Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4729)
Amíg az ember él, a saját erkölcsi normái szerint teszi, akármilyen is a helyzete; mindegy, hogy fiatal, utolsó éveit éli-e vagy beteg, vagy akár a siralomházban ül.
Az emberek hálásabbak azért, ha valaki hibáikat és bűneiket menti, mintha jótulajdonságaikat és erényeiket dicséri.
Nem vagyunk egyformák. Ami egyikünknek működik, lehet, hogy másikunknak ártalmas. Ahogy mondani szokták, ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg.
A barlanglakó őseinknek ugyanolyan nagy agyuk volt, mint nekünk, és mivel az estéket nem a TV előtt ülve töltötték, biztosan feltettek olyan kérdéseket, mint hogy "Mik azok a dolgok ott az égen?" vagy "Honnan erednek a dolgok?". Fantasztikus történeteket és mítoszokat alkottak, de eszükbe sem jutott, hogy megvan bennük a képesség arra, hogy ők maguk megoldják ezeket a talányokat. Pedig ehhez még csak nem is kell megtanulni az űrbe repülni, és ott megvizsgálni a dolgokat, elég, ha az emberi képességeinket hagyjuk szabadon kibontakozni.
Időtlen idők óta élet-halál kérdése lehet egy gyors döntés: igen vagy nem? Az ősember agyának nem volt ideje kiszámítani annak a valószínűségét, vajon a fejére esik-e a lezuhanó kődarab. Ha szembetalálta magát egy veszélyes vadállattal, villámgyorsan kellett döntenie: megküzdjön vele vagy elmeneküljön? Általában többet ért a gyors (és túlzottan elővigyázatos) bináris döntés, mint az összes lehetőség alapos mérlegelése. A társadalom egyre bonyolultabbá vált, ám ezek a bináris döntések továbbra is megmaradtak. Ugyanolyan sztereotípiákban gondolkodunk embertársainkról: jó vagy rossz, szent vagy bűnös, barát vagy ellenség. Ez az osztályozás kezdetleges ugyan, de rövidre zárja a reagálásunkat, amikor szembe kell néznünk az egyes emberrel.
Katonát a csatában, művészt alkotás közben, asszonyt a szerelemben lehet megismerni.
Senkiért se tegyük kezünket a tűzbe anélkül, hogy magunkat tűzkár ellen ne biztosítanék.
Az emberek olyanok, mint a dominók. Amint elkezdünk felnőni, hajlamosak vagyunk a többieket is magunkkal rántani.
Elsőre teljesen különbözőnek tűnhetünk, pedig nagyon is hasonlítunk, amikor ránk talál a szerelem.
Az emberekben lángra gyújtható a jó, csupán attól kell óvakodnunk, nehogy alkalmuk nyíljon a rosszra.
A tudattalan sokkal lényegesebb szerepet játszik, mint a tudatos gondolkodás, amely szerintem csak a felszínt mutatja - hasonlóan egy számítógép képernyőjéhez. Ami a tudattalanban történik, az sokdimenziójú, hihetetlenül komplex. Ami ebből a felszínre kerül, az csak a töredék. Az igazán fontos az agyunk tudattalan részében történik.