Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(3785)
Az ember vajon azért fél a létfenntartási ösztön megjelenésétől, mert felfedezi benne azokat az alávaló szükségleteket és bűnöket, amelyektől a társadalom minden erejével igyekszik visszatartani minket? Ez az ösztön elűzi az embert a fenyegetés forrásától, nem engedi észrevenni felebarátunk baját, lopni, ölni kényszerít... és az ember fut, nem veszi észre a bajt, lop és öl - mindezt a benne megbújó elvtelen lénynek a kedvéért, mely azt kiabálja neki: "Élj!" Csak miután megmentettük az irhánkat, jön a megbánás - s az embert mardosni kezdi a lelkiismeret.
Az emberi lelkek túlságosan különbözőek ahhoz, hogy általános következtetést lehessen levonni. Egyesek a lelkiismeretükkel, mások a létfenntartási ösztönükkel küzdenek.
Nem helyes valakit kiforgatni eredeti természetéből. A gonoszt inkább hagyják meg gonosznak, és ne akarják birkává változtatni. Mivel a jóság soha nem volt alaptermészete, nem lesz képes megfelelően élni vele.
Amikor az embert betemetik a nehézségek, és nem lát kiutat, lehet, hogy egy pillanatig sem foglalkozik az elveivel.
Kétféle ember van a világon: a bátor ember, aki állja a sarat, és a gyáva, aki elfut. Elfutni jobb...
A büszkeség álnok bestia: a sárkányok álmát alussza a szívünkben, hogy akkor üsse fel a fejét, amikor a legkevésbé kéne.
Mindannyian a génjeink és a neveltetésünk eredményei vagyunk, amelyek az életünkben történt véletlenszerű eseményekkel karöltve formálnak minket.
Azok az emberek, akiken egy ízben már felülkerekedtünk, jelenlétünkben rendszerint már előre legyőzöttnek érzik magukat. Ha megpróbálnak is szembeszállni, ez semmit nem jelent, hiszen a víz mindig lefelé folyik.
Az egyéni érdek csak az állati természet folytatódása bennünk; az emberség csak az önzetlenséggel kezdődik az emberben.
Semmi sem jellemzi jobban az embert, mint az, hogy miképpen viselkedik az ostobákkal.
Az ember jelleme akkor mutatkozik meg a legtisztábban, amikor szorult helyzetben kell döntést hoznia.