Idézetek az ellenségekről
(242)
Legjobban azoktól kell őrizkedni, akik még a hozzájuk tartozókkal szemben sem tartózkodnak a gazságtól.
Dúlt az iszonyú harc hét napokon által,
Szitokkal és bőven kiköpködött nyállal,
Végre megállottak a harcosok bőszen,
És mindenik így szólt: Világos, hogy győztem.
A békétlenség miatt mindenki szenved: aki felidézi, s a többiek is. Okos ember nem csinálja tehát.
Valaki azt mondta, hogy a patriotizmus a csőcselék utolsó mentsvára: akinek nincsenek erkölcsi elvei, az többnyire valami zászlóba burkolózik, a korcsok pedig mindig a fajuk tisztaságára hivatkoznak. Aki nincstelen, az végső soron a nemzeti hovatartozásából merít magának erőt. A hovatartozás-érzés viszont a gyűlöletből fakad, annak a gyűlöletéből, aki máshová tartozik. A gyűlölet ápolandó polgári érzemény. Az ellenség a népek barátja. Mindig kell valaki, akit gyűlölhet az ember, hogy magyarázatot leljen a saját nyomorúságára. A gyűlölet az igazi ősszenvedély. Rendellenes állapotnak a szeretet számít. Ezért ölték meg Krisztust: a természet ellen beszélt. Nem lehet egy életen át szeretni; ebből a hiú reményből lesz a házasságtörés, az anyagyilkosság, az árulás... gyűlölni viszont egy életen át lehet valakit.
Az ellenség csak úgy lehet felismerhető és félelmetes, ha az otthonunkban vagy legalábbis az otthonunk küszöbén van.
A biológiától eltérően a "harc" a politikában alapvető érték, szükséges hívószó, amikor fel akarják tüzelni a híveket, amikor azt akarják, hogy álljanak készen a cselekvésre és győzzék le az ellenfelet.
Amikor megpróbáljuk megérteni az ellenségünket, automatikusan közelebb kerül hozzánk, és jobban hasonlít ránk, mint ahogy jólesne.
Ti is féltek, körbeálltok engem, készen arra, hogy rám ugorjatok, de érzitek, hogy körülöttetek is állnak, készen arra, hogy rátok vessék magukat, és így tovább, ott vannak körülöttük is, aztán meg azok körül is, onnan már egyáltalán nem látszom, de ti se látszotok, és azok a nagypofájúak se látszanak a hatalmas fegyvereikkel, és tök mindegy, hogy most engem szétszedtek-e, vagy sem, mert ott, ahol mi még csak porszemek se vagyunk, egészen kint, ott van az igazi élet.
Az egyszerűség kedvéért falnak nevezek mindenféle akadályt, kerítést, megosztottságot (...), amelyek többsége téglából és habarcsból vagy betonból és drótból áll. Ezek azonban a megosztottságnak okozatai, nem pedig okai.
A nekrológokban olvasni szokott dicséret: "nem voltak ellenségei", vagy nem igaz, vagy kétes értékű dicséret. Az igazság útjait egy életen át végigjárni anélkül, hogy az embereket meg ne bántanánk - aligha lehetséges.
Kell tudni az önvédelem kedves eszközeit. Kell tudni úgy megvédeni magunkat, hogy az ne legyen bántó.