Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1125)
Ha az embernek fáj valami, néha nehéz észrevenni, hogy mások máshogyan szenvednek, sőt, esetleg még rosszabb állapotban vannak.
A szenvedés is luxuscikk. Akinek nincsen túl sok testi szenvedése, az ráér lelkileg szenvedni.
Mindenki egyéni módon beteg, egyéni módon egészséges, az azonos fájdalmat mindenki másként éli meg".
Ne folytasd, ha fájdalmat érzel! A szülést folytatni kell, ha fáj, de a futást nem. A fájdalom jelzés: valami nincs rendben.
A természet az embert két szuverén úr: a fájdalom és az öröm uralma alá helyezte. Csupán ezek mutathatják meg számunkra, mit tegyünk, s irányítják is azt, amit teszünk.
Drámákat teremtünk és teremtünk újra, amelyeket aztán elfelejtünk csak drámának tekinteni. Tévedésből valóságnak látjuk, aztán pedig a fájdalom, az öröm és újra a fájdalom örvényében hányódunk. Végül felvirrad a nap, amikor más távlatok felé fordulunk. Képesek vagyunk hátralépni és egy bizonyos távolságból nézni a drámát. A fájdalom csökken, a bölcsesség és a dráma humora nyilvánvalóvá válik.
Sokszor megesik, hogy az élet igazi tragédiái olyan művészietlen formában történnek, hogy durva szilajságukkal, teljes összevisszaságukkal, képtelen értelmetlenségükkel, roppant stílustalanságukkal sértenek bennünket. Úgy hatnak ránk, mint maga a közönségesség. A puszta nyers erővel igáznak le, és az ellen fellázadunk. Néha azonban olyan tragédia esik meg életünkben, melyben megvannak a szépség művészi elemei. Ha ezek a szépségelemek valódiak, akkor az egész eset csak a drámai jelenetek iránt való érzékünket fogja meg. Egyszerre azt érezzük, hogy nem vagyunk többé színészek, hanem a színjáték nézői. Vagy inkább szereplők is, meg nézők is. Figyeljük magunkat, és a játék puszta varázsa is elbűvöl.
Van valami rettenetesen beteges abban, hogy a modern kor szereti a fájdalmat. Szeressük a színt, a szépséget, az életörömöt! És minél kevesebbet beszéljenek az élet szomorúságáról!
Ha átadod magad a sötétségnek, jéggé válsz, és többé nem érzel semmit. És az olvadás fájdalommal jár.
Akkor van vége a traumának, amikor el tudod mondani másoknak, mit tettek veled, és ők sírnak, nem te. Annyiszor kell elmondani, amíg te már (...) olyan jól tudod elmondani, hogy a közösség gyászolja és siratja meg, amit veled tettek. De ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember őszinte.
Szeretnék megszabadulni a fájdalomtól, ezért követelem, hogy mások is fájdalmak nélkül éljenek, megszabadulhassanak a fájdalomtól, ami az enyém, és ennél fogva az övék.
Nincs egy szülőnek nagyobb fájdalom annál, mint amikor nem neki, hanem a gyerekének fáj.
Vergődő testem fájások hona,
Zilálja, tépi vad zenebona,
Csúf macskazenével szerenádoznak ők:
Tűhegyen trillázók, dorongon dörmögők.
Hányféle fájás! Egy fájás-farsang!
Egyik nyivákol, a másik harsan,
Ez kínnal sziszeg, az váddal nyerit,
Fölverik testem hült rejtekeit.