Idézetek az elfogadásról és elégedettségről
(1148)
Ha az embert nem tisztelik, akkor szinte szétveti a feszültség, szeretne kitörni, és fokról fokra elveszíti az önmaga iránt való tiszteletet is. Végül aztán már azon kezd el merengeni, hogy miért is született meg erre a világra.
Annak dacára, hogy az utcán tolvajként nagyon bátor és vakmerő voltam, attól feszült lettem, hogy ajtókon kopogjak be munkáért. És talán igazam is volt. Végtére is a lopás privát cselekedet. Az ember egyedül csinálja, magáért csinálja, és nem vágyik senki elismerésére. Mikor azonban idegenekkel beszélsz, és valami legálisat kérsz tőlük, az olyan, mintha arra kérnéd őket, ítéljenek meg, és én nem voltam kész arra, hogy ennyire sebezhetővé tegyem magam.
Mindig minden változik. Hogy a létezés állandó megújulását szenvedésként vagy boldogságként élitek meg, az már rajtatok múlik.
A rossz nyelvek elnémítására a legjobb módszer, ha boldogságot kívánunk azoknak, akik bántanak minket.
Nagyszerű dolog, ha az embernek megadatik, hogy hosszabb-rövidebb ideig külföldön éljen, hiszen kinyílik a világ, egy ilyen élmény után egészen máshogy értékeli nem csak azt, ami kint van, hanem azt is, ami itthon van. Sokkal elfogadóbb lesz az ember, el tudja képzelni, hogy valami nem úgy van, ahogy mi megszoktuk, lehet az másként is.
Annyi mindent megtapasztal az ember egy másik országban, aminek itthon már a létezését sem hiszi el... furcsa módon alakul ki ez az érzés, a külföldön töltött idő előrehaladtával. Kezdetben hajlamosak vagyunk elutasítani a nem szokványos helyzeteket. Ha itthon valamit megszoktunk, kint pedig máshogy csinálják, akkor sok esetben az első reakciónk az, hogy ez hülyeség. Aztán később rájövünk, hogy lehet máshogy, másként is alakítani az életet, nem csak úgy, ahogyan azt otthon megszoktuk.
Mindannyian megsebesülünk néha, egyszerűen ez az élet rendje. De van egy trükk, amivel a fájdalmas dolgokkal is csodákat művelhetünk. Amikor a szívünk sebet kap, kinyílik, és fájdalomban élünk. Nehéz helyzetek során át fejlődünk. Ezért kell elfogadni minden nehéz és fájdalmas helyzetet az életben.
Ami vihart kavar, az vihart kavar. Aki a vihart megérti, megismeri, az elfogadja annak létjogosultságát. Mert ami VAN, az VAN! Nekem nincs, nekem nem olyan nagy gond, de ez nem jelenti azt, hogy neked sincs, és neked sem olyan nagy gond.
Civilizált emberek akkor sem esnek egymásnak, ha eltérő a véleményük vagy a világlátásuk.
A világ nem civilizációk vagy kultúrák, hanem azok összecsapása előtt áll, akik hidakat akarnak építeni, illetve akik inkább egy ellentétekkel teli világot szeretnének, akik keményen dolgoznak a gyűlölet terjesztésén és a megosztásunkon. Noha a hídépítők munkája kétségkívül nehéz, minden generációban vannak olyanok, akik a hitüknek megfelelően élnek, és akik készek és képesek megtalálni a közös nevezőt.