Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4276)
Sokszor, ha külsőleg megváltozom, akkor az emberek azonnal másképp néznek rám, pedig belül ugyanaz maradok.
Az élet és a játék gyakorlatias megközelítést igényel. Ha valaki túl kedves hozzád, annak van valami oka, és tuti, hogy nem az emberszeretete vezérli.
Mindenkiből lehet minden. A kövér gyerekből lehet modell csávó, a modell csávóból lehet kövér öregember. Minden megtörténhet. Az emberi test és a lélek legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy mindenhez képes alkalmazkodni. Mindenhez, mindenkor, mindig.
Az emberek ragaszkodnak a skatulyáikhoz és nem akarják elhagyni a komfortzónájukat, nem keresik a határaikat. Ez nem jó. Érdemes megtapasztalni új dolgokat.
Mindenkit bántottak valamilyen formában, nincs tökéletesen egészséges pszichével rendelkező ember.
Mindenki egy szorongó kis büdöstojás ezen a bolygón. Jó esetben. Aki tudja a tutit, az vagy pszichopata, vagy hatvan éve meditál.
Társadalmi tünet, hogy nem számít az ember, ha már nincs hatalma. Hajlamosak vagyunk elhagyni az embereinket, az értékeinket.
A bolond olyasvalaki, aki a saját lassú felfogásából viccet csinál.
T. S. Spivet különös utazása c. film
A tudósok barátságos, ateista, keményen dolgozó, sörivó társaság, akiknek agyát a (...) sakk és a baseball köti le, amikor nem a tudomány foglalkoztatja őket.
Jellemző emberi hozzáállás, hogy túlértékeljük saját szakmánkat: egyvalamihez értünk, és aki annak a területnek a három szakkifejezését nem tökéletesen alkalmazza, azt idiótának nézzük.
Ha baj van, az érzelmileg megterhelő helyzet, így az ember még annál is gyerekesebben viselkedik, mint egyébként szokott.
Az ember (...) nem túl racionális lény, és sokszor csinál olyat, aminek saját jól felfogott érdekei szerint, legalábbis látszólag, a világon semmi értelme nincs. Például rendkívül előnytelen fotókat posztol a közösségi oldalakon, vagy megállás nélkül fúrja a főnök legjobb haverját. Biztos ezeknek is megvan a pszichológiai magyarázata, ha más nem, a hülyeség.
Az évek során változik az érzelmi életünk minősége, (...) azonban az alapvető ösztönök, vágyak, a mohóság és a remény állandó marad.
Nemcsak a céljaink különböztetnek meg minket egymástól, hanem az odáig vezető út is, amit helyesnek érzünk.