Idézetek az elfogadásról és elégedettségről

(987)

A sokféleségtől oly színes és széplő a világ.

Vavyan Fable

Gonosz emberek miatt szenvedsz? De miért kell nehány gonosz miatt az egésznek gyűlöltetnie? Gondold meg: azalatt, míg téged gonosz emberek nyomorúságba süllyesztettek; másokat a jók nyomorúságból emeltek ki.

Kölcsey Ferenc

Nincs nagyobb bűn a sok vágyakozásnál. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint nem tudni, mikor elég, s nincs nagyobb veszedelem, mint nyereségre vágyni. Ezért aki meg tud elégedni azzal, ami elég, örökké elégedett lesz.

Lao-ce

Az ember természetesen sokszor nyerni akar, de néha közbejönnek dolgok, amiket utólag már nem tudsz megváltoztatni. Ez történik a technikai sportokban is.

Sebastian Vettel

Megszokik az ember bármit ezen a világon.

Liviu Rebreanu

A bölcs vagy egyszerűen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik.

Anton Pavlovics Csehov

Ha az ember látja sanyarú sorsának végét, zokszó nélkül viseli az utolsó csapásokat.

Donatien Alphonse Francois de Sade

40

Aki elfogad egy törvényt, nem retteg az ítélettől, amely visszahelyezi a hite szerint való rendbe.

Albert Camus

13

Ők csak mások. Másképp látják a világot. Normálisnak azt nevezzük, ami az átlag, ami nem feltétlenül az egyetlen módja a létezésnek vagy az életnek.

J. R. Ward

115

Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

Simon András

624

- Ezek szerint amellett, hogy elfogadod, amit csinálok, még segíteni is akarsz?
- Igen, Sherine. Akkor is, ha nem értelek, akkor is, ha néha úgy szenvedek, ahogy a Szűzanya szenvedett egész életében, akkor is, ha te nem vagy Jézus Krisztus, de üzeneted van a világ számára. Melletted vagyok, és azt akarom, hogy te győzz.

Paulo Coelho

Ha az egész ügy sorsa forog kockán, az ember nem veti meg a volt ellenség segítségét sem.

Mihail Solohov

19

Lehet, hogy máshol jó, de mi, akár tetszik, akár nem, itt vagyunk.

Robert Merle

114

Mostanában annyiszor meg-megállok a tükör előtt! Odakövülök, és csak bámulom magam. Hol van a gyönyörű, dús hajam? Barackhús bőröm? Mandulakörmeim? A vibráló kis fintor a szám sarkából? A villodzó lángocska a tekintetemből? Hajdani mosolyom? A nevetés, ami úgy hangzott, mintha maréknyi üveggolyó gurulna szét egy selyemsálon? Ugróasztal-feszességem? Fogaim tündöklése? Ne hidd, hogy panaszkodom! Fenét panaszkodom! Tudom én, hogy apránként visszaadtam mindezeket, nem teljesen önszántamból, de szegényebb se lettem.

Vavyan Fable

A felsőbbrendű ember azonban felül tud emelkedni az előítéleteken, a keresztény pedig beletörődik a bajokba, amelyeket minden jó cselekedet maga után von, ha éppen nem is egyezik az elfogadott elvekkel.

Honoré de Balzac

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ