Idézetek az ellenségekről
(211)
Nehéz dolog a nemzetközi politika. Nem sok helye van benne a magasztos eszményeknek, és a pragmatizmus jeges szorításában gyakran be kell érni az elérhető szövetségesekkel, nem pedig olyanokkal, akiket az ember szívesen választana. De a rengeteg probléma, amelybe időről időre újra belefutunk, elkerülhető lenne, ha nem feledkeznénk meg arról, hogy az ellenségünk ellensége rendszerint ugyanolyan gazember, mint maga az ellenség.
A szenvedélyes vitákban mindkét oldalon szinte biztosan megjelennek az önzés és az előítéletesség elemei.
Ha nem lehetek jobb az ellenségeimnél, hát rosszabb leszek náluk. Sokkal, sokkal rosszabb.
Félelemmel teli emberek torkán sokkal több mindent le lehet gyűrni, sokkal könnyebb őket irányítani. (...) Ezért van szükség ellenségre, gyűlöletre, a bosszú ördögi körére.
Ha megismered az ellenségedet, akkor legyőzheted, de ha egyszerűen csak gyűlölöd, azzal magadat ölöd meg.
Felelnünk kell a provokációra, nem provokálnunk kell a provokációt. Mert ha provokáljuk, nekik van joguk felelni a provokációra.
Rend és áttekintés az uralom kezdete, az ellenség addig igazán félelmetes, amíg ismeretlen.
A világon nincs végső szövetséges, sem ellenség. Épp annyi ellenséged van, amennyi szövetségesed.
Barátaimat a szépek, ismerőseimet a jellemesek, az ellenségeimet az okosak közül választom ki. Ellenségeink kiválasztásában sohase lehetünk eléggé óvatosak. Egyetlenegy ellenségem sincs, aki tökfilkó volna.
A karmok és a fogak csak azokkal szemben jelentenek előnyt, akik gyengébbek nálunk.