Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1102)
A madárnak nincs arca a fájdalom kifejezésére, csak a szeme mutat valami elmélyülést, mielőtt megtörne, ha el kell pusztulnia.
A szenvedésed és pokoljárásod emléke a legnagyobb kincsed! Ha valaki kitörölné az agyadból, életed értelmétől fosztana meg.
Mindannyian megsebesülünk néha, egyszerűen ez az élet rendje. De van egy trükk, amivel a fájdalmas dolgokkal is csodákat művelhetünk. Amikor a szívünk sebet kap, kinyílik, és fájdalomban élünk. Nehéz helyzetek során át fejlődünk. Ezért kell elfogadni minden nehéz és fájdalmas helyzetet az életben.
Meg kell tudni küzdeni az érzésekkel. A fájdalom egyébként nem mindig ellenség a hegyen. Amikor megszűnik a fájdalom, akkor van igazán nagy baj.
Lehet egyáltalán emlékezni a fájdalomra? Aligha (...). Az ember tudja, hogy létezik, és tudja, hogy ő maga végigszenvedte, de ez nem ugyanaz.
A fájdalom erőt és bölcsességet ad az embernek, és ugyanúgy az élet része, mint a boldogság. Mindennek megvan a természetes egyensúlya. Honnan tudná az ember, hogy boldog, ha nem szomorkodna néha?
Néha a szerelem sem képes meggyógyítani egy ember múlt ejtette szörnyű sebeit.
A fájdalom olyan, mint a vulkán (...). Ha átszakad a gát, legjobb, ha hagyjuk, hogy kijöjjön minden.
Úgy tartják, hogy azok a helyek, ahol az ember életének legborzalmasabb pillanatait éli át, visszahívják az embert... és ezért van szükség arra, hogy az ember visszatérjen, hogy ismét kézzelfoghatóvá váljon az emlék; nem azért, hogy az ember bizonyosságot nyerjen, hogy a borzalom valóban megtörtént, hanem hogy biztonságos távolból megvizsgálhassa a történteket, és elcsodálkozhasson rajta, hogy mi mindent túl nem lehet élni.
Amikor szemtől szembe kerülünk valakivel, akinek fájdalmai vannak, valójában az történik, hogy láthatóvá válik a köztünk lévő szakadék. A fájdalmuk teljes mértékben elérhetetlen számunkra.
A nagyon finom, halálosan biztos döfések nem fájnak rögtön; mint ahogy a nagyon durva, életveszélyes ütések okozta fájdalmat sem érezzük az ütés pillanatában. Az embert megütik, s hazamegy, s csak másnap reggel észleli, hogy kék folt virult a mellén, vagy megdagadt a térde.
Az emberek néha azért nem válaszolnak a feltett kérdésekre, mert túl fájdalmas lenne a válasz.
Aki azt hiszi, hogy mindennél jobban fájhatnak a szavak, még nem hallotta a csendet ordítani.