Idézetek az ellenségekről
(195)
Nem vall nagy bátorságra mások karmaival fenyegetőzni, és semmiképpen sem jelenti azt, hogy a miénk is ugyanolyan éles volna.
Senki sem legyőzhetetlen. Minden csak türelem kérdése, azaz minden csak idő kérdése.
Én nem akarok versenyezni. A jobb jegyért sem. És nem akarok a legjobb lenni. A legrosszabb akarok lenni. A leglassabb. Mert akkor senki sem fenyeget a hátam mögül.
Néha nincs más út, mint hogy ugyanolyan fegyverekkel kell harcolni az ellenféllel, mint amilyen fegyvernemet az választ.
A katonai győzelmekhez jóval kevesebb időre van szükség, mint a gondolkodásmód megváltozásához.
Az ellenségeid tesznek azzá, ami vagy. A rosszakaróid sokkal többet alakítanak az életeden, mint a barátaid valaha tudnának.
Természetes emberi dolog, hogy nem szerethetünk mindenkit egyformán. Vagyis nem érezhetjük mindenki iránt azt, amit a szeretett személyek iránt érzünk. De ez nem jelentheti azt - még ha ellenségünk, rosszakarónk is az illető -, hogy szerencsétlenséget, szenvedést, rosszat kívánunk neki, netán a halálát kívánnánk. Ez nagyon embertelen, erkölcstelen kívánság lenne.
Olyan mindegy, hogy ki az ellenség, ha a támadását nem tudjuk visszaverni.
Sok ellenséggel fogtok találkozni, nyílt ellenséggel és álruhással, ám meglehet, épp ott találtok jó barátra, ahol legkevésbé számíttok rá.
A szupersztárok megbénítják azokat, akik ellenük versenyeznek, viszont szárnyakat adnak azoknak, akik együttműködnek velük.