Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1152)
A bajok sok felől törnek ránk: némelyik természetes, mint a betegségek, fájdalmak, vagy egy szeretett lény elvesztése; a többi hamis, közönséges, rövidlátó vélekedésünk tévedéséből fakad. Míg az előbbinél a lélek és a test kiszolgáltatott; az utóbbinál hatalmunkban áll uralkodni felettük. Aki álszenvedései (önbecsülését, hajlamai kielégítését) ért csorbák miatt panaszkodik, az csupán sajnálatra áhítozik egy olyan dologban, amely se nem fájdalmas, se nem kínos, se nem megoldhatatlan, csupán a részvét kedvéért tesz úgy, mintha az lenne.
Egy végtelen lehetőségekkel teli világban a fájdalom és a veszteség lehetősége is végtelen. A félelem tüzeli a képzeletet, és fordítva, míg végül nem marad más kiút, mint az őrület.
Talán örökre nyomot hagynak az emberben bizonyosfajta fájdalmak, ha az életnek bizonyos meghatározó időszakaiban jelentkeznek.
A fájdalommentes, egészséges élet elvárása gyakran vezeti az embert az orvos recepttömbjéhez. A gyógyszergyártó és forgalmazó cégek számára ezen elvárások kielégítése óriási üzleti lehetőséget jelent.
Az az orvos, aki felveti, hogy az élet nem fájdalommentes, és ennek elfogadását szorgalmazza, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a gyógyszerek idővel súlyosabb problémát is okozhatnak, árral szemben úszik.
A fájdalom megtaníthat bennünket arra, hogyan kezeljük helyesen esendőségünket. Igen, a szenvedés sok esetben igazságtalan és céltalan, de ha megtanuljuk leküzdeni, akkor épülhetünk általa.
Egy erős, ravasz lény hirtelen
torkomból kilopta énekem,
nem tör ki hang, elsiratni sem,
torkomon, a fekete seben.
Hogy gőgös voltam, bánom már nagyon.
Úgy elvenném hideg élét a szónak.
Legyen benned irántam irgalom.
Olyan nagyon remélem, hogy te jó vagy.
A testünk képes elfeledtetni velünk a hatalmas kínokkal járó dolgokat. Ez a védekezési mechanizmusa, és a legtöbbször jól működik.
Krónikus fájdalommal élni olyan, mintha állandó harcban állnál. Soha nem teheted le a fegyvert, hogy pihenj, állandó készültségben kell lenned.
Azt szokták mondani, minél tovább vársz valamire, annál jobban értékeled, amikor megérkezik. A krónikus fájdalom esetében ez az, amikor végre eljön a fájdalommentes nap... ám akkor a nagy részét azzal töltöd, hogy amiatt nyugtalankodsz, mikor tér vissza a fájdalom. Ettől az aggódástól és várakozástól soha nem szabadulsz, függetlenül attól, hogy hány jó napod van egymás után. Mert ha egyszer megtudod, milyen, amikor a tested fellázad ellened, akkor többé nem felejted el. És az időd nagy részét azzal fogod tölteni, hogy próbálod megelőzni a következő alkalmat, és idegeskedsz, hogy mégis mikor fog elkerülhetetlenül bekövetkezni.