Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4492)
Az ember tulajdonképpen bármit állíthat bárkiről. Valahogy mindig jellemző az illetőre.
Azt mondják, ha belenézel valakinek a szemébe, akkor megismered, meg hogy a szem a lélek tükre, de amikor a te szemedbe nézek, csak sötétséget látok.
Szerintem az emberek is olyanok, mint a festmények. Ha elég alaposan megnézed őket, már nem egy tökéletes orrot, vagy egy szabályos szájat fogsz látni. Nem a pattanások helyét fogod látni, és nem is gödröcskéket az arcon. Ezek fokozatosan elmosódnak, és hirtelen meglátod a színeket, az életet, és a szépség egészen új értelmet nyer.
Sokszor úgy érzem, hogy a szépség akadályokat gördít a szerelem útjába. (...) Az ember néha egy arcba lesz szerelmes, és nem abba, ami mögötte van.
Az emberi lény, az emberi karakter az egyén felhalmozott korlátainak és lehetőségeinek lenyomata. Vegyük el belőle a szokásokat, a kényszereket, az irányított motivációkat, és elvesszük belőle őt magát.
Szerintem a maga módján mindenki titokzatos (...). Igazából soha nem ismerhetünk ki egy másik embert.
A kifinomultság nem feltétlenül nemességet vagy méltóságot jelent, ahogy nekem azt tanították. Ez egy képesség, amelynek segítségével könnyedén boldogulunk a nagyvilágban.
Egy név akár ítélet is lehet. Vannak nevek, amelyek maguk után rántják a név viselőjét, mint az üledékes folyó vize a nagy esőzések után, és bármennyire próbál ellenállni az illető, egy meghatározott sorsot szabnak ki rá. Aztán ott vannak azok a nevek, melyek álarcként működnek: leplezik, másnak mutatják be viselőjüket. A legtöbbnek persze nincs semmi hatalma.
Okos emberek is mondhatnak szamárságokat, ha gyorsan és felületesen akarnak általános érvényű ítéletet kiszabni.
Nem az számít, amit csak néha-néha teszünk, hanem az, amit mindig - folyamatosan és következetesen.
Minden testre nyomott rajz egy történetet, egy pillanatot, egy eszmét vagy egy érzést rejt. A minta mögött megtalálhatók az okok, melyek a viselőjét a tetoválásra sarkallták és a legmélyebb érzéseiről és gondolatairól tanúskodnak.