Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1137)
A szenvedés és az áldozat értelmetlen szavak csak, ha nem éljük meg őket, pedig a szavak igazi jelentését illik ismerni, ha az ember már igazán felnőtt.
A jó és üdvös szenvedés elmélyíti a lelket. Bensőségesebbé teszi a felületes embereket. Éretté, nemessé, erőssé kovácsol a nehezebb áldozatokra. Ezek koronája a halál!
Egyedül álltam a tömegben, hallottam a saját lélegzésemet és gondolataimat. Hangok szűrődtek be a fülemen keresztül az agyam egyes zugaiba, ahol próbáltak maguknak helyet bérelni, de sehogyan sem sikerült nekik. Ezek a sóhajok, ezek a szavak nem érhetnek el hozzám. Ez nem történhet meg. Ez csak valamilyen rossz álom lehet, én nem állhatok itt. Nem lehetek statiszta egy olyan darabban, amelyet nem is színházban játszanak. Ez gonosz tréfa a sorstól. Egyre csak ömlöttek a könnyek körös-körül mindenhonnan. A fájdalom szaga már olyan erősen beleivódott az érzékszerveimbe, hogy nem tudtam nem érezni. Lassan emésztett el, mint ahogyan bekebelezi a fuldoklót a mérges gáz. Fojtogatott, és nem tehettem ellene semmit.
A fájdalom csak akkor tudja felemészteni a sejtjeinket, ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon felettünk.
A fájdalom összehozza az embereket, talán még az örömnél is jobban, mert az utóbbiról, amilyen javíthatatlanul hálátlanok vagyunk, hamar elfeledkezünk.
Minden sértés, lekicsinylés, szívgyötrés, lelki bánat, jelképes és valóságos pofon stb. fájdalmat okoz. Ha kapjuk, magunkon tapasztaljuk. Ha adjuk - gondoljuk el - hasonló fájdalommal jár. Igyekezzünk, ne okozzunk fájdalmat egymásnak!
- Te mit tudsz a fájdalomról (...)?
- Olyan, mint egy uzsorás, akinek sosem tudod visszafizetni az adósságodat.
El akartad valaha cserélni az életedet? Mondjuk így: ezt nem tudom tovább csinálni, átvenné valaki tőlem? Nem tudná valaki más hordozni helyettem ez a terhet, akár csak egy napig? Így éreztem néha, a legsötétebb pillanataimban.
A világon semmi sem olyan rossz, mint a testi fájdalom. A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.
Amikor minden megváltozik, neked egy döntést kell hoznod, hogy milyen irányba mész tovább, melyik úton. Az utadon a fájdalom valódi üzemanyagként működik, és radikális tettekre ösztönöz.
Amikor egy beteg szenved, a halál nem tragédia, hanem felszabadulás.
Ha az embernek fáj valami, néha nehéz észrevenni, hogy mások máshogyan szenvednek, sőt, esetleg még rosszabb állapotban vannak.
A szenvedés is luxuscikk. Akinek nincsen túl sok testi szenvedése, az ráér lelkileg szenvedni.