Idézetek az ellenségekről
(177)
Sokakkal megeshet - egyes emberekkel vagy egész népekkel is - hogy többé-kevésbé tudatosan minden idegent az ellenségüknek tekintenek. Ez a meggyőződés többnyire a lelkük mélyén rejtezik, mint valami lappangó fertőzés, csak véletlenül, ötletszerűen tör felszínre, nem pedig egy gondolatrendszer kiindulópontjaként. Amikor viszont felüti a fejét, amikor a megfogalmazhatatlan dogma egy szillogizmus premisszájává lesz, akkor a konklúzió a láger. Ez egy szigorú következetességgel végiggondolt világnézet eredménye: amíg a világnézet fönnmarad, számolnunk kell fenyegető következményeivel is.
Kiderül olykor, hogy a rejtőző ellenség nem olyan veszedelmes, mint amilyennek hiszi magát.
A jó barát, aki elfordul tőled, sokszor veszélyesebb az ősi ellenségnél.
Ha az embernek egy atomfegyverekkel rendelkező, ellenséges állam a szomszédja, akkor hajlamos gyakran gondolni rá.
Az ember nem szabadulhat meg ellenségeitől pusztán az által, hogy tagadja létezésüket.
Jobb szembenézni az ellenséges világgal, mint egy pillanatra is hátat fordítani neki.
Egy barátságot felépíteni néha egy életen át tart, ahhoz, hogy ellenséget szerezzünk, sokszor elég néhány pillanat.
Ahhoz, hogy valaki győzzön, másnak veszíteni kell. Ahhoz, hogy valaki győzzön, kell az is, hogy korábban elveszítsen valamit.
A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.