Idézetek az emberismeretről és a kapcsolatokról
(154)
Hitvány emberek is lehetnek kellemesek egymás számára, persze nem mint hitvány vagy közömbös tulajdonságú emberek, hanem például ha mindkettő zenész, vagy az egyik zenekedvelő, a másik meg zenész. És ilyenformán minden emberben van valami jó, ami összekapcsolja őket.
Aki csak verésre hajtja végre, mit kiszabsz,
az, amíg körmére nézel, addig óvatos,
de rejtekén a régi rosszhoz visszatér.
Akihez szelíd vagy, végzi szívből, mit kiszabsz,
s ugyanaz lesz, állj mögötte vagy se, hálaképp.
Mindenkihez van egy kulcs. Mindenkihez. Azt a kulcsot lehet, hogy évekig kell keresni, de megvan az a kulcs. Az nyitja az embert.
Kétféle ember van. Az egyik mindig készül valahová, a másik haza akar térni. Jó párkapcsolatot teremteni csak az utóbbival lehet.
Ha párod van, akkor szereted igazán, ha megismered, mi van benne olyan, amit senki másban nem találhatsz meg soha.
A mai ember oly mértékben a zűrzavar gyermeke, hogy a normális életre, vagyis a belső harmóniára, a szeretetre és a szorongásmentes életre képtelen. Ilyen lelkülettel nehéz megfogni, és magamhoz húzni a másik kezét, aki ugyanilyen. De legalább tudjuk, hogy így van. S törekedjünk arra, hogy ne így legyen.
Néha azok az emberek, akik szeretnek minket, tesznek számunkra érthetetlen dolgokat, épp azért, mert annyira szeretnek. Még akkor is, ha tudják, hogy amit tesznek, az fájdalmat okoz nekünk, megteszik, hogy megvédjenek minket a még nagyobb fájdalmaktól.
A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldől, ha a másik nem tartja.
Mindig megvolt az esély, hogy a dolgok rosszra forduljanak. Ha valamit megtanultam a vele töltött idő alatt, hát ez volt az.
Mindannyiunknak van vakfoltja. Mindnyájunkkal megesik, hogy meggondolatlanul cselekszünk, anélkül, hogy tekintettel lennénk mások érzéseire. Ám még ha alaposan meg is fontoljuk minden tettünket, akkor sem láthatjuk előre mások reakcióját.
Úgy tűnik, mi emberek, páratlanul leleményesek vagyunk abban, hányféle módon okozhatunk fájdalmat egymásnak, és mindig találunk rá okot, hogy meg is tegyük. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ember gyógyulási és gyógyító tehetsége szintén határtalan. Mindnyájunk veleszületett képessége, hogy örömöt találunk ott is, ahol csak szenvedés, és reményt, ahol csak reménytelenség van.
Vannak dolgok, melyek azonnal világosak; hogyan kezdődik egy viszony és hogyan ér majd véget. Az igazán tapasztaltak azt is meg tudják mondani, mikor. Bennünk van mindez, a meglepetés csak ürügy.
- Te férfi vagy (...), a férfiaknak vágyaik vannak.
- Miért, a nőknek nincsenek?
- De, természetesen vannak, de minket nem a vágyaink irányítanak.