Fájdalommal kapcsolatos idézetek
(1023)
Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. (...) Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszűnjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.
A szív nem törik össze. Legfeljebb csak egy kicsit megsérül. Ennyi.
Mindnyájan szeretnénk azt hinni, hogy fájdalmunk egyedi, hogy soha, senki nem érzett még így, a fájdalom azonban nagyon is mindennapos dolog, és ez ugyanúgy áldás is lehet, mint átok.
Az ember csak véges szenvedést képes elviselni, mielőtt úgy kezdené érezni, hogy a túlélésért vívott küzdelem túl nagy erőfeszítés.
A fájdalom könnyebben elviselhető, ha valakit lehet okolni érte. Ha valaki megbűnhődik.
Fájdalmatok a megértést magába záró héj megtörése. Miként a gyümölcs magvának meg kell törnie, hogy szíve a nap elé állhasson, meg kell ismerjétek a fájdalmat. És ha szívetek képes volna életetek mindennapi rejtelmeit csodálni, fájdalmatokat nem kevésbé látnátok gyönyörűségesnek, mint örömeteket; és elfogadnátok szívetek évszakait, amiként mindig is elfogadtátok a földjeitek fölött átvonuló évszakokat.
Egész életem egyetlen erőfeszítés, hogy meneküljek a puszta létezés gyötrelme elől.
A Pokol legjobb definíciója talán éppen az, hogy nincs hely, nincs idő, ahová el ne menekülnél előle.