Idézetek az ellenségekről
(172)
Az ember nem szabadulhat meg ellenségeitől pusztán az által, hogy tagadja létezésüket.
Jobb szembenézni az ellenséges világgal, mint egy pillanatra is hátat fordítani neki.
Egy barátságot felépíteni néha egy életen át tart, ahhoz, hogy ellenséget szerezzünk, sokszor elég néhány pillanat.
Ahhoz, hogy valaki győzzön, másnak veszíteni kell. Ahhoz, hogy valaki győzzön, kell az is, hogy korábban elveszítsen valamit.
A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.
Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten c. film
A tűz az ellenséged (...). Ha raboddá teszed, szolgálni fog, de ha engedsz neki, szerencséd van, ha ép bőrrel menekülsz házad égő romjaiból. Az ember nem rejt eleven parazsat a kebelébe.
Ha túl akarunk járni az ellenség eszén, akkor nem szabad a saját előítéleteink áldozatául esnünk.
A párviadalt nem feltétlenül az ügyesség és az erő dönti el. Időnként - talán a legtöbbször - inkább az, ki hajlandó elviselni egy csapást, hogy így még kegyetlenebb csapást mérhessen az ellenfelére.