Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1165)
Mert jaj, derekam, jaj, köszvény,
jaj a recsegő ízület -
jobb már énnékem,
élet,
kívüled,
vigasztalhat örök önkívület.
A test, a test.
Ragaszkodunk hozzá,
mint ő mihozzánk.
Mért ragaszkodunk ahhoz, ami fáj?
Mert a fájdalom is: élet.
Virág a fájvirág is.
Mégis nehéz a válás önmagunktól.
Vagy éppen emiatt.
Félek a fájdalomtól, és azt hiszem, ez kell ahhoz, hogy kegyelemben részesüljünk. Add meg nekem a bátorságot, hogy elviseljem a fájdalmat, hogy megkapjam a kegyelmet, Uram! Segíts nekem ebben az életben, ami oly alattomos és kiábrándító!
Sok ember nem tudja elhinni, hogy mások sebe oly kegyetlenül tudjon fájni, mint az övé.
Mindenkit érnek azok a bajok, amik téged érnek. Mindazok között az emberek között, akiket az utcán, színházban, munkahelyeden látsz, nincs egyetlenegy se, aki ugyanazokon a szenvedéseken keresztül ne ment volna, mint te -, legfeljebb nem az ajkán, hanem a szívében hordozta el fájdalmait.
A fájdalom és a károsodás két külön dolog. Új fokozatot kellene beiktatni közéjük, mely azt jelenti, "jóindulatú fájdalominger".
Vannak (...) a fájdalomnak olyan szintjei, amik kizárják az akaratlagos gondolkodást. A színtiszta fájdalom, amitől a világ eltávolodik, barlanglakó előemberi éned pedig ősi istenekhez kiált kegyelemért, vagy halálért.
A bajok sok felől törnek ránk: némelyik természetes, mint a betegségek, fájdalmak, vagy egy szeretett lény elvesztése; a többi hamis, közönséges, rövidlátó vélekedésünk tévedéséből fakad. Míg az előbbinél a lélek és a test kiszolgáltatott; az utóbbinál hatalmunkban áll uralkodni felettük. Aki álszenvedései (önbecsülését, hajlamai kielégítését) ért csorbák miatt panaszkodik, az csupán sajnálatra áhítozik egy olyan dologban, amely se nem fájdalmas, se nem kínos, se nem megoldhatatlan, csupán a részvét kedvéért tesz úgy, mintha az lenne.