Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1240)
Engem nem zavar, ha mások kirándulnak, amíg otthon, a négy fal között csinálják.
A tudás: védőoltás. A gyűlölet és a közöny: betegség. A szeretet és az empátia: egészség. Mindannyian választunk.
Képtelenek vagyünk és nem is vagyunk hajlandók elfogadni a nyers valóságot, áhítozunk az után, hogy enyhítő körülményekét találjunk.
Amikor az ember egy nap fölébredve rájön, hogy reménytelen a vágyakozás, és arra kezd összpontosítani, amije van, abban a pillanatban indul el a viszonylagos megelégedettség felé vezető úton.
Hát nem mondom, lehetett volna
könnyebb is, jobb is - talán;
mert ki tudja, nem ahogy történt,
úgy volt-e jó igazán?
A seb se haszontalan,
ha kibírja az ember,
s a mínusz is fordulhat pluszba,
csak győzni kell türelemmel.
Az elfogadás olyan, mint a termékeny talaj, amely egy apró kis magnak lehetővé teszi, hogy kibontakozzon belőle az a csodálatos virág, amely benne rejlett.
A feltétel nélküli elfogadás (...) korlátlan "igen"-t jelent mindenféle "ha" és "de" nélkül. Az elfogadás önmagában tiszta szeretet.
Mindannyian mások vagyunk,
Bár egyben-másban hasonlítunk,
Mindannyian mások vagyunk,
Még jó, hogy van néhány közös dalunk.
Nemzetileg, fajilag vagy vallásilag különbséget tenni ember és ember között: barbarizmus. Minden elfogulatlan és értelmileg fölvilágosodott ember számára csupán jó vagy rossz, erkölcsös vagy erkölcstelen, tehetséges vagy tehetségtelen az embertárs.
Az élet egy kicsit olyan, mintha az ember vitorlázna: ha a széljárás egy irányba visz, akkor ne akarj teljesen más irányba menni!
Gyalog és könnyű szívvel indulok a nyílt úton,
Épen, szabadon, előttem a világ,
Akárhova elvezet a hosszú barna fonal.
Többé nem kérdem a szerencsét, magam vagyok a szerencse,
Többé nem sopánkodom, nem késlekedem, semmi hiányom,
Elmarad az otthoni gond, kétség, óvatos ingadozás,
Egészségesen, elégedetten haladok a nyílt úton.
A föld elég nekem,
Nem vágyom a vezércsillagokat közelebb vonni az égről,
Tudom, ahol vannak, helyükön vannak,
Tudom, segítik a hozzájuk tartozókat.
Az emberek azt hajlandóak befogadni, aki kívülállóként igyekszik asszimilálódni az ő világukba. Ha viszont azt látják, hogy az egyik testvérük meg akarja tagadni a saját törzsét, azt sosem bocsátják meg.