Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4809)
A szenvedő búbánatát elpanaszolni, az örvendező a környezet arcára is vidám mosolyt deríteni vágyakozik; a jólelkű ember mások javítására, a vásott szívű pedig megrontásukra törekszik; a képzett elméjű, értelmes ember a felvilágosodást, a korlátolt eszű, tudatlan ellenben a sötétséget óhajtja terjeszteni a maga körében.
Vannak emberek, akiket erősnek hiszünk, aztán egyszer csak rájövünk, nem ők az erősek, hanem mi vagyunk vakok.
Minden embernek, családnak, közösségnek, társadalomnak, sőt az egész emberiségnek is van egy eszmei belső iránytűje, mely vélt vagy valódi cél felé mutat. Az egyes ember eszmei iránytűje gyermekkorától fogva igazodik a család, az iskola, társadalmi osztálya és az egész ország iránytűjéhez, céljához. Ameddig a belső iránytű követni tudja az erősebb eszmei iránytűk irányát, az élet harmonikus. A kisebb zavarok elől a belső iránytű rugalmasan kitér. Ám ha a nagyobb erőterek által vezérelt irányok sűrűn, nagy szögben, gyorsan, esetleg ellentétesre változnak, akkor az egyes ember iránytűje már képtelen - különösen erős jellem esetén - követni a gyors és nagyszögű fordulatokat, így feloldhatatlan konfliktusok keletkeznek.
A világ tele van a legkülönbözőbb emberekkel, akad közöttük okos, buta, egészen ostoba, mulatságos és unalmas. Sokféle emberből áll össze a világ.
Minden ember szörnyeteggé válik, ha megkapja az engedélyt, hogy azzá válhat.
Los Angeles-i rémtörténetek: Angyalok városa c. film
A világ eddig is tele volt fenyegető tényekkel, és ezután is tele lesz: a bajt egyedül az ember jelenti, mert alkalmazkodóképessége ugyan van, de ez valójában marad animális, és ez nem elég, vagy pontosabban nem is lehet elég a változásra.
Senki sem tökéletes. Figyelmetlennek, feledékenynek, tökéletlennek születtünk. Akkor vagyunk igaz emberek, ha ezt belátjuk, és teszünk róla, hogy hibánkat kijavítsuk és megmásíthatatlan tökéletlenkedéseinkért bocsánatot nyerjünk.
Az ember uralkodik: magán, a helyzeten, a környezetén. Az erős ember sohasem mutatja ki dühét.
A jónak csupán megelőlegezett feltételezése is jobbá tesz, miként a rossz feltételezése rosszá.
Az emberek sosem változnak, csak egyre jobban el tudják rejteni az igazi énjüket.
A hülyeséget egyetlen nép, nemzet, faj, csoport, párt, felekezet sem sajátíthatja ki, az az emberiség közös kincse.