Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4641)
Évezredes beidegződéseket, generációkon átívelő értékrendeket nem lehet puszta akarattal megváltoztatni. Egy tragédia, egy élet-halál helyzet kell ahhoz, hogy az ilyen tabuk meginogjanak.
Tulajdonképpen senki sem akarja tudni, hogy mennyire beteg, csak mutatni akarja, hogy nem gyáva.
Aki embernek született, annak vérében, ösztöneiben, idegeiben szunnyad, lappang a legősibb érték: jóság, igazság, szépség. Aki embernek született, szeretetre született.
Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze (...). Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk valakit.
Szép dolog környezettudatosra nevelni a gyerekeket, ha tízből kilencnél sikerrel jársz, hatalmas eredmény, de az a tizedik, na, az lesz a főállású erdőirtó. Mindig lesz, aki kijátszaná a szabályokat és azon akar meggazdagodni, hogy a jóhiszemű, rendes emberek alól kihúzza az erdőt.
Pánikhoz tömegek kellenek. A tömegben az egyén elveszti önmagát, egyedi történetét, visszazuhan lelkileg a nyelvelsajátítás előtti életkorba, ahol a korlátlan örömvágy és a kielégülés elmaradása miatti frusztráció volt az úr.
"Egy nap". Nem ma, nem holnap, nem a jövő héten. Majd "egy nap". Ezt mondja az ember, amikor valójában arra gondol, "soha".
Kétféle ember van. Az egyik mindig készül valahová, a másik haza akar térni. Jó párkapcsolatot teremteni csak az utóbbival lehet.
Az ember, nincs mit tenni, rendkívül aktív lény. Nem nyugszik. Mindig kell neki valamit csinálni. Amíg a mindig csinálást az agráriumban lehetett kiélni, nem volt ezzel probléma, amikor az iparban, hát, az is kezelhető. Ám, amikor a múlt század hatvanas éveiben az ipari fejlődés abba a szakaszába ért, hogy az egyre bővülő termeléshez is sokkal kevesebb élőmunkára volt szüksége, akkor rengeteg ember felszabadult. Egy csapásra fellendült a szolgáltatások világa, és a műkörmöstől az divattervezőig csomó olyan fura szakma jelent meg, ami nem állít elő semmi lényegeset, de részesedik az emberiségnek a termelés során előállított javaiból. Ami persze jó dolog, mert aki dolgozik, az nem hal éhen. Csakhogy a nélkülözhető szakmákkal egy időben megjelent még valami: a szabadidő. Ami egyrészt örömre ad okot, másrészt bizony probléma is, mert aki unatkozik, könnyen fordul a társadalom számára káros aktivitások felé.
Az ember néha arra ébred föl reggel, hogy minden ellen lázadozik. Semmi sem jó. És aznap vagy azokban a napokban, amíg csak ki nem keveredik belőle, moralista lesz.
Mi, emberek hálátlan teremtmények vagyunk. Túl gyakran nem vesszük észre a csodát a másikban, és hajlamosak vagyunk még a legtehetségesebbeket is elnyomni.
A beteg által fizetendő tiszteletdíjat akkor határozd meg, amikor a betegség fokozódóban van és a legsúlyosabb állapotban. Mert mihelyt meggyógyult a beteg, elfeledkezik, mit nyújtottál neki.
Egyes bábok nagy súlyt helyeznek rá, hogy mindenki lássa, hová vezetnek zsinórjaik.