé tegyem magam.
Mindig minden változik. Hogy a létezés állandó megújulását szenvedésként vagy boldogságként élitek meg, az már rajtatok múlik.