Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1233)
Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, amely egy apró kis magnak lehetővé teszi, hogy kibontakozzon belőle az a csodálatos virág, amely benne rejlett.
A feltétel nélküli elfogadás (...) korlátlan "igen"-t jelent mindenféle "ha" és "de" nélkül. Az elfogadás önmagában tiszta szeretet.
Mindannyian mások vagyunk,
Bár egyben-másban hasonlítunk,
Mindannyian mások vagyunk,
Még jó, hogy van néhány közös dalunk.
Nemzetileg, fajilag vagy vallásilag különbséget tenni ember és ember között: barbarizmus. Minden elfogulatlan és értelmileg fölvilágosodott ember számára csupán jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen, tehetséges vagy tehetségtelen az embertárs.
Az élet egy kicsit olyan, mintha az ember vitorlázna: ha a széljárás egy irányba visz, akkor ne akarj teljesen más irányba menni!
Gyalog és könnyű szívvel indulok a nyílt úton,
Épen, szabadon, előttem a világ,
Akárhova elvezet a hosszú barna fonal.
Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse,
Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom,
Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás,
Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton.
A föld elég nekem,
Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről,
Tudom, ahol vannak, helyükön vannak,
Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat.
Az emberek azt hajlandóak befogadni, aki kívülállóként igyekszik asszimilálódni az ő világukba. Ha viszont azt látják, hogy az egyik testvérük meg akarja tagadni a saját törzsét, azt sosem bocsátják meg.
Soha nem tudhatjuk, mit szán nekünk a sors. Nem ítélhetünk el másokat felelőtlenül.
Hogyan működik egy rendben lévő ember? Még akkor is szeret, még akkor is a jóllétemet, a boldogságomat akarja és segíti, ha ő már nem része ennek a boldogságnak.
A címkézés többet mond el a társadalom állapotáról, mint az emberi elme állapotáról.
Minél több időt töltesz egy távoli kultúra tagjaival, annál inkább rájössz, hogy ők sem marslakók, csak emberek, akik időnként szomjasak, boldogok, feszültek, magányosak. Ugyanazt érzik, mint mi.
Vannak dolgok, amelyek hatalmasabbak, mint a vágyak. És nekünk alkalmazkodnunk kell hozzájuk, akár tetszik, akár nem. Idővel az ember ezt érzi és megtanulja. Megtanítja rá az élet.
A különbözőség be- és felismerése, valamint elfogadása az egyik legnagyobb emberi kihívás. Egyenlő az én - vagy az énnek gondolt esetleges üresség - feladásával. Az önismeret számol a különbözőséggel - éppen mert önmagán belül is megtapasztalja az eltéréseket. Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.