Emberismerettel kapcsolatos idézetek
(4886)
A legtöbb ember úgy véli, nincs az a hízelgés, amelyet készpénznek ne vennénk. Ha ez szabály, akkor én kivétel vagyok, mert sohasem kedveltem a dicséreteket. Dicsérni, hogy úgy mondjam, csak felülről lefelé lehet, de alulról felfelé nem, és magam is pontosan tudom, mennyit érek.
Ugyanabban a helyzetben két ember közül az egyik mérhetetlenül boldog lehet, a másik mérhetetlenül boldogtalan.
Három metakommunikáció típus, ami sokat elárul a másikról, az a testtartás, a tekintet, és a legőszintébb testrészünk, a láb.
Kötél az ember, kötél állat és az embert fölülmúló ember között - szakadék felett feszülő kötél. Veszélyes átkelés az ember, veszélyes úton-levés, veszélyes visszatekintés, veszélyes borzongás és megtorpanás.
Az, hogy egy színész színész, nem egyenlő azzal, hogy extrovertált és magamutogató, vagy mindenhol ott akar lenni.
Az elbizakodottság természetes és eredendő betegségünk. (...) [Az ember] ugyanezzel a hiú képzelgéssel tolakszik Isten mellé, tulajdonít isteni állapotot, különíti és választja el önmagát a teremtmények sokaságától, szab osztályt testvéreinek és társainak, az állatoknak, és tulajdonít nekik annyi képességet és erőt, amennyit jónak lát.
Néha totál baromságokon gondolkodom. De hát ki nem? Szerintem tartogat ennyi hülyeséget a fejében a többi ember is.
Ha valaki élettelen tárgyakkal foglalkozik, a kétszer kettő az mindig négy és semmi más, de ha valaki emberekkel (...) foglalkozik, a válasz esetleg teljesen más lesz.
Néha nem nagyon értem az embereket. Őrült dolgokat tesznek nevetséges okokból, meggyőzik magukat, hogy minden rendben lesz, még ha minden az ellenkezőjére utal is, ami végül is nem akkora baj.
A megalomán az az ember, aki hangosan kimondja azt, amit mindenki némán gondol magában.
Embernek lenni rendkívül strapás, mert az ember egy konstruktív, gondolkodó lény, de hát ez az élet egyetlen értelme, hogy igyekszünk emberi mivoltunknak megfelelni.
A tudatos, racionális gondolatok csupán parányi részét képezik az ember elmeműködésének. Hatalmas, a tudatalattival összefolyó gondolattömeg hullámzik, fénylik, halványul az ember elméjében. Sokkal kisebb a racionalitás szerepe, mint azt hinni szeretnénk. Emlékek, érzelmek, vágyak, apró elképzelések tolakodnak figyelmünkért, és tevékenységünkön csak nagyon konkrét cselekvés esetén lesz úrrá a racionalitás, amikor például szét kell valamit szedni, látjuk, itt egy csavar, azt forgatni kell, azután a műanyag vacakot elfordítani, majd az egészet széthúzni, még mindig akad, mi a fene lehet vele? Az elme bóklászik, válogat, szabad akaratot mímel, racionálisnak képzeli magát, pedig szertelen.